Jan 6, 2009
NINth
Views: [post_view]

Remember 2008 – The Social Music Revolution #2

Hát ide is elérkeztünk kéremszépen, 2008 úgy pörgött le az életünkből, hogy mire odanéztem, már el is tűnt. Pedig én nagyon figyeltem, becs’szó. Visszanézve a best of 2007 posztra, rá kellett jönnöm, hogy kategóriákkal masszívabb évet zártunk idén, mint az előző gyér verziónál. Számolatlanul tolongtak az ajtóban a jobbnál jobb lemezek, több olyan alkotó is feltűnt a last.fm listában, amit addig még hírből sem ismerhettünk. Választani viszont így is nehéz, hiszen (a last.fm chart szerint) 476 előadó fordult meg a foobaromban, de azért megpróbáltam összepakolni nektek a (szerintem) legjobb 2008-as newcomer bandákat, albumokat, de mivel én hihetetlenül egyedi vagyok, nem top 10, hanem top 9 lesz (igazából nem tudtam választani tizediknek semmit, de ez maradjon köztünk). Nagy meglepetésemre kifejezetten megcsappant az (konkrétan) elektronikus zenék iránti érdeklődésem, de ezzel egyidőben elkezdtem még több fúziós muzsikát hallgatni, amiben egy helyen jelenik meg az elektronika és a hangszeres zene. Nagy örömömre sok olyan előadót találni, akiknél ez az alap, ráadásul egyre több olyan banda is van, akik megbékéltek az új világ csodáival és előszeretettel használják a különféle kütyüket és vasakat, a gitár / dob / vokál kombó mellé. Ennek tükrében talán nem is lesz olyan meglepő az alábbi lista, no meg a legtöbbről Ti is olvashattatok már a HG hasábjain. A sorrendet a biztonság kedvéért inkább az ABC-re hagytam, azt hiszem ez a legdiplomatikusabb megoldás.  A listán találhatók olyan zenék is, amik jelenleg nem tartoznak az all time top 10-be, de mindenképp fontos szerepük volt a 2008-as év hangulatában. Jó csemegézést és nosztalgiázást a tavalyi évhez!

A tovább után következik a szerintem 10 legemlékezetesebb 2008-as zenei hatás, némi körítéssel és linkekkel.

36 Crazyfists – The Tide And Its Takers

36 Crazyfists - The Tide And Its Takers

Ezek az alaszkai srácok nem ezzel a lemezzel lopták be magukat a szívembe először, de nagyon sok kéz kellene ahhoz, hogy megszámoljam, hányszor ment körbe az album az mp3 playerben, miközben szembehúzott bézbólsapkával koptattam Budapest utcáit. Rövidgatyás-oldalláncos-érzelemmetál, sok dallammal és pont elég hörgéssel-ordítással ahhoz, hogy az ember huszonéves keménysrácnak érezze magát, miközben felveszi a kapucnit a bőgatyához. Háztetőn-sörrel-holdnézés kompatibilis, deszkáscipő+oldallánc kombó.

[ 36 Crazyfists – official Myspace ]

Evil Activities – Evilution

Evil Activities - Evilution

Az Evil Activities számomra a mainstream hardcore egyik legszebb gyöngyszeme, ami Ophidian után először érte el azt a techno erejével, hogy úgy érzékenyüljek el, mint egy gyerek, aki először látja a csillagokat egy tiszta éjszakán, valami random rét közepén feküdve a fűben. A No Place To Hide egy olyan hibátlan darab, amitől helyszíntől-helyzettől függetlenül áll a kezemen a szőr és végigfut az a bizonyos keserédes mosoly a gerincemen, hogy aztán a számhoz érve üvöltésbe-tombolásba torkolljon. A szilveszteri buliból ez az egyik track, ami a legjobban megmaradt, utólag is köszönet érte CosmO_O-nak. Illő búcsú volt az előző évtől.

[ Evilution review by Kita @ HarderGeneration ]

[ Evil Activities @ official myspace ]

Isten Háta Mögött – A Kényelmetlen Lemez

Isten Háta Mögött - A Kényelmetlen Lemez

Mit is mondhatnék az Isten Háta Mögött-ről azon kívül, hogy kis hazánk legzseniálisabb együttese? Talán még azt, hogy a Kényelmetlen Lemezzel elértek egy olyan szintre, amit nyugodz szívvel hívhatunk mestermunkának. A régebben magyar Tool-nak becézett honi blogger-művész-okosmetál-posztgrunge-whatever banda letette az asztalra azt, amit eddig senki más. Talán elsőként találták meg azt a fajta tökéletes zene+szöveg összhangot, amit az ember akárhogyan csűr-csavar minden alkalommal, új és új értelmet láthat a sorok mögött. Nincs is jobb elfoglaltság, mint órákon át böngészni a szavak közti párhuzamokat és értelmezni Palika szövegeit újra meg újra. Elfogultság, tény, de őket tartom a legkomolyabb szereplőknek a magyar zenei színtéren, stílustól függetlenül. Igazi hungarikum, zsigerből.

[ Isten Háta Mögött @ HarderGeneration ]

[ Isten Háta Mögött @ official Myspace ]

Nine Inch Nails – The Slip

Nine Inch Nails - The Slip (2008)

Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, nagyon közel áll a szívemhez a Nine Inch Nails. Tekintve, hogy a NIN által kezdtem megismerni azt a stílust és azt a (szub)kultot, amiben most is létezem, jogosan mondhatom, hogy rengeteget köszönhetek Trent Reznor munkásságának. Mindig is nagy tisztelője voltam, úgy emberileg, mint szakmailag, ez a lemez pedig a két vonalat úgy ötvözte, hogy tátva maradt a szám. Ez egy nagyon erős darab, ami épp eléggé slágeres, kellemesen underground és abszolute eredeti, ráadásul mindezt tokkal-vonóval-booklettel-mindennel ingyenesen, úgy, hogy reggelenként kávét főz és ágyba is hozza. Nem túlzás azt mondani, hogy a Slip megreformálta a lemezipart, letette az első (ill. második, de a Radiohead-et rühellem, ezért tapló módon nem veszek róla tudomást) alapkövet a Social Music Revolution rögös útján és szájbarágta a multiknak, hogy ez már nem a kilencvenes évek, ahol szabadrablást rendezhetnek a hallgatók zsenében. Bővebbet az alábbi link után.

[ Nine Inch Nails – The Slip review @ HarderGeneration ]

[ Nine Inch Nails @ official website ]

Maybeshewill – Not For Want Of Trying

Maybeshewill

2008 egyik (ha nem A) legnagyobb szerelme volt a Maybeshewill, amit azóta sem hevertem ki. Szerencsére. Végletekig mély zene ez, ami iszonyatos zsigeri vehemenciával facsarja az ember szívét, olyan távlatokba szárnyalva vele, amit azelőtt még csak nem is ismerhettünk. Ez volt az a pillanat számomra, ahonnan elkezdtem kóstolgatni a post-rock finomságait és bár még most is hadilábon állok a 17 évesen mélyfilozófus adottságokkal rendelkező káoszmetálosokkal, megértettem, hogy itt is van pár olyan hihetetlen darab, ami mellett tilos elmenni szó nélkül. Egész egyszerűen elállt a szavam és kicsordult a könnyem, mikor megláttam az első (címadó) videót, amiben az a szurok sűrűségű néma üvöltés jelenik meg, amit soha nem tudunk megfogalmazni magunkban, bármennyire is otthonos az érzés. Apokalipszis soundtrack, az utolsó nagy robbanás mellé, félédes fehérborral, nagyon óvatosan tálalva.

[ Maybeshewill – Not For Want Of Trying @ HarderGeneration ]

[ more Maybeshewill @ HarderGeneration ]

Pure Reason Revolution – The Dark Third

Pure Reason Revolution - The Dark Third

Kevés olyan zenével találkozni, ami ennyire finoman áll hozzá a hangulatok és stílusok kavalkádjához. Végtelenül óvatosan és gyengéden fogja meg az ember kezét, hogy bevezessen egy olyan világba, amit mindenki ismer, de senki sem tud igazán megfogalmazni. Az első album (a fenti képen) az álom és ébredés közti tejfehér átmenetet hivatott megfesteni, csodálatos színekkel, csukott szemekkel, gőzölgő kávéval az ablakban és varázslatos atmoszférával, nem is beszélve a szívdobbantó basszeroslányról. Álmodozóknak, láblógatóknak, mesevilágban élőknek tökéletes hallgatnivaló, de a keményebb arcok is próbálkozhatnak nyugodtan, hiszen a madárcsicser elektronika mellett hangsúlyos gitárok is be-befigyelnek a kora reggeli ablakon.

[ Pure Reason Revolution – The Dark Third @ HarderGeneration]

[ Pure Reason Revolution @ HarderGeneration]

Repo! The Genetic Opera Soundtrack

repo1

Amikor a csatosgatyás industrial találkozik Paris Hiltonnal egy vérfürdő/orgia közepén, miközben Nivek Orge épp egy tűt húz ki a kishölgy karjából? Amikor kegyetlen Repoman jön és kivágja a veséd egy mozdulattal, mert nem fizettél érte időben? Amikor Sarah Brightman világtalan szemeiből gyanús hallucinogén vetítések jönnek elő? Amikor az apokaliptikus cyberpunk házasodik a musical műfajjal? Na az a Repo! The Genetic Opera.

Legal Assasin, naponta 3X, reggel, délben, este, whiskey öblítéssel.

[ Repo! The Genetic Opera @ HarderGeneration]

Saltillo – Ganglion

Saltillo - Ganglion

Az alapvetően filmzenékre specializálódott Saltillo egy hihetetlenül érdekes szereplője a zenei skáláknak. A filmzenei hatások egyértelműen megfigyelhetők a klasszikus zenékkel és zseniális törtritmikával kevert trip-hop-ban, amiben a (régi) Moby féle mélyrehangolt bandukolás találkozik a Venetian Snares uralta agytekerés IDM (whatever) sebességekkel. Tipikusan az a zene, amit egy adott hangulatban képtelenség megunni, hiába megy huszonötödször körbe-körbe az album, viszont vigyorgós estéken messziről kerülendő, mert alattomos fajta, ami aprókat sugdosva az ember fülébe észrevétlen kúszik be az agyunkba, hogy aztán kiüljünk a dunapartra nézni a habokat. Törékeny muzsika ez, páratlan zongorafutamokkal és szívszorító hegedűvel, amit első hallgatás után képtelenség kimosni a gerincből.

[ Saltillo @ official Myspace ]

[ Saltillo @ official site ]

Talpa – When The Somberness Becomes A Game

Talpa - When The Somberness Becomes A Game (cover front)

Goran Juric egyenesen Szerbiából mutatta meg a világnak azt, hogy van még olyan előadó, aki tudja hozni az Infected Mushroom – Classical Mushroom szintjét és szellemiségét, átültetve azt egy kristálytiszta 2008-as verzióba. Begombázott spooky manók rohangálnak a holdsütötte réten, suhanc hercegnők meteoroznak az égigérő fekete bástyák tetején, a szép szőke herceg meg szívhezszólót játszik a hegedűjén a sűrű sötét erdő közepén, zongorakísértettel. A kedvenc megfogalmazásom erre a vonalra a “játékos goa”, hiszen minden benne van, amit ez a zene át szeretne adni. Játék az egész világ és készen vagyunk benne mi is.

[ Talpa – When The Somberness Becomes A Game @ HarderGeneration ]

+1 bónusz:

Violet Vision – Heaven underground

violet-vision-heaven-underground

Végezetül pedig egy (opcionálisan) hátradőlős darab, ami az egyik legkellemesebb lélekzsírom volt az elműlt évben. Ez az a formáció, amit sokkal többen ismernek tudtukon kívül, mint azt sejteni lehetne, hiszen az ő nevükhöz kötődik a Muse Breaks, amire az Infected Mushroom remixe után a fél világ táncolt a táncparketteken. Trance és breakbeat hibrid, ami a délutáni órákon hibátlan módszer az ember energiatartalékainak feltöltésére, főleg mivel Michele Adamson is énekel benne, akiről köztudott, hogy gyógyító hanggal rendelkezik (kivéve élőben, de ezt most inkább hagyjuk). Izraeli domboldalon vigyorogva bólogatás, napszemcsis délutánok aláfestő zenéje a fülesből és tágas nappalik alapja a hifiből. Szerelemzene.

[ Violet Vision – Heaven underground @ HarderGeneration ]

6 Comments

  • zsííííííííííííír : ))))))
    azert visszanézve az előző évzárót szinte mind mai napig kedvenc.
    a mostanihoz csak annyit fűznék, hogy ez a sok hybrid :P zene rajtunk keresztül leszűrűdve egyfelé mutat, mégpedig hogy egyre sűrűbb a szelektált info, és ezen a minőségi kásán keresztül mi is egyre inkább leszűrődünk, a leg-kaotikusabb viszonyok között is letisztultabbá, megfogalmazható(bb)[v]á válunk..

    (hiába más műfaj, a februárra tervezett ritual/noise/darkambi mixemben a fentiek közül 2 is helyt kap majd vszleg, és hogy hol az átfedés? hallgassátok végig őket sokszor, aztán váratlanul mégegyszer, rájöttök..  ;] )

    purificatin’ chaos, rotte’n’roll és világomlás, de lassan értek ide b+!!!
     
    take care in 2009 mindenki! ;)

  • 17 évesen mélyfilozófus adottságokkal rendelkező káoszmetálosokkal
    he? :DDDD

  • félédes fehérborral m/ ^^

  • jó kis lsita :D kösszöntük szépen :)
    én is kezdek zeleileg totál “elfajulni”, vicces milyen hullámokban tör rám ez vagy az…. :)
    pedig “még csak” 22 vagyok… hol van még a vége :)

  • No Place To Hide.
    :’)

  • valahol reméltem hogy a Talpa nem marad ki….jó kis lista…..

Leave a comment

Archive

Mixes for the HarderGeneration