Aug 20, 2009
NINth
Views: [post_view]

Ozora fesztivál 2009 – The innocence is lost (review, pics)

ozora 2009

Ozora levetette gyermeki báját. Ezt a zseniális mondatot a goa.hu fórumáról kölcsönöztem, mert találóbb, mint tizenikszezer karakternyi szövegelés. Minden benne van, ami az idei Ozora fesztivált jellemzi, jó és rossz tapasztalat egyaránt. Közel 20.000 ember (hivatalos számot még nem tudok, egyes vélemények szerint 17.000, mások szerint 20-21.000) a tavalyi 6-7.000-hez képest, 6 nap feszített tempó, a világ minden tájáról érkező ezerszínű közönség és természetesen a psy paletta minden színe, világbéke ambienttől 180 BPM-es terrorig. Részletek a tovább után.

Ozora - sátorépítésA tavalyi (első) Ozorám nem sikerült túl fényesen, mert a túl hirtelen indulás miatt gyakorlatilag semmit sem vittem magammal, ez pedig felér egy szimpla öngyilkossággal, mivel egy birkalegeltetőn éjszaka megfagy az ember, nappal megrohad, a kettő között pedig éhenhal, ha nem visz magával semmit. Ezekből és más tapasztalatokból tanulva idén komplett túlélőfelszereléssel indultunk útnak négyen (Sis, Rini, Tomi és jómagam), a gigantikus hátizsákban volt minden: sátor, pokróc, hálózsák, pulcsi, fejlámpa, hadseregnyi öngyújtó, csík cigi, konzervek, porlevesek, kolbász, abonett, dugóhúzó, ásványvíz ésatöbbi. Ezek mellé hozott Tomi egy pavilont, ami nappal valóságos megváltás volt a tűző napon.

Kedd délután érkeztünk meg a bejárathoz, ahol bevált a jóslat: 10-ből 8 ember előre vette meg a jegyét, így a mindössze két jegypénztárnál egy egészen pici (helyben vásárlós) és egy embertelenül hosszú (elővételes) sor állt. Okosak voltunk, számítottunk erre, ezért nem is vettünk előre jegyet, ennek eredményeképp laza 10 perc alatt bejutottunk, ellentétben a másik sorral, ahol az emberek órákat álltak a 800 fokos napsütésben. Itt jött az első pozitívum: a karszalag mellé kaptunk egy nagyon dizájnos kis cigicsikktartót, amibe gyűjtögethettük a dekkeket ahelyett, hogy eldobáltuk volna random pontokon a feszt területén. Zseniális húzás, Gaia biztosan hálás érte. Meg is tartottam, itthon is használni fogom ezt a cuki kis kütyüt.

Második, necces pont: sátorhelykeresés. Mint utólag megtudtuk, érkezésünk pillanatában már 11.000 ember volt a helyszínen, ezért az ideális placcokat természetesen már rég befoglalták a szemfüles goákok. Másfél óra kutakodás után megtaláltuk a szinte egyetlen használható területet, nem túl messze a centrumtól, nem túl közel a hangorkánhoz, elég közel a toi-toi sorhoz (konkrétan 10 méterre voltunk egy wécébázishoz). Faszán telibelőttünk egy domboldalt, ezért alvás közben egészen brutális élmény volt irreális pózokban erőlködni, hogy semmiképp se csússzunk le a meredek terepen, mivel ha bebukjuk és lecsúszunk, a végeredmény az út, majd a toitoi sor lesz, ami egészen gusztustalan eredménnyel zárulna. Szerencsére ilyesmi nem történt.

A sátor

A sátrak felállítása után nekiindultunk feltérképezni a helyszínt. Az érkezéskor is tapasztalt tömeg percről perce durvább lett, realizáltuk, hogy a tavalyihoz képest minimum dupla annyi ember van, de inkább több. Ez leginkább másnap, nappali fényben ütközött ki igazán, mikoris feltűnt, hogy azok a részek, amik tavaly még üresek voltak, mostanra centiről-centire be lettek lakva, vagy építve. Bámulatos fejlődésen ment keresztül a feszt, nem győztünk ámulni és bámulni a színes forgatagon. Őszinte csodálattal töltött és tölt el most is, hogy egy-egy ilyen rendezvény képes összegyűjteni a világ minden tájáról a legfurább, legérdekesebb embereket egy nagy kupacba, ahol aztán kapcsolódhatnak, megismerkedhetnek egymással. Hihetetlenül jó érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül, nem vagyunk különcök és koloncok, hanem rajtunk kívül még egy nagyobb városnyi (sic!) hasonló ember létezik a világban. Az első napok nagyrészt ezzel a pozitív szeretetbombával teltek, egészen addig, míg ki nem jött az emberekből az állat, de erről majd egy picit később.

A legelső fellépő a Juno Reactor volt, amit nagyon vártam már a tavalyi kaotikus katyvasz után, reméltem, hogy mostanra megemberelik magukat és megmutatják, hogy mit tudnak igazából. Az eredmény felemás lett, ugyanis hibát nem ejtettek a koncert alatt, maximálisan rendben volt az egész, viszont a Juno féle apokalipszis hangulat tökéletesen hiányzott a térből, így a végeredmény egy simán jó koncert lett, a világvége pedig elmaradt. Ha így haladunk, talán jövőre összehozzák végre az esszenciális kombót. No de sebaj, indításnak pöpec volt, végig is táncoltuk-énekeltük az egészet.

Nos, ami innentől kezdve történt, az eléggé összefolyik. Rossz az aki rosszra gondol, a ludas inkább a gyilkos forróság és a non-stop zene, nem pedig a huligánkodás. Ennek szellemében inkább pontokba szedve folytatnám az időrendi sorrend helyett.

Ozora - Posford

Amit láttam:

HALLUCINOGEN
Simon Posford, mint páran tudjátok, számomra a zene (szerencsére élő) atyaúristene. Minden pátosz nélkül mondhatom, hogy a jelenlegi zenei tudásom és információim alapján őt tartom a zeneiség csúcsának (nem véletlenül dolgozott együtt David Gilmourral a Pink Floydból). Ezzel a tudattal készültem a Hallucinogen live előtt az első “találkozásra”, az események viszont durván megleptek. Az is tény, hogy a Posford diszkográfiából a Hallucinogen az, ami nem igazán hatott meg soha sem, de az, amit itt kaptam, minden szinten meglepett. A fejemben talán a klasszikus LSD klip mozgott és valahol ilyesmit is vártam, erre valami olyan szintű pakolást kaptam az arcomba, hogy leszakadt a fejem. Semmi pöcsölés, semmi finomkodás, színtiszta szeletelés, másfél órán keresztül. Fél percenként váltás egy újabb csapatásba, nulla pihenő, semmi kiállás, esszenciális zúzda durvaság. Komolyan mondom, killerebb volt, mint bármelyik killer. A csúcspont persze a Gamma Goblin első hangjának felcsendülése volt (megjegyzem, a másfél óra alatt kb 4-5X köszönt vissza, folyamatos vigyort csalva a képemre), erről pedig még egy videó is készült, amin a 9. (hahhhahhahaha) másodpercben befigyel az én búrám is, mellettem pedig Sis vigyorog a fél arcát betöltő napszemcsiben:

DERANGO
Ezt a bandát csak hírből ismertem, viszont mivel nagyon jókat hallottam róla, mindenképpen be akartam figyelni, hogy mit alkot nagyszínpadon. Tomival ketten kiültünk a domboldalba a tánctér mellett, onnan hallgattuk meg az éjsötét pakolást (napfelkeltekor) és meg kell hogy mondjam, a psy sötétebbik oldalából ez volt az, ami a legjobban megfogott (bár kimaradtam pár olyanból, amit a hozzáértők a csillagokig dicsértek, minth pl Cosmo és Kashyyk). Mélyebb nyomot mondjuk nem hagyott bennem, de mindenképpen kellemes élmény volt erre látni a napfelkeltét.

ELECTRIC UNIVERSE
A gitáros pop psychedelic témából ők az egyik első emlékem (a Meteor című track a mai napig nagy kedvenc), ezért feltétlenül meg akartam őket hallgatni. Szerencsére ez sikerült is, az első pillanattól ott álltunk a színpadtól 5 méterre. A két arc közül az egyik a pult előtt állt, kezében gitárral, a másik pedig a pult mögött kezelte a kütyüket és a laptopot. Külön poén, hogy a hátsó úriember nem volt egyedül, hanem a kb. 10 éves kisfiával tolta végig a bulit. Esküszöm, ez a kölyök volt a legaranyosabb élményem az egész feszten. Két kézzel pakolta az ütemet, kiállásoknál húzta fel a népet és teliszájjal vigyorgott, amikor újra beindult a 4/4. Az apja pedig folyamatosan mondta neki, hogy mi micsoda, mit miért kell tekerni és mi mire való. Ha belegondolok, hogy ő lesz a következő generáció, hát, nagyon kemény jövő elé nézünk. Ha az első inputokat már ilyen minőségben kapja (~10.000 ember előtt áll a színpadon és csapatja a fullongoát), mi lesz később? Félelmetes ez kéremszépen.
Egy óra elteltével már kezdett erősen unalmassá válni a téma, ezért jól ott is hagytuk őket, mindenesetre nagyon jó kis hangulatot teremtettek, le is táncoltuk a lábunkat tövig.

VIBRASPHERE
Megmondom őszintén, nem igazán az én világom ez a középtempós light progresszív valami, nem is voltam annyira ezen a hullámon, ezért nem igazán fogott meg a muzsika sem. Ellötyögtünk rá egy ideig, talán még élveztem is picit, de nagyon hamar meguntam ezt a finomkodást, nem igazán pörgetett meg annyira, hogy végig bírjam, ezért relatíve hamar eljöttünk a szettről. Voltak érdekes megoldások, párszor elkapott engem is a hangulat, de összességében nem az én zeném ez, nem hagyott bennem mély nyomot.

SILICON SOUND
Na ez a szett nagyon meglepett. Valószínűleg én vagyok alulinformált és nem követtem eléggé a történéseket, de én egészen más zenére számítottam tőlük, mint amit kaptam. Bevallom férfiasan, még az is lehet, hogy rossz helyen voltam rossz időben és tök más zenét hallgattunk a domb tetejéről (a színpad mögötti domb tetején ücsörögtünk), de ez a proghouse szintű lagymatag valami, ez hihetetlenül meglepett. Húzós-pörgős prog-fullon kombóra számítottam, ehelyett lepkefing erejű szellőcskét kaptam, amitől leesett az állam. Komolyan, lehet, hogy valaki kiesett a line upból és rossz szettet hallottam (időrend szerint ők lettek volna, hallottam a zenészváltást is), de ez valami félelmetesen híg cucc volt. Borzalmasan erőtlen zene volt a tánctéren, nem is értettem, hogy mit akarnak ezzel, ezért jól le is léptünk egy kis idő után.

TOTAL ECLIPSE, TRANSWAVE
Egybe írom a kettőt, mert kb. ugyanazt az élményt okozták mind a ketten. Igazi, zsigeri, oldszkúl tekerés, kemény acidos felütéssel, retro alapokkal. Nosztalgia volt ez, egy letűnt korra való visszaemlékezés, amikor még úgy csináltak goát a népek, hogy nem volt előttük semmilyen példa, amire támaszkodni lehetett volna, így mindent csak és kizárólag saját kútfőből húztak elő. Mára már picit kopott a fényük, de az energia még mindig a régi. Jó volt hallani őket, még ha nem is voltunk ott végig, örülök, hogy ezt is megértem.

SHPONGLE
No igen, ez az a koncert, amit a legjobban vártam. Nehéz úgy írnom a Shpongléről, hogy ne üvöltsön belőle a már-már imádat szintű tisztelet, de talán ez valahol nem is baj. Boldogsággal tölt el, hogy egyátalán létezik ilyen zene, az pedig, hogy egy élő koncerten hallhattam őket, megér mindent, amit ember adhat. Álmomban sem gondoltam, hogy valaha ott fogok állni Posford és csapata előtt 10 méterre, embermagas mélynyomók hatósugarában, széles vigyorral az arcomon. Mégis megtörtént.
A színpadkép már önmagában sejtette előre, hogy nem mindennapi dolog készül, dobfelszerelés, flamenco gitár, cselló és tengersok kütyü várta a zenészeket. Amitől nagyon, de nagyon féltem (nézve a korábbi koncertek videóit) az Michele Adamson borzalmas énekhangja, amit élőben nyújtani tud. Komoly illúziórombolást tud okozni, ha a hibátlan zene fölött már-már Duvdev szintű iszonyat vokál rontja az összképet, ezt viszont hatalmas szerencsénkre elkerültük, ugyanis Michele meglepően komolyan szerepelt! Még én is meghökkentem, hogy mennyire szépen szólalt meg (magához képest), bár ehhez sokat hozzátett az is, hogy sok számban Posford effektezte a hangját  real time, ez pedig sokat dobott a hangzáson. Külön ki kell emelnem a Michele mellett éneklő hölgyet, akinek valami olyan csodálatos hangja van (élőben, effekt nélkül!), hogy az valami hihetetlen. Majdnem megsirattam párszor, hidegrázós élmény volt! Ha valaki tudja, hogy ki ez a nő, please, dobja be kommentek közé, mert nagyon érdekelne, hogy máshol mit alakít.
A koncert csúcspontja nálam kétszer is elérkezett: először a legendás DMT speckó Ozora verziójánál (Posford eszetlenül jól tekerte szét a milliószor hallott hangokat), másodszor pedig az egyik új track, az I Am You (itt hallható HG-n) közben, aminek a vége akkora pszichedelikus sámánrock zúzda lett, hogy beleremegett a Föld. A DMT-ből egy magyar srácnak köszönhetően handycames videó is készült, nézzétek-hallgassátok szeretettel:

Ami picit meglepő, de mindenképpen vicces és (számomra) örömteli pont volt a koncerten, hogy többször is hibáztak a zenészek. Nem feltűnően, nem nagyokat, de hibáztak. Ennek őszintén örültem, mivel így a saját bőrömön is tapasztalhattam, hogy ők is emberek. Vigyorogtam is jó nagyokat egy-egy pici elcsúszásnál, félrefogott hangnál. Külön öröm volt, hogy majdnem minden számnál volt egy külön produkció a színpadon, az indiai táncostól kezdve a szalagos lányon át a három karneváli táncoslányig. Az indiai srác félelmetesen komoly előadást prezentált, kirázott a hideg párszor, mikor felénk fordult a tekintete. Hihetetlen mimika és mozgás kombója volt ez, autentikus indiai történettel, tökéletesen a zenére gyúrva. A három karneváli táncoslány viszont számomra picit visszás volt, valahogy nem érzem magaménak ezt a brazil ihajcsuhaj dolgot. Ettől valahogy az egész picit “kommersz” (elég brutál érzés ilyen szót használni Shpongle koncerttel kapcsolatban) lesz, elveszíti azt a végtelen mélységét a zene. Pontosan ezért nem a szívem csücske a “My Head Feels Like A Frisbee” című track sem, ellentétben a “Behind Closed Eyelids” zsenialitással, ami mai napig a legkedvencebb kedvencem a számok közül.
A koncert a vége felé közelítve gyakorlatilag szép finoman átalakult kőkemény döngölésbe, aminél jobb dolog nem is történhetett. Mestermunka, vérprofi zenészekkel (mondjuk a flamenco gitáros maradhatna a flamenco gitárnál, mert azt hibátlanul kezeli, az elektromos gitárnál viszont nagy benézések voltak nála, mint pl. a fenti DMT videón), gyönyörű kivitelezés, egész életre szóló élmény. Biztosan állíthatom, hogy ez volt életem eddigi legjobb koncertje, pedig azért voltam már pár ezer rendezvényen. Önmagában ez is kivívta a legmélyebb tiszteletemet a szervezőség iránt, gigantikus respect jár neki(k) azért, hogy összehozták ezt a kis csodát.

Ami viszont közvetlenül a Shpongle után következett, az valami annyira durva orrbavágás volt az agyamnak, hogy elmondani nem tudom. Tizenpárezer ember hullámzik a Shpongle uolsó hangjaira, mikoris egy Alpha nevű úriember kiáll a színpadra és nem átall bepakolni olyan zenét, amit jobb híján lakodalmas killernek tudnék nevezni. Konkrét romazuri 160+ BMP-es alapon. Nem mondom, lehet, hogy máskor, más helyzetben hatalmasat röhögtem volna, de ebben az esetben kb. olyan érzés fogott el, mintha felébresztettek volna a legszebb és legmélyebb álmomból, hogy az orrom alá dugjanak egy fotót valami random afrikai tömegsírról, poszterméretben. Hát ember az ilyen? Ez a brutális hidegzuhany megoldotta a kérdést, elmenekültünk, hogy betoljunk az arcunkba egy sajtos-tejfölös lángost (Ozora egyik legfinomabb kajája volt) és erőt gyűjtsünk az utána következő fellépőre:

PROMETHEUS
Elméletileg a Prometheus két emberből áll, aki Benji Vaughan (Younger Brother) és Simon Posford. Ehhez képest Posfordot csak egyszer láttuk a színpadon, akkor is kb. egy-két percre, amikor odaállt beszélgetni egy picit Benjivel. Ettől függetlenül hihetetlenül kellemes muzsika jellemezte a szettet (mondjuk az utolsó 20 percről lemaradtunk), külön meglepetésként ért a The Zap (Benji és Raja Ram közös projekt) Proton Pusher című száma (itt volt HG-n). Itt viszont már érvényesült az, ami már Shponglén is nagyon zavaró volt: a tapló közönség.

Ozora - arc

Ozora - vízShpongle alatt már ki-kibukott, hogy a cirka 20.000 ember már (nyilván) nem egy szelektált közeg, rengeteg olyan arc is megjelent, aki egyátalán nem ide való. Mielőtt bárki félreértené, én sem vagyok cukorból, 6 év Szigetes meló után megtanultam ignorálni a parasztokat, de van egy szint, ami után nálam is elszakad a cérna. Amikor Shpongle koncert alatt megjelenik egy csapat rongyrészeg német turista egy kibaszottnagy gumicsónakkal és elkezdenek olléolléolléózni mint valami iszony focimeccsen, belőlem is kijön az állat. Az még hagyján, hogy egy ilyen ritka eseményen odaállnak mellénk végigpofázni a koncertet (színpadnak háttal), oké, de amikor már nem lehet tőlük hallani a zenét és úgy közlekednek az emberk, mintha pogó lenne (még engem is felrúgtak jópáran, pedig a 194 centimmel nem vagyok egy ingatag típus), az valahogy eléggé kibassza nálam is a biztosítékot. A tömegből adódóan iszonyatos nyomorgás ment nagyobb fellépőknél a tánctéren, ami oké, egyértelműen várható volt, de én valahogy azért elvárnám egy ilyen közönségtől és ilyen fesztiváltól, hogy odafigyelünk egymásra, bármekkora is legyen a tumultus. Egy Szigeten, vagy Soulfly koncerten pl. nem lepődöm meg azon, hogy valaki nekemjön és egy laza “bocsi” nélkül továbbviharzik, de egy olyan fesztiválon, ami elvileg arról szól, hogy peace, love, unity (bármennyire is elcsépelten hangzik), azt hiszem jogosan basz fel a bunkóság, legalábbis a huszadik alkalom után. Türelmes ember vagyok, nem is álltam le senkivel vitatkozni azon, hogy “ugyanmár nézz a lábad elé, vagy legalább nézz rám, ha már lendületből érkeztél a gyomromba könyökkel“, de azért eléggé elszomorító, hogy ilyeneket kell tapasztalni egy elméletileg békés psy szcénától. Az igazán szomorú pedig nem is az, hogy a random talajrészeg német/francia/olasz focidrukker feeling arcok csinálják ezt, hanem mikor a méteres raszta sérós “őshippik” és a 150 centis erdei manónak meg tündérnek öltözött ál-szpiritlányok közlekednek tank módban. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy mi hozta ki ezt a minősíthetetlenül prosztó tapló suttyó magatartást az emberekből. Mondjuk (mivel ezek a dolgok az utolsó pár napban voltak igazán feltűnőek) valószínűleg a majd’ egy hétnyi folyamatos és agyatlan mértékű cuccolás, valamint a fáradtság is rátett pár lapáttal, bár ezt valahogy akkor sem tudom elfogadni indokként, mivel én spec. soha nem tudom magam annyira lefárasztani, hogy felrúgjam az embereket a tánctéren és anyit se mondjak, hogy sorry. Ráadásul két méteres gumikrokodilom sincs, amivel orrbabaszhatom a táncolókat, mint valami ótvaros Bloodhound Gang koncerten.

Ennek szellemében az utolsó három nap (kb.) eléggé frusztráló volt ilyen szempontból. Ahogy egyre jobban fáradt (és egyre készebb lett) a közönség, egyre többször ütközött ki ez a bunkó paraszt attitűd. Mondjuk az árusoknál és a “boltoknál” ez az első pillanatban megmutatkozott, mivel az euró vs forint árfolyam gyakorlatilag követhetetlen volt (90%-ban euróban volt megadva mindennek az ára, nyilván, mivel a közönség 90%-a külföldi volt). Volt olyan hely, ahol forintban számolva jóval olcsóbban lehetett megvenni ezt-azt, máshol meg pont fordítva. Az árak amúgy tökéletesen európai szinten mozogtak, se olcsóbban, se drágábban. Sőt, európai szemmel so-so alacsony áron számoltak mindent, de ez egy magyar pénztárcának (ill. hát ugye magyar fizetésnek) eléggé borsos, sőt, mondhatni kurvamód drága (póló: ~6-8.000 huf, rövidgatya: ~15.000 huf, ruha, ~20-25.000 huf, rendes kaja: ~1.500 huf, chai tea: ~600 huf, kis üdítő: 480 huf, kávé: (fél deci) 200 huf (2-3 deci) 650 huf etc). Mondjuk ez annyira nem érintett meg, mivel a tavalyi fesztből okulva vittünk kaját, így nem kellett méregdrágán vásárolni minden nap. Inkább csak a ruhák miatt fájt a szívem, mert azért volt pár igencsak tetszetős darab, amit az ára miatt csak távolról nézegettem.

Ami még eléggé kiborított párszor, az két dolog, mégpedig az ivóvíz (csapok) száma (4 db) és a két sornyi zuhanyzó jégnél is hidegebb vízzel. A csapoknál mindig állt a sor (ez még mondjuk ki lehet bírni, 10 perc nem a világ), de a zuhanyzó téma már egy fokkal súlyosabb. Egyrészt azért, mert konkrétan egy órát kellett sorbaállni, hogy bejusson az ember, aztán pedig jöhetett az olyan hideg víz, ami a “hideg víz” lexikonpéldája. Elhiszem én, hogy flash a dögmelegben hidegben zuhizni, tényleg van egy romantikája a dolognak (annak kevésbé, hogy a fél fesztivál az ember seggét/egyéb testrészét nézi a fel-fellibbenő textil mögül), de van különbség frissítő hidegzuhany és vesemedence gyulladás között. A toi-toi wécék viszont kifejezetten vállalható állapotban voltak (ahhoz képest, mint mondjuk egy Sziget), a napi kétszeri takarítás minden nap megvolt, így a lehetőségekhez mérten tök korrekt volt a helyzet. Egy tanácsot viszont fogadjatok meg: délután négykor, tűző napon álló toi-toiba NE menjetek be. Komolyan mondom, láttam már pár dolgot életemben, de ez kiérdemelte a földkerekség leggusztustalanabb dolga címet. 60 fokban állni egy toi-toiban, páratlan élmény.

Ozora - coffe shop

Összességében

Pozitívumok:

  • Eltekintve a tajparaszt suttyó gyökerektől, a közönség túlnyomó többsége hihetetlenül érdekes, pozitív és barátságos ember volt, hatalmas öröm megismerni ilyen arcokat. Iszonyatosan feltölti az embert a tudat, hogy ennyi hasonló ember él a Földön. Mintapélda erre a raszta kávézós arc, akinél Ozora legfinomabb capuccinóját ittam (a pókháló mögötti kis részen a kanyarban), akinél folyamatosan ment az ibiza romantikazene és a reggae.
  • Nagyszínpad dekó. Gyönyörű, csillogó-villogó, izgő-mozgó szépségesség, öröm volt ránézni!
  • Sajtos-tejfölös lángos. Ozora legfinomabb kajája.
  • Helyszín. Egy kis csoda. De ez alap.
  • Hangosítás. Nagyon jól szóltak a zenék, nem túl hangosan, nem túl halkan, nem volt okunk panaszra. Párszor volt kivétel, de semmi sem lehet tökéletes.
  • Mobiltöltő állomás. Nagyon jó és hasznos ötlet, bár elfért volta kb. kétszer ennyi aljzat. Ettől függetlenül nagyon jó dolog, életet mentett.
  • Cigicsikktartó. Megmentette a birkákat és a Földet egy tonnánnyi kátránytól és szeméttől. Bár így is volt sok tuskó aki eldobált mindent, de ez mindig benne van a pakliban.
  • Büfék. A lehetőségekhez mérten vérprofin meg volt csinálva a pult, bár még így is iszonyatos tömeggel kellett szembenéznie a sörre vágyó emberkéknek. Mondjuk ha nem a nagyszínpados pulthoz mentünk, hanem a másikhoz, eléggé gyorsan be lehetett fejezni a vásárlást. Ez mindenképpen komoly pozitívum, gratula a fejlesztésekhez!

Negatívumok:

  • Prosztó tapló emberek. Menjetek Szigetre a kibaszott gumicsónakokkal meg gumikrokodilokkal óbégatni.
  • Sok kutya (alapvetően nem baj, de) -> rengeteg kutyatojás -> pokoli hullaszag mindenütt és aknásított területek. Esküszöm, ennyi kutyaszart még Budapesten sem láttam. Nappal még oké, kikerüli az ember, de éjszaka? Brrr.
  • Lehuzigálás. A rengeteg különféle shop és bolt még oké, hadd pörögjön a biznisz (bár a biznisz már önmagában negatív szó Ozorával kapcsolatban), de az, hogy mindenhol random árakkal dolgoztak (10-ből 8 helyen ki se volt írva semmilyen fix ár. annyiba került a cucc, amennyiért adták neked épp), ez pedig eléggé furcsán veszi ki magát.
  • Bejutás. Ez a két kassza nagyon kevés ennyi emberre.
  • Víz. Sokkal több csap kellene ennyi emberre (a toi-toinak van vizesblokkja is, az tökéletesen megfelelő tud lenni. ha van belőle minimum kettő, de inkább három), a zuhanyzásra pedig szintén kellene valami emberi megoldás, mert ez így eléggé brutális. Ha nem is melegvíz meg összkomfort (nyilván nem), de legalább több zuhanyzó, hogy ne kelljen egy-másfél órákat állni a sorban, hogy odajusson az ember. Ehhez kapcsolódik az is, hogy:
  • A fesztiválozók fele nem járt zuhizni az előző dolog miatt (?), ehhez pedig hozzáadódott a sok kutyatojás, az eredmény pedig olyan földöntúli dögszag lett a tánctéren, hogy arra nincsenek szavak. Sis szerint halpiac szag volt, szerintem szimplán kutyaszarszag és esszenciális embertestszag, aminek a kombója valami hihetetlen bukét kölcsönzött a partyknak. Komolyan, nemár.
  • Magánpartyk. Ha az ember elmegy a sátrához, valószínűleg két dolog miatt megy oda: aludni, pihenni. Nem fér a fejembe, hogy miért megy el valaki úgy egy ilyen fesztiválra, hogy a kocsiból, lakókocsiból, összetákolt djpultból, akármiből döngeti a csapatást. Nem elég a két helyszín? Minek kell még plusz zenét csinálni? Éjszaka. A kempingben. Nekünk még so-so szerencsénk volt, csak egy helyszínről ért el hozzánk a magánbuli hanja, de nem messze tőlünk volt egy gárda, aki egy kis pultból döngette a 180 BPM-es psycore-t, amitől 100%, hogy lehetetlen volt mellette aludni. WTF?
  • Árak. Hadd ne igyak már kávét 650 forintért. Vagy fél decit, 200-ért. Please. Oké, vigyek magammal, de azért mégis.

Ozora - shop

Szumma:

A legtöbb negatívum simán kiküszöbölhető (kivéve az emberi tényezőket), a legtöbb pozitívum pedig a szervezőség érdeme. Valószínű, hogy ők sem számítottak ekkora tömegre és jövőre jobban oda fognak figyelni az ilyen “apróságokra” is, ezért elnézhető minden ilyen kis “baki”. Elképzelni sem tudom, hogy mekkora munka van ebben az eseményben, pedig jómagam is szervező vagyok, ezért fogadják őszinte tiszteletemet, hatalmas élménnyel lettünk gazdagabbak és hihetetlenül büszke vagyok (életemben először) arra, hogy magyar vagyok. Akárkivel beszélgettem a feszten, ahogy kiderült, hogy helyiek vagyunk, mindenki megköszönte a fesztivált és gratulált az eredményhez. Ezzel többet tettek az ország hírnevéért, mint az azon “dolgozó” fejesek és ez hatalmas dolog!

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy jövőre mit tartogatnak a tarsolyukban. Ha tartják ezt a szintet és megoldják azt a pár megoldható kisebb negatívumot (infrastruktúra), akkor azt hiszem hogy Ozora méltó lesz az ország (és Európa!) egyik legszínvonalasabb fesztiválja címhez. Várom a hivatalos DVD-t (legalábbis a színpadon mozgó kamerás arcokból gondolom, hogy lesz rendes minőségű felvétel is) Köszönjük!

Rini képei a fesztiválról:

Egy (meglepően jó) Index videó:

[ more pics, video, etc @ goa.hu forum ozora topic ]

31 Comments

  • “ál-szpiritlányok közlekednek tank módban” hát ezen behaltam :D
    Shpongle után azt az Alpha tagot berakni büntetés volt. A végére még kimentem (vártam Prometheust) és még kérte Benjit ugyanmár hadd rakjon fel még egy számot (meg is tette ám) és tombolt egy jót. Prometheus is fasza volt (egyébként csak Benji van benne :)), érdekes volt hogy egyszer pont mondtam magamban, hogy ha most ismeretlen szám jön akkor megyek, erre felcsendült a 9th hangja (amelyik az egyik kedvencem tőle), így maradtam és zúztam még egy kicsit.
    Előtte Lúdas Matyit néztem angolul, ami külön élmény volt, eltekintve attól, hogy majd megfagytam ott üldögélve.
    Hát igen a zuhany, tényleg elég hideg volt a víz, bár második napon másnapra pont jól esett, meg engem az zavart amit a feszt vége fele otthagytak az emberek (és most itt kicsit csúnyábban nézek a hölgytársakra….). Egyszer a zuhanyzást a nagyszínpad mögötti csap alatt oldottam meg (begugoltam alá :D), egy izraeli lány meg is jegyezte, hogy jó ötlet.
    A magánbulik tényleg elég zavarók voltak, még pont a mi szomszédunk mondta, hogy jó hely ahol vagyunk, csak nem tudni milyenek a szomszédok. Természetesen ők voltak azok, akik másnap reggel, a hőség mellett, kocsiból bömbölő zenével felvertek.
    Abba a 180 bpm-es psycore mókába én is belebotlottam, utolsó este az egyik kis pavilonnál, a budik mellett, maszek kis dj pultból szólt az áldás és odagyűlt egy kisebb csoport és reggelig rakták neki (ezt szerencsére nem hallottam fent a dombon)
    Na zárom soraimat, mert úgy érzem túl sokat pofázom és az nem biztos hogy jó :D
    (Egyébként ez volt az első ozorám, és abszolút tetszett:))

  • Ja igen, a toi toi szaunához nekem is volt szerencsém, csak én épp nagydolgot végeztem benne, és úgy jöttem ki mint akire ráöntöttek egy dézsa vizet.

  • dude, annyit “pofázol” amennyit gondolsz, egészen nyugodtan, erre van a komment box :)))

    btw, a psycore téma mellett sátraztunk egy picivel, a budisor fölött 20 méterrel :D még az is lehet, h találkoztunk párszor :)

  • Igen előfordulhat. :)
    Ha első nap láttál egy tagot sárga GOA feliratú focimezben az én voltam. Vagy egy részeg tagot aki felmászott arra a nagy kőre és elkezdett ordibálni, nem messze a chilltől. Az is én voltam bár azt kicsit szégyellem. :)

  • huhuuu, az a GOA felső rémlik, valszeg tényleg láttalak :))))

    biztos beütött a sok pálesz ^^ ;DD

  • ohh, fasza kis beszámoló, jövőre már tuti nem hagyjuk ki….sajnos idén nem jött össze:(

  • Én sem mondhattam volna szebben, jól összeszedett leírás. Ezek szerint nem sátoroztunk túl messze egymástól, viszont  a killermagánszínpadot közvetlenül arcba kaptam a lakosztályomban fekve, persze füldugót nem vittem… kár hogy nem találkoztunk, majd legközelebb!

  • Posford és Prometheus együtt Younger Brother néven futnak, Prometheus az a Benji egyedül. Én így tudom :)

  • basszus, tényleg O_O ez mekkora gigabenézés! na most picit azért ég a pofám, egészen eddig abban a tudatban éltem, hogy ketten tolják :O
    a Younger az egyértelmű volt eddig is, de hogy a Prometheus az szóló projekt, ez nekem még új O_o

    hát, köszönöm az infót, most picit arcra estem :D

  • kicsit sajnálom, hogy ilyen keveset írtál, a hatalmas line up-hoz képest. a chill sátor – kiemelve az Ultimae rec. fellépőit – egy külön misét megér, én személy szerint életem legnagyobb buliját éltem át ott – sok mással együtt (Carbon Based Lifeforms-on btw).
    a zuhanyzóhoz egy tanács: jó időben kell menni. ha kora reggel mész például, vagy egy kis időt lecsípsz valamelyik népszerű előadó fellépéséből, pillanatok alatt bejutsz, ha egyáltalán várnod kell. ez a hajnali órákra is érvényes, de gondolom az éjszakai hidegben senki sem vágyik jeges zuhanyra.
    silicon sound pedig olyan volt, amilyennek lennie kell, mindig is a progresszív szcéna arca volt, azt tette oda, amire a legtöbben számítottak. annak ellenére, hogy ezt a műfajt hallgatom többnyire, ennyi hangtechnikát “még én is sajnáltam elpazarolni a lötyögésre”. :)))
    továbbá nagy kár, hogy a főleg classic fellépőkből álló este és nappal nem kap itt hangot, pedig vitte az egész fesztivált. megkaptuk a GOA PARTY-t. Etnicával az élen.
    ezeken az észrevételeimen kívül, örülök, hogy leírtad a mondanivalód, legalább megismertem egy ilyen álláspontot is. :)

  • nem halpiac szag volt, hanem állatkertes jegesmedvemedence szag :D ami kb halszag :)
     
     

  • Akherousia: igaz, igaz, a chill line upról nem nagyon beszéltem, de ennek az az oka, hogy (tőlem szokatlanul) nem igazán voltam ott aktív résztvevő, inkább csak kívülről hallgattuk a nagyobb neveket is (CBL, Asura, HUVA Network etc). nagyon kellemes zenék voltak, viszont a helyszín maga számomra nagy csalódás volt a tavalyi Cökxpôn interiőrhöz képest. Ezt jól kifelejtettem a beszámolóból, ezért így komentben:

    Mindenféle ülő alkalmatosság és asztal nélkül nélkül nagyon üres a chill helyszín! Ha nem is Cökxpôn cuccok, de valamiféle belső tér mindenképpen nagyon kellene a chillbe, párnák, vagy zsákok mindenképpen jól jönnének jövőre, mert így nagyon kényelmetlen volt ott lenni napközben :/

    A zuhanyzónál meg mindig kurvanagy sor volt, lehetett akármilyen nagy fellépő a színpadoknál :)

  • jövőre felkutatlak, amikor én megyek, akkor tuti nincs ott senki :D lehet h csak engem kerül a tömeg. (de legalább jól járok :)))

    chillről: idén olyan volt mint egy összeeszkábált olcsó psy-padlás :D nagyon giccses, nekem a színes fellógatott golyókon kívül semmi sem tetszett (na jó még az a maszkos kép a stage fölött). az üresség egyetlen hasznát az afteren lehetett észrevenni – ugyanis alig fértünk el így is. szóval legalább volt tánctér. mondjuk amikor 1x megpróbáltam ott aludni, akkor tényleg zavart, hogy percenként 30 ember lépked át a fejem fölött – és konkrétan ezért maradtam le asuráról és huva network-ről, mert elmentem a sátramhoz inkább pihenni. :( szóval igen, itt el lett b.szva. :/

  • Akherousia: mi mindig korán mentünk zuhizni, mivel a napos domboldal kivetett a sátorból (cirka 60 fok lehetett bent reggel 8kor)
    Hajnalban nem fogok zuhanyozni a 0 fokos vizben, mert szarrá fagyok, éjszaka meg pláne :)
    A chill sátor meg gyönyörű volt, de tény, hogy tavaly sokkal jobb volt  a kevesebb dekó ellenére is.  Nekem is nagyon hiányoztak a szalmabálák, a párnák, tavaly a kedvenc időtöltésünk volt ébredés után átmenni, felfeküdni egy ilyen boglyára és délig csilledni. Ez idén megoldhatatlan volt, utolsó napokban már mások kajamaradékában kellett volna feküdnünk a földön, azt meg – szpirit meg hippizmus ide vagy oda – kösz, inkább nem :D

  • puhapöcs vagy Tibi :D , egyáltalán nem volt “jégnél is hidegebb” az a zuhany, nekem mindíg frissítően hatott; ha zavar a szemét a lábad/hátad alatt szedd fel és dobd ki a legközelebbi kukába; ha felb*sznak a tapló psytúristák lehet rossz helyen állsz sőt tuti szól az a cucc még jobban is máshol azon a nempici tánctéren.. ;)
    Shpongle alatt konkrétan a középső oszlop mögött álltam az egész mindenség közepén, és annyi helyem volt táncolni amennyit csak akartam és nem repesztette szét az agyam1-1 odavert dobszél sem.. :P
    Tényleg hihetetlen volt, h itthon ez megvalósult, de elhittem és boldog voltam, h megtörténik. : ))
    (valamint erőtelljesen átjött a témák egymásba csavarásából, hogy mitől twisted a rekórc 8]p )
     
    Viszont ha Derango tetszett akkor nem hallottál semmit, egyrészt két éve összehasonlíthatatlanul vadabb zenét tolt még, másrészt végigpumpálta egyazon baseline-al az egészet, unalmas volt nekem, viszont azt, hogy Cosmo-t kihagytad, legalább annyira bánhatod, mint amennyire helyén volt Shpongle! Bazz,.., ha hallottál még ttttökéletes hangzást olyan partykillerrel (értsd: nem szeletelés, hanem folyamatosan dinamikusan változó dark tánczene),  kerek egész, a völgyet végig egyenletesen átszelő hangokkal és gördülő basszusokkal, hát ez az volt, csak nagyban! ;D
     
    Alpha féle diszkó engem is elkeserített, a klasszikusok közül a legtöbben hozták a várt színvonalat, Protoculture kicsit kevesebb volt, mint amit vártam, egyedül talán DIGICULT volt, aki olyan szinten hibátlan, már-már klasszikba hajló fullont pakolt h öröm volt hallgatni, Blue Planet Corp. pedig szerencsére még megmogatott a végére, de ígyis, összességében nekem hiányzott mind fullon, mind klasszik, mind progi szinten az előző évek színvonala.
    Félreértés ne essék: a live-ok hallhatóan live-ok voltak, javarészt pöpecül is szóltak (amikor épp nem volt túlmaszva a mély, elnyomva a zenét), de végig olyan érzésem volt (a chillben is), hogy a zenészek kihasználva a méretes hangtechnikát, nagyon nagyot akartak szólni, és technoid csittegős csattogós pumpolásba torkollott sok produkció.
     
    Réka! :D
    Édes voltál ahogy jöttél kerestél a pálesszal ^^ , köszönöm : )* , Silicon Sound pedig (bár most nem hallottam) sosem volt progi, első goám volt anno és hattalmas fullont tolt még régen!
     
    Sajnálom, h olyan passzívra sikeredtem idén, amilyenre, fizikailag elvesztem a tömegben, szellemileg pedig a kaotikus éterben, nem az a töltődés volt már nekem, mint régen.
     
    Ettől függetlenül nagy gratula a Bubibrigádnak és mindenkinek, aki azon dolgozott, hogy minnél jobban süljön el ez a méretes pszihedelikus cirkusz!
     
    p.l.u.r., see ya’allz’ out there, somewhere, sometime. ; )

  • nekem is a tavalyi volt az első, de így olvasva már sokkal kevésbé bánom, hogy idén nem tudtam elmenni.
    amúgy a problémák nagyrésze szerintem a tekintélyes méretű tömegből adódik, nemde ? Lehet, h. o.z.o.r.a. (Sziget módjára) máris kinőtte magát és a külföldiek martalékává vált ? :(
    csak a feedback kedvéért, sztem érdemes lenne az észrevételeket továbbítani a szervezők felé. biztos vagyok benne, hogy hasznukra válik.

  • ezzel a Silicon Sound-dal valakit nagyon át akarnak b*szni O.o :D

  • ez a külföldiek martalékává vált szöveg elég gáz mivel az első ozora feszten kb ötször annyi külföldi taposta ozora földjét mint magyar…..
    milyen marha duma ez???? nevetséges
    na de a psycore magán stage nek én speciel örültem mert első két nap volt igazán jóó muzsika cosmo Kashyyyk és a többiek
    persze chillben is voltak jó muzsikák de én a már emlitett “sajnáltam ilyen nyugis zenéhez ezt a hangteknikát” ezt nagyon is igaznak tartom….
    éjjel killer nappal fullon ez lenne a normál megosztás vagy egy harmadik szinpad dark stage van ám egy hely ha elsétálunk a labirintus és a kukoricás között ahol a báránykák pihennek az árnyékben messze egy erdő az pont jó lenne dark stage nek….:P
    aztán meg áttért alvás stádiumba ozora és egyedül a magándübörgés üditett fel
    megértem hogy a melette sátrazók nyugalmát zavarja de mi szivesen cseréltünk volna velük helyet XD

  • ja és a zuhanyozásról meg annyit hogy korán reggel sohasem álltam sorba! továbbá a nagyobb előadók elött sem volt sor
    :)
    hidegzuhany a legfelfrissitőbb dolog ami létezik

  • Cosmo az tényleg eléggé adta. :) Egyébként ennyi erővel már akkor lehetne progi stage, fullon stage, pop stage, borsodi malátabár stb. :D Szerintem egész jó volt az arány, bár sok mindenen nem voltam, amit még direkt be is írtam emlékeztetőbe (a lustaság nagyúr :D). Néhol volt kicsit fura az egymás után jövő emberek zenéje lásd Shpongle->Alpha->Prometheus

  • a “nappal progi/fullon – éjjel killer” verzió miatt nem mentem anno Ozorára :) nekem ne legyen minden este killer, mert képtelenség kibírni 5-6 napig O_o

    oké, kapjon meg mindenki mindent, de okos elosztásban. a “régi” “igazi” goabulikon ugye az volt, h két helyszín: pörgős tánczene a zúzáshoz + ambient (chill) a pihenéshez. szvsz ez a tökéletes kombó :)

  • upsz! sorry, azt nem tudtam, hogy a kezdetektől fogva ekkora külföldi népszerűsége van a fesztnek!

  • Szerintem isteni volt.
    Imádom a kutyákat de nem egy fesztiválon.
    Nemsokára 2010-es OZORA.
    Már csak kettöt kell aludni

  • Azért a negatívumok fele hiszti kb.. Öregszel, NINth! :D
    Más: “Ozora levetette gyermeki báját.” wtf? Azért nem mertem idén se elmenni, mert úgy éreztem, hogy kevés vagyok én oda az eddigiek alapján is, nade jövőre felnövök a feladathoz ésés… :)

  • “puhapöcs vagy Tibi” “öregszel NINth” hajjaj itt gondok vannak :D Lehet az vagy én nemtom de akkor se hagyd már magad:D

  • Nekem első Ozora volt, lehet azért is varázsolt el ennyire :)
    Igaz, hogy sajnos rengeteg olyan fellépőről lemaradtam amire nagyon szerettem volna elmenni, igaz hogy a legnagyobb tömegre és szétpakoltságra értem oda,
    de én azóta is visszasírom azt a 3 napot, amit ilyen környezetben ilyen hangulatban eltölthettem a másik poccal a völgyben.
    Nekünk viszonylag jó helyünk volt, mainstage közelében a kristályokhoz közel:)
    Mivel össz. 2 és fél napot voltunk ott ezért a zuhanyzóproblémát megkerültük XD
    Mondjuk lehet hogy emiatt nekem nem is tűnt ennyire vészesnek a tánctéri szag XD
    Suttyókkal személy szerint annyira nem találkoztam, sőt, annyira pozitív élmény volt nekem a tánctér, (van hely, nem löknek föl lazán, beszélnek egymással az emberek, ha be is van tépve figyel, vagy figyelnek rá stb) hogy nagyon.. Persze ez lehet hogy jó helyen jó időben kérdése, illetve hogy az ingerküszöböm olyannyira magas lett hogy nehéz lett volna iylen dolgokkal kibillenteni az egyensúlyomból XD (mondjuk a medencésekkel mi is találkoztunk többször.. vasárnap már tényleg volt aki túúúl belelátta magát -pókemberjelmez stb- de a tánctéren általában csukva volt a szemem nappal, szval nem frusztráltak az iylen apróságok :)
    Magánpartyk, árak tényleg elég borzasztóak voltak, tény.
    Ja és nekünk már nem jutott csikktartó:(
    Lényeg a lényeg a beszámoló és az értékelés 5/5.. Én lehet picit kevésbé lettem volna szigorú, de az színtiszta elfogultság.
    (Ja amúgy asszem láttunk titeket a völgyből egyik nappal valamelyik dombon üldögélni, de sose lehet biztos.. elsősorban Sis haját láttam kiviláglani, de csak feltételezés. Mindenesetre abban a pillanatban úgy gondoltam hogy ti vagytok azok és megörültem ennek a gondolatnak XD  hagyjuk :)
    Végszóként idézném a 24. postot:
    “‘Nemsokára 2010-es OZORA.
    Már csak kettőt kell aludni”
    Úgy legyen!

  • wow, szép nagy komment, köszönet érte! :)

    simán lehet, h mi voltunk azok, gyakran ücsörögtünk a domboldalban, Sis haját meg nehéz félrenézni, szal 80%, h jól láttál :D

    őszintén örülök a sok kommentnek amúgy, a puhapöcsözősöknek és az öregszeleseknek is :] van mindkettőben némi igazság. talán az öregedés (26 évesen erős szó, de bulitéren eléggé igaz rám) okozza azt, h nagyobb elvárásaim vannak egy-egy ilyen eseménnyel kapcsolatban. de azt mindenképp hangsúlyoznám, h nem irreális elvárásaim vannak, minden ilyet megindokolok és rá tudok mutatni a könnyen elérhető megoldásokra is. ergo narny: kabbe ;D :röhög:

    valószínűnek tartom, h jövőre is ott fogunk állni Ozora táncterén és a lángosos előtt, max az ideinél is jobban felkészülünk a mulatságra :)

  • Valszeg mi is, nekem is sikerült úgy megfáznom, hogy még mindig cseppfolyós a fél fejem (részleteket hagyjuk)..
    Amúgy Shponglen a másik hölgy nem Abigail Gorton?
    http://www.youtube.com/watch?v=xj2bSHQfMQ4
    Ni!
    Én személy szerin Michelenek nagyonnagyon örültem, igazából csak viccből dobtam fel, hogy hátha elhozzák, és tényleg.
    Amúgy a táncoslányok egytől egyig magyarrok voltak és állítólag nagyon aranyosak:)

  • Nna, virtuálba vetettem én is impresszióimat :)

  • Hari Omnak hívják a Shpongle másik énekesnőjét.

Leave a comment

Archive

Mixes for the HarderGeneration