Mar 8, 2008
NINth
Views: [post_view]

Nine Inch Nails – Ghosts I-IV

Trent Reznor. Egy élő legenda. Az 1989es Pretty Hate Machine (Halo two) albummal robbant be a köztudatba (az első hivatalosan megjelent lemez a Down In It EP [kislemez] volt, Halo one címmel), utána pedig legközelebb 1994-ben sokkolta a Földet a zseniális The Downward Spiral (Halo eight) koronggal. Azóta összesen 26 hivatalos megjelenés, számolhatatlan mennyiségű játék/filmzene, remix és élő felvétel jött ki a mester kezei alól. A Quake játék zenéjét pl. Reznor és csapata alkotta, amiről egy interjúban csak annyit mond: Gyűlöltem a Quake-et. Nem bírtunk tőle dolgozni, mert a zenekar ahelyett, hogy a zenéléssel foglalkozott volna, fáradhatatlanul gyilkolta a zombikat. Igen. Én is. (nevet)

Aztán a Downward Spiral után beindult a szekér. Az azon megjelenő Closer című szám (szerintem) az underground(közeli) zenék egyik legtöbbet remixelt trackje. Előbbukant már psy, techno, hardcore, electro, breakbeat és minden elképzelhető stílus legkülönbözőbb formáiban. Aztán ez lett Reznor mániája. A 26 lemezből ugyanis haveri hozzáállással is maximum 10-re lehet rámondani, hogy igazi soralbum, a többi mind-mind remix, live vagy épp random módon előadott régi számok gyűjteménye.

Node fontos megjegyezni, hogy ő az egyetlen olyan ember (számomra) akitől ezt nem veszem zokon, sőt. Egymás mellé téve egy eredeti tracket és egy remixet, néha még a hasonlóság sem fedezhető fel. Hozzáértő fülek felismerhetnek egy-egy hangot, dallamot, szövegrészletet, de a nagyközönség csupán egy új számot hall. Ebben (is) rejlik a zsenialitása. Nincs még egy olyan banda, aminek az életművéből egy csuklóból 4 cd-s best of lemezt tudnék alkotni úgy, hogy minden egyes track külön-külön megérdemelten szerepeljen rajta. Nagy dolog ám ez.

Ez az új gyermek is valami hasonló irányba tart.
A Radiohead által kitaposott ösvényen haladva, letölthető formában kínálja a zenét. De nem ám akárhogyan, Reznor annál okosabb. 2 lemez (négyfelé bontva), összesen 36 track várja az érdeklődőket.

Vegyük sorjában:

1; Az első 9 track ingyen és bérmentve letölthető egy mail ellenében, tökéletes mp3 formátumban. Extrák: egy rakat magas felbontású háttérkép (+pdf), avatarok és logók.
2; 36 track, ugyanebben a formátumban és ugyanezen extrákkal ellátva, 5$. Ez a Google szerint 859 forint. Most őszintén. Aki ennyit nem képes kiadni egy 2 CD-s NIN lemezért, az ne hallgasson ilyen zenét.
3; 2 audio CD, 16 oldalas booklet + minden eddigi extra: 10$ (kb. 1700 forint). Ez az összeg is vicces.
4; Deluxe Edition Package. 2 audio cd, 1 DVD (a 36 trackkel és extrákkal) + 1 Blue-ray DVD hiperminőségű trackekkel és slideshow-val. 75$ (kb. 13.000 forint). Gyűjtőknek, természetesen.
5; Ez tökmindegy, már a megjelenés pillanatában elfogyott a 2.500 példány. 300$ volt az ára.

NINcs más hátra, mint előre, egy dolgot hagytam a végére:

Milyen a zene?

Egyszer egy nagyon kedves (NIN rajongó) barátom azt mondta, hogy szerinte Reznor a The Fragile óta nem csinál mást, mint a remixekből bejövő pénzből vedeli a viszkit. Hát, valami ilyesmit érzek most én is, csak ezek új számok. Ha nem ismerném a zene mögött rejlő embert, azt mondanám, hogy hihetetlenül profi, hangulatos muzsika, nagy történettel, érdekes zajokkal, fura effektekkel; picit ipari, picit noise, picit ambient felütéssel, amiben egy deka szöveg sincs, annyira nagyon instrumentális. Majd’ két órán keresztül.

De ismerem az embert is.

Így azt mondom, hogy egy olyan zenét kaptunk, amit az otthoni stúdiójában és laptopjain alkotott, félkézzel, ráérős, flashelgetős éjszakai óráiban, hogy aztán megnézze, hogyan reagál a nagyközönség egy újszerű marketingre. Jó zene ez nagyon, de Reznor többet is tud. Sokkal többet. Nem mondom, hogy öregszik és fárad, de öregszik és fárad. Ráadásul soha nem dolgozik ugyanazokkal az emberekkel, kizárólag sessionzenészekkel “játszatja fel” a zenéket. Igazi magányos farkas. Szép dolog, de valószínűleg elépesztően fárasztó.

[ ghosts.NIN.com ]

[ NIN.com ]
[ 9IncNails.com ]
[ NIN.hu ]

No Comments

  • nemazért a kétfillér ötdollárért :]p , de ez a bejegyzés simán mehetne komolyabb helyekre, rövid, de minden benne van, korrektség!

  • Nekem így az ötödik számnál azért többnek tűnik egyszerű ujjgyakorlatnál, de a többi részével a kritikának egyetértek. Kicsit már bánom, hogy nem a tíz dolláros változatot rendeltem. Na de majd kicsit később. :D

  • Ha hiszed, ha nem épp a tegnap este kattantam rá a Pretty Hate-re, eddig sosem szerettem a NIN-t… :)

  • Narny:
    thnxthnxthnx :)))

    Gothpunk:
    sok munka van benne, tény, de meg ois őrülnék, ha Reznor kiadna a kezei közül valami ultraegyszerű hulladékot, érted. szal magához képest tartom kevésnek. de ettől függetlenül megéri az árát, teljes mértékben, sőt. :)

    Lehel:
    nagyon helyes! :))
    mondjuk az én két személyes favoritom az a Still (félakusztikus zongoragyönyör) és az And All That Could Have Been (dupla koncertlemez, gyönyörűbben szólnak a számok, mint az albumverzióknnál)

    örülök, hogy eltaláltam a hangulatod akkor :)))

  • Kifizettem az 5 dolcsit és meghallgattam 2x.
    Szerintem gyengus. Amelyikben zenél az tuti, de a számok többsége vagy gerjedős, széttorzított, vagy nyöszörgős.
    A csúcs albumok a szememben a With Teeth, The Downward Spiral, Pretty Hate Machine

  • Kénytelen vagyok változtatni a véleményemen. Még pár meghallgatás után már brutál jó.
    Nagy ötlet a számcímek helyett képek a PDF-ben.

  • hehe, már vártam, hogy mikor alakítod tovább a véleményed :))))

    igen, az album többszörhallgatós. a képek egyébként nekem talán még jobban is tetszenek, mint a zene maga, egyszerűen zseniális a képi világ és a design.

    amugy itt az okosság elrejtve ám, ugyanis a mjuzik mögött koncepció van:
    http://nin.com/

    “Today we announce the expansion of the Ghosts project into the visual world. […] So here’s the plan: we’ve teamed up with YouTube to host a “film festival” around Ghosts. The concept is for you to take whatever tracks you feel inspired by from Ghosts and create what you feel should accompany them visually.”

  • jó ez a post :)
    meg a zene is jó, de még nem bírtam végighallgatni mind a négy részt, kicsit sok együtt. a másodiknál tartok, de még nem üt a cucc :)
    a design viszont szokás szerint eszement jó.

  • […] előző albumnál hiányoltam Reznor kétkezi munkáját, [NIN-Ghosts review @ HG] de most egyetlen szavam sem lehet. Gyönyörű és precíz munka, tökéletesen NIN, hibátlan […]

Leave a comment

Archive

Mixes for the HarderGeneration