Oct 19, 2009
NINth
Views: [post_view]

Trifonic – Emergence (2009) // sűrű sötét erdő és vörös fényben úszó tisztás

Trifonic - Emergence

Az utóbbi pár hétben megfogalmaztam magamban egy egészen egyértelmű zenei irányt, ami után elkezdtem gőzerővel kutakodni minden lehetséges helyszínen, ennek eredménye pedig saccra 60-70 darab válogatott album (a több ezerből), amit szorgosan végig is hallgattam elejétől a végéig, néhányat többször is. Az igazi végeredmény lesúlytó: amit (konkrétan) keresek, gyakorlatilag vagy fellelhetetlen, vagy nem is létezik. Ezt mondjuk megcáfolja (összesen) 2-3 előadó (sic!), de a tényen nem változtat: vagy az én ízlésem ilyen elb@szott, vagy nem kerestem még eleget, vagy egyszerűen az a megoldás, hogy nekem kell (majd) ilyet csinálnom.

TrifonicA két tagú, san francisco-i Trifonic egy hihetetlenül kellemes meglepetés volt ebben a zeneáradatban, ugyanis nagyon régen hallottam már ennyire finom, visszafogott sebességű, mégis eszméletlenül sodró dinamikájú muzsikát, főleg ilyen mélységesen mély hangulatba ültetve. Precízen belőtt arany középút ez a sötét romantika és a széttekert, recsegős-ropogós pszichedélia között, amit talán a melankólia szó jellemez a legjobban. Az első, címadó dal már tökéletesen megadja az alaphangulatot, ami azóta is a legkedvesebb szám lett a korongról. Csilingelő dallamok keverednek a már-már jazzes dobokkal, ami valami olyan hihetetlenül törékeny-harmónikus összképet ad, amit egy festmény is nehezen bírna el. Kiemelkedő darab még a  Parks on Fire (mekkora cím!!), amihez egy hivatalos videó is készült, nem véletlenül. Sosem hittem volna, hogy valaha olyan zenével fogok találkozni (ebben a “stílusban”), amiben a “gitár” konkrétan a The Cure – The Kiss című számát juttatja eszembe. Ez a végtelenül gyönyörű dallam annyira hideg, annyira hibátlan és annyira igaz, hogy minden helyzetben végigfut tőle a hátamon egy kellemes bizsergés, ami az ablakban ülve csillagokra bámuló éjszakák sajátja, bármennyire is nyálasan hangzik ez. Nem mellesleg eszembe juttatta azt a BT számot, amit nemrégiben BascatGirl ajánlott figyelmembe a kommentek között. A többi szám is végtelen ciklusokban hallgatható, néhol trip-hopos alapokkal, post-rock hangulattal, hidegrázós női vokálokkal vegyítve, néhol pedig már-már dubstepes basszusokkal alátámasztva. Ízelítőként itt az előbb említett két zene, hallgassátok szeretettel:

A legszebb:

A címadó:

[ Trifonic @ official Myspace (új EP!) ]

[ Trifonic @ official site ]

9 Comments

  • Dejó! Én is nemrég bukkantam erre a gyöngyszemre! Kíváncsi lennék arra a maradék 1-2 előadóra, ami még átment a rostádon! :)

  • Baromi nagy zene ez a Trifonic. Youtubeon hallgattam a többi számát, és mindegyik nagyon el van találva. Köszi hogy megosztottad! :)

  • Az albumot majdnem végighallgatva, nekem az Emancipator – Soon It Will Be Cold Enough című albuma ugrott be több helyen is . Az is zseniális, csakúgy mint ez.
    És deadfunnyhoz csatlakozva, várjuk a többi előadót. :)

  • hát ezt szépen köszönöm :] eddig nemhallottam felőlük, de most egy darabig biztos, hogy elleszek vele, zseniális.

  • Köszi Tibi ezt is és az új Shpongle-t is.
    Nekem pl. ez jön be mostanában :
    http://www.myspace.com/kattoo

  • wow, tök jó ennyi idejönni úgy, h ennyi komment vár ^^

    őszintén örülök, ha bejött a zene, itt is nagyon sokat pörög az utóbbi időben.
    aztán legközelebb jön a többi előadó is ;]

    Edevis: Emancipator! nagyon nagy zene az és tényleg hasonló hangulat. ott a pont :)
    LeHeL: Kattoo is bejövős, azt is hallgattam a nagy válogatások közben. de most, h mondod, újra nekiesek, biztos ami biztos.

  • Jut eszembe, engem a Trifonichoz innen vitt az út:
    ItalTek – Cyclical
    http://www.youtube.com/watch?v=PHPRt3qwrHo

  • nekem erről az őszi hangulatról Clark “Empty The Bones Of You”-ja és a “Body Riddle” ugrik be. igaz azok már elcsúsznak az idm-be, de érdemes  csekkolni

  • Szépségesek. Downtempo-t is kedvelem és az idm zenéket is, a kettő együtt meg külön elég tetszetős :)

Leave a comment

Archive

Mixes for the HarderGeneration