Jun 12, 2008
NINth
Views: [post_view]

Nirvana – live Amsterdam 1991

1991-ben 8 éves voltam. Másodikos voltam az általánosban. Nem tudtam, hogy mi az a stage diving, nem hordtam még szakadt farmergatyát és nem jártam koncertekre sem. Walkman se volt az (elöl hordott) övtáskámban, amiben hallgathattam volna azt, ami pár évvel később elindított a lázadó rockerek hosszú, rögös útján. Hogy mi volt a kezdő löket? A Nirvana – From the Muddy Banks of the Wishkah kazetta (természetesen a Gun ‘N’ Roses – Apetite for Destruction kazi mellett, amit 80 forintért okoskodtam suliban). Olyan számok voltak rajta, mint a “Scentless Apprentice“, “Lithium“, “Heart Shaped Box“, “Negative Creep“, vagy épp “Milk It“. Node 1991-ben történtek még érdekes dolgok, például az, hogy a Nirvana fellépett Amsterdam egyik klubjában, erről pedig videó is készült.

25 perc esszenciális grunge, töredék egy olyan korszakból, amiben a security még nem gumibottal kényeztette orrba-szájba a nagyérdeműt, hanem még a legkészebb ősrokkert is egy-egy finom, barátságos hátbalegyintéssel küldte vissza a közönség kezei közé body surfing-ölni. (vigyázz, sarkítok)

Kurt, nyakban lógó gitárral, heroinszabdalta fantáziái közepedte kántálja a szöveget; Krist Novoselic reszeli a zajokat a húrokon; Dave Grohl izomból veri a bőröket, a közönség pedig extázisban zúz a színpadon, mert az arra való, semmi másra. A Breed közben elszabadul valami, aminek egy ilyen koncerten el kell szabadulnia, boldog-boldogtalan felmászik a zenészek közé. Még nézni is jó a felszabault tombolást. Végül a Territorial Pissing dallamai zárják az estét, amiből nem hiányozthat a kötelező rombolás sem. Kurt már megint szétvert egy gitárt a dobfelszerelésen, de meg is kapja érte a magáét, hogy aztán dobos és énekes egymásba kapaszkodva boruljanak össze a deszkákon.

Időutazás, 17 év visszapörget, fullscreen, playgomb megnyom, headbang, rekedt ordítás és egy kócos, szőke srác a mikrofon mögött, aki megváltoztatta a világot azzal, hogy őszinte volt.

Setlist: On a Plain, Sliver, Lithium, Breed, Polly, Smells Like Teen Spirit, Love Buzz, Territorial Pissing.

[ via: Digital Dj ]

5 Comments

  • Én azt mondom, hogy unplugged in New York.
    Egyébként akármilyen őszinték is voltak, a zenélés nem ment nekik túl jól, jókor voltak jó helyen inkább.
    De mindazonáltal valamit letettek az asztalra.

  • mondjuk igen, az MTV Unplugged elég komoly album volt, azóta is sokat hallgatom amikor olyanom van épp, mondjuk nekem még az In Utero a nagy kedvenc :)
    és igen, nem voltak a zenésztársadalom csúcsa (bár a Foo Fighters azé’ nem egy szar zene azóta sem), de ebben a zenében nem is a pontosság a legfontosabb :]

  • <3.

  • zeneileg meglehetőssen finnyás vagyok, de akárhogyis, ez igazi! zene, elérte a célt, köszöntem.. :)

  • szerintem is, ahogy narny mondja. ez betalált, és ennyi. :) amúgy most kiadtak egyszerre vagy 3-4 nirvana dvd-t is, azok között van egy, amin ilyen felvételekből van több is, és kurvára esszenciális. nem tudom eldönteni, h azért nem lesz már ilyen, mert túl megpuhultak az emberek, vagy csak mert végetért a heroin-éra a mainstreamben. (vagy a kettő együtt.) btw, ajánlom az unplugged dvd-t is, uncut van rajta a koncert az albummal ellentétben, és azokért a kis emberi izékért a számok között baromira megéri.

Leave a comment

Archive

Mixes for the HarderGeneration