Dec 7, 2007
NINth
Views: (256)

Faith No More – Live at the Brixton Academy (1991)

(1417 X 1417 pixel)

A háttérzene, hogy tudd miről van szó:



Van itt olyan, akinek nem mond semmit az a név, hogy
Faith No More?

(vigyázat, nosztalgikus visszatekintés!)

Hogy, hogy nem, minap a füleim köré került egy 1991-es londoni koncertfelvétel a Mike Patton vezette együttes munkásságából, ami fél hallgatás után már elérte, hogy ne akarjam kivenni a playlistből. Energikus lüktetés, vastag gitárriffek, borongós-apokaliptikus hangulatok és agybeteg bohóckodások váltakozása. Szinte látom ahogy Ray Charles felkonferálja a klipet a régi MTv-n, valami késő esti adásban. Egy generáció lenyomata gondolatokról, szerelmekről, hozzáállásról, fájdalmakról, szabadságvágyról és devianciáról. Az 1985 óta alkotó géniuszok itt már nagyon masszív hallgatósággal rendelkeztek, főleg mivel itt már erőteljesen arcban volt a seattlei grunge hullám, ami elsöpörte az egész világot. Kockás ingek, hosszú hajak, magasszárú (fehér!) Puma cipő és rakenroll. Pont, mint a kissrác a Terminátor 1-ben, amikor a háttérben dübörög a Guns ‘N’ Roses.

Node a Faith No More-t nem lehet ám ennyivel elintézni. Itt sokkal több van a tarsolyban, mint pl. egy Pearl Jam, vagy egy Nirvana esetében (hiába über mindkét csapat a saját kategóriájában). Sokkal kísérletezősbb, progresszívabb ember Patton annál, minthogy rá lehessen húzni a grunge dobozt. Jazz-es, blues-os fennhang, néhol már-már hip-hop / rap ízű megmondások, összetéveszthetetlen énekhang, soksok viszki (igen, csak jéggel, mindenféle lötty nélkül) és vastag szivarok.

Külön öröm számomra, hogy ez a live a Brixton Academy-ben készült. Ez a hely valami hihetetlen energiával rendelkezhet. Olyan nevek koncerteztek ott, mint a Motörhead, az Atari Teenage Riot, Brian May, vagy épp a Machine Head. Sőt, még a (számomra jó kilátásokal rendelkező) minimachinehead növendék Bullet For My Valentine is.

Nosztalgiához tökéletes, de ha valaki még nem ismeri, akkor innen megtudhatja, hogy honnan jöttek a Korn-Slipknot-whatevernumetal-fúziós súlyosságok és a szarul érzem magam, de kiordítom magamból és jobban vagyok tőle, aztán még humorom is van, ha arról van szó életérzés.

Tracklist:

1. Falling To Pieces (4:51)
2. The Real Thing (8:05)
3. Epic (5:02)
4. War Pigs (7:08)
5. From Out Of Nowhere (3:29)
6. We Care A Lot (3:55)
7. Zombie Eaters (6:14)
8. Edge Of The World (5:55)
9. The Grade (2:06)
10. The Cowboy Song (5:19)

Dec 5, 2007
NINth
Views: (220)

Street Art Graphics

De most komolyan. El tudnátok képzelni egy ilyet a Deák tér közepén?
Vagy egy ilyet az Andrássy úton?


Nyálcsorgatás a teljes galériára a Fun Tuna blogon.

Dec 5, 2007
NINth
Views: (246)

Richard Cheese – Lounge Against the Machine (2000)

(1500X1500 pixel)

A háttérzene, hogy tudd miről van szó:


Ha röviden kellene Richard Cheese-t jellemzenem, annyit mondanék, hogy egy elmebeteg, mosdatlan szájú rocker / jazzkomikus. Ha kicsit többet is mondhatnék róla, akkor hozzátenném, hogy semmilyen szinten nem ismer tabukat, kíméletlenül kifiléz mindenkit aki a zeneiparban élt, él vagy élni fog. A Nine Inch Nails-től a Radio Head-en keresztül az Alice in Chains-ig, vagy a Black Eyed Peas-ig mindenkit megtalált már a speciális fűszerével, ami minden stílusból idióta jazz-t varázsol. Ha valaki egy kis mosolyt akar csalni az arcára és nem riad vissza a jazz, swing és lounge szavaktól, valamint van (legalább egy kis) humorérzéke, annak nyugodt szívvel ajánlom ezt a zenét. Nagybetűs fúzió és újraértelmezés, csokornyakkendős-fehéringes ökörködés és gin, hideg tonikkal, szívószállal. Házibulik csúcspontja, táncparkettek örökzöldje és hatalmas vigyorgások forrása.

A tracklist önmagáért beszél:

1. “Nookie” / “Break Stuff” (Limp Bizkit) – 2:35
2. “Guerilla Radio” (Rage Against the Machine) – 2:15
3. “Come Out and Play” (The Offspring) – 2:43
4. “Closer” (Nine Inch Nails) – 2:21
5. “Wrong Way” (Sublime) – 2:15
6. “Bullet the Blue Sky” (U2) – 2:55
7. “Creep” (Radiohead) – 2:56
8. “Last Resort” (Papa Roach) – 1:40
9. “Rape Me” (Nirvana) – 1:55
10. “What’s My Age Again” (Blink-182) – 1:23
11. “Smack My Bitch Up” (The Prodigy) – 3:01
12. “Fight For Your Right” (Beastie Boys) – 1:55
13. “Only Happy When It Rains” (Garbage) – 2:03
14. “Suck My Kiss” (Red Hot Chili Peppers) – 0:56
15. “Holiday in Cambodia” (Dead Kennedys) – 1:43
16. “The Rockafeller Skank” (Fatboy Slim) – 2:05

Dec 2, 2007
NINth
Views: (243)

The Producer Series (Mixed By Dark By Design)

(a kép felbontása nem rossz, klikk és mentés ha érdekel)
A háttérzene, hogy tudd miről van szó:


Egy dupla album a hardtrance/harddance mestereitől 2006-ból.

Fáradhatatlan energiatöltet, lánctalp basszusok, égigemelő dallamok és kegyelmet nem ismerő visszarántások. Amiről a Dark By Design megismerhető, az az ipari menetelés bassline és a meglepő stílusokból kiemelt remixalapok.

Az első nagy nyakonvágást a “Girls & Boys” című electroclash vokállal csajosított őrület követte el, aztán mire elértem a “Shogun Of The Darkninnyahardstyleig, már rég meg voltam győzve. Node amikor a szerényen Stfu-nak nevezett megalázás hardtechno után közvetlenül Corey Taylor hörgött az arcomba, még nekem is elakadt a szavam. Régesrég várom már, hogy egy ilyen kaliberű csapat nyúljon a Slipknot-hoz, de mindeddig váratott magára a minőségi újraértelmezés. (Hogy a Korn hulladék remixeit ne is említsem) Itt viszont minden megvan ami egy elementáris őrjöngéshez kell. Slipknot agresszió, hardstyle nyelven bemutatva. Még Corey is megirigyelhetné ezt az szintet. (headbangeltél már elekronikus zenére? meglepő élmény és kifejezetten áldásos a hatása)

Hard partyarcoknak kötelező darab, fúziós dolgokra fogékonyaknak szintén.
__________________________________
tracklist:

CD1
1. Dark By DesignWelcome (2:47)
2. Dark By Design Vs Steve Hill Feat. Alexis HartHypnotized (2:13)
3. Kain MarcoThe Storm (5:34)
4. Dark By Design & SMGLost In The Dark (4:33)
5. Dark By DesignFreedom (6:34)
6. Kain MarcoIs Anybody There? (5:15)
7. Dark By Design Vs Steve HillGirls & Boys (5:21)
8. NFX (Dark By Design & Alex Kidd Remix)No Go Go For Launch (6:05)
9. Dark By DesignShogun Of The Dark (5:45)
10. The Organ Donors Vs Alex Kidd (Dark By Design Mix)Boot It Up (4:22)
11. Dark By DesignStfu (5:19)
12. Dark By Design & McBunnHate (6:09)
13. Dark By Design & Alex KiddMoney Shot (5:47)
14. Dark By Design & SMGWalking In The Air (6:55)
15. Dark By Design & Alex KiddSomething Bad (4:39)
16. Dark By Design (Dark By Design’s 06 Mix)Severe Punishment (3:20)

CD2
17. Dark By DesignIntro (0:59)
18. Tony De VitThe Dawn (3:30)
19. Od4049 Bar (7:02)
20. LOX Vs Dark By DesignStrapped In (6:42)
21. Gaz West Vs FoxyCloudwalking (5:01)
22. Gaz WestPlaying With Fire (6:24)
23. Heavens CryTill Tears Do Us Part (4:52)
24. Kain MarcoMy Angel (6:08)
25. AvalineStay (6:22)
26. Dark By Designboot it up (6:45)
27. Dave JoySTFU (5:40)
28. Marc DawnPure Thrust (5:53)
29. AvalineMoney shot (1:05)
30. DJ Scot ProjectO (6:45)
31. Hennes & ColdThe Second Trip (1:19)
32. Dark By DesignSevere punishment (5:24)

Dec 2, 2007
NINth
Views: (189)

We Are the Strange

Milyen lehet a látvány David Lynch lelki szemei előtt, mikor a Radírfej forgatása közben elnyal egy A4-es méretű LSD-t?
És ha megspékeljük azzal, hogy közben rákattan egy gameboy-ra és bennragad a játékban? Mindezt papírmasékkal, animációval, elmebeteg babákkal és sok vérrel nyakonöntve?

Talán ilyen:

A Fűnyíró Ember megkapta élete első nintendóját és azt választotta a 8bit-es horror helyszínének.
Értelmetlenek a szavak, a képek magukért beszélnek.

(a képek felbontása nem rossz, klikk és mentés ha érdekel valamelyik)

>> OFFICIAL SITE >> MYSPACE >> YOUTUBE >>

Nov 30, 2007
NINth
Views: (221)

Zaj és Csend

ZAJ & CSEND

Kritikánk úgy indult, mint minden más kritika: kétellyel.
A kétely lett a narrratívánk.
Küldetésünk célja egy saját, új történet lett.
És mi ezután az új történet után nyúlunk, és vezérel minket a gyanú,
hogy az átlagos nyelv nem tudja elmondani.
A múltunk megfagyott a távolban, és minden gesztus és szó
a régi világ tagadását, és az új világ felé hajlást jelezte.

Az életmódunk új helyzetet alakított ki, a bőség és barátság világát
egy romboló mikroközösségben, ami semmibe vette.

A művészet nem a cél volt, hanem a lehetőség és az eljárás, hogy megtaláljuk a ritmusunk és az idő rejtett lehetőségeit.

Az egész az igazi kommunikáció felfedezéséről szólt, legalábbis ennek az eléréséről.
A megtalálás és elvesztés kalandja.
Mi, az elégedetlenek folytattuk a kutatást, a csöndet saját vágyainkkal és fantáziánnkal töltöttük be.
Hajtott minket a tény, hogy bármilyen üres is a világ, bármilyen elhasznált és kiégett…
…tudtuk, hogy minden lehetséges.
És ha megvannak a jó körülmények, egy új világ olyan valószínű mint a régi.

ISMÉT AZ KEZDETTŐL KEZDENI

Steve Fitch – Waking Life

Archive

Mixes for the HarderGeneration