Jun 24, 2009
NINth
Views: [post_view]

Kulturális Kreatívok – Akik megváltoztatják a jövőt

Kulturális Kreatívok

“Az Amerikai Egyesült Államokban készült egy felmérés. 13 évig tartott. Az eredeti cél az volt, hogy megtudják, milyen arányban van jelen a két nagy politikai erő az amerikai társadalomban. Az eredmény megdöbbentette a kutatókat. Egy eddig ismeretlen, 50milliós tömeget találtak. A tudósok Kulturális Kreatívoknak nevezték el őket. Az Európai Unióban 100millióra tehető a számuk. Ezek az emberek szabadon akarnak élni, elutasítják a jelenlegi hatalmi struktúrákat, tudatosságuk folyamatosan nő és egy új gondolkodás és viselkedésformát alakítanak ki. A hatalom által ellenőrzött sajtóban tilos róluk beszélni. Ami közös bennük, hogy azt hiszik: egyedül vannak.”

Ezekkel a sorokkal indul az az igen érdekes videó, amit a tegnapi nap során fedeztem fel egy kedves ismerős (neural_network) által. Egészen nehéz megfogalmazni a kezdeményezés mibenlétét, ugyanis a téma egészen újszerű és ismeretlen terület. Amihez hasonlítani tudnám első körben, az talán a Zeitgeist-es Venus project (némileg egyértelműbb, könnyebben kivitelezhető, és élhető formában), vagy a nemrég posztolt HOME, némi kreatív energiával ötvözve. Az alapkoncepció 2000-ben látott napvilágot Paul Ray amerikai szociológus és Sherry Ruth Anderson pszichológus könyvében “The Cultural Creatives. How 50 Million People Are Changing the World” címmel, amiben a két szerző megpróbálta megfogalmazni azt, hogy ez a sok millió ember pontosan miben is hasonlít egymásra és mit szeretnének elérni. A válasz meglepő, ugyanakkor egészen egyértelműen adja magát. A klasszikus francia “Szabadság, egyenlőség, testvériség” elv élhető formáját szeretnék elérni és irtóznak a világ jelenlegi felépítésétől; legyen szó morális és erkölcsi irrealitásról, gazdasági mélyrepülésről, hierarchikus horrorról, vagy politikai káoszról. Tudatosan figyelnek magukra és környezetükre, megpróbálnak kisebb hálózatokba csoportosulni, ahol egymást segítve élhetőbb környezetet képesek létrehozni, ezáltal (akarva-akaratlanul) egyre jobban elszakadnak a mai fennálló globális rendszer fogaskerekeitől.

Amint az az első bekezdésben is olvasható, a legtöbb Kulturális Kreatívra jellemző, hogy azt hiszi, egyedül van ezzel a gondolkodással, hozzáállással. Nem gondolja azt, hogy rajta kívül vannak még ilyen emberek, ezért a tenniakarás és a fejlődés megakad egy szinten, nem fejlődik tovább, nem alakulnak ki ütőképes csoportok. Ennél a pontnál viszont megjegyezném, hogy a könyv 2000-ben íródott, azóta pedig az internet segítségével milliószor könnyebb minden ilyen kezdeményezés promotálása, az emberek néhány kattintásra vannak egymástól, így csak az nem találja meg a közegét, aki nem akarja, vagy nem képes haladni a korral. Akiben egy kicsi akarat is van arra, hogy a jelenlegi rendszert megváltoztassa, meg tudja tenni. A kulcsszó az alulról építkezésben van. Minden gigantikus projekt vagy hálózat egyetlen lépéssel indul, minden egyes lépés és mozdulat számít, minden leírt karakter fontos. Már az is eredmény, ha az emberek gondolkodnak magukon és az őket körülvevő világon. Ha 5 percre leülünk és használjuk a agyunkat, fantáziánkat, hatalmas dolgokat tudunk létrehozni. A lényeg, hogy meg kell tenni az első lépést. Jelen esetben az első lépés talán az, hogy megnézzük ezt a videót, szánjunk rá 40 percet az életünkből és gondolkodjunk el egy picit azon, hogy MI mit tehetnénk azért, hogy jobb legyen ez világ, ami éppen az összeomlás szélén áll. Ha egy picit is reálisan nézünk körül, nem mehetünk el amellett, hogy a mostani rendszer gusztustalan és fenntarthatatlan. Sírás helyett pedig szét kell néznünk, hogy mit tehetünk az ügy érdekében. Ha ezzel a pár sorral sikerült elérnem, hogy magadba nézz és használd az agyad, már megérte.

[ letölthető verzió: kulturaliskreativok.com ]

9 Comments

  • Nagyon jól sikerült értelmeznem a videót, úgy érzem. Most már tudom, hogy én is egy Kulturális Kreatív vagyok. Sokan vagyunk. Egyre többen leszünk! Nem fog minket megállítani semminemű áldemokrácia, mint, amit világszerte erőltetnek rá az emberekre, mint a “köztársasági lepelbe öltöztetett diktatúrát”. Elég belőle! Elég a szellemi, értelmi és lelki elnyomásból! Elég abból, hogy nem tudunk egymásért, csak magunkért – így aztán mások ellen – dolgozni!  Gondoljátok, hogy nem fog sikerülni “megváltani” a világot? Hát tévedtek! Az ember bármire képes, amit el is tud hinni! Mondták már, hogy lapos a Föld… mondták már, hogy nincs szerkezet, amivel repülni lesz képes az ember… sok hasonlót hazudtak már!
     De mi már tudjuk: a Föld nem lapos, hanem geoid alakú; repülőgépekkel néhány óra alatt eljuthatunk egy másik kontinensre; és tudjuk, hogy bár hazugságok örökre lesznek… nincs az a igaztalan, hamis , hazug állítás, ami megállíthatná az emberi gondolat mindenható teremtőerejét.
    ()ß3

  • Kíváncsian vártam,  milyen is lesz ez a videó, viszont kicsit csalódnom kellett. Először is, számomra nem egészen világos, mit is jelent pontosan kulturális kreatívnak lenni (maga az elnevezés is elég homályos: mitől kulturális? mitől kreatív?); nyilván a könyv ezt kifejti, de igazán beszélhettek volna erről bővebben.
     
    Másodszor: nagyon kevés tényleges ötletet lehetett hallani, olyat, ami tényleg változást hozhat. Ilyen volt pl.  az a kaláka jellegű szerveződés, amiről egy nő beszélt. (Egyébként ez nagyon gáz és elgondolkodtató, h a kaláka tiltott… Ha vki tud erről többet, megoszthatná.)
     
    Harmadszor: többször is azt éreztem, h ezt az egészet vmi nagyon újnak próbálják beállítani, holott sokkal inkább régóta létező (talán azt is mondhatnánk, h az emberiséggel egyidős) igényekről van itt szó, melyek hosszú időn keresztül magától értetődőek voltak, s az emberek (többé-kevésbé) ennek megfelelően is éltek. Az elmúlt pár száz évben (s különösen a 20. sz. során) azonban olyan mértékű és gyorsaságú változások mentek végbe (mai “csodálatos” világunkat eredményezve), olyannyira előreszaladtunk, h mintegy “lehagytuk” saját magunkat, s ezáltal megfeledkeztünk ezekről a természetes igényekről.  Ezt a kaláka – mint egyáltalán nem újkeletű jelenség – is jól példázza; s egyébként ennek a fejvesztett előrerohanásnak a következményei az élet számos területén tapasztalhatóak (pl. a halálhoz való viszonyulás alakulásában igen erőteljesen).
    Ehhez kapcsolódóan szeretnék még egy példát hozni (előkaptam kultúrantropológiai jegyzeteimet): az a modern közgazdasági elképzelés, mely szerint az emberek gazdasági viselkedését a minél magasabb profitra való törekvés határozza meg, az antropológia szerint nem univerzális jelenség. A hagyományos társadalmakban a profitindíték alig (v korlátozott mértékben) mozgatja az emberi cselekedeteket, s a komplex ipari társadalmakban sem csupán ez motivál (ld. pl. ajándékozás, stoppos felvétele stb.). Polányi Károly szerint az archaikus gazdaságban (s ez kiterjeszthető a prekapitalista társadalmakra) 4 fontos elv volt uralkodó: 1. presztizs, 2. társadalmi kötelezettségek hálózata, 3. kölcsönösség, 4. kockázatkerülés – s ezek mind fontosabbak, mint a profitindíték.  (Ennél részletessebben itt most nem érdemes belemenni.)
     
    Természetesen nem akarok abba a hibába esni, h a múltat teljesen jónak, a modern világot abszolút rossznak láttatom, hiszen nyilvánvaló, h a múltban is sok negatívum volt, s a jelenben is vannak pozitívumok… S a kezdeményezést még így is szimpatikusnak találom, s valószínűleg gondolkodásmódom (a legtöbb tekintetben) közelebb áll a videóban szereplőkéhez, mint az átlag magyar emberéhez. Ugyanakkor sztem (előrerohanás helyett) érdemes visszafelé tekintenünk, amikor arról van szó, h változtatni szeretnénk a jelenen (meg amúgyis…).  Hamvast idézve: “Jean Jacques Rousseaunak egy igazságot és egy nagy tévedést köszönhetünk. A nagy igazság az, hogy a civilizáció az embert megrontja; a nagy tévedés az, hogy az emberiséget minden civilizáció szükségképpen meg kell hogy rontsa és ezért vissza kell térni a természethez. Nem. Az emberiséget csak, ahogy Henoch mondja, a lázadó angyalok civilizációja rontja meg és az ellenszer nem: vissza a természethez, hanem: előre az emberi lét ősforrásához.”

  • Rám azért hat ilyen erősen, ragad magával ilyen rövid idő alatt és ilyen tempóval ez a videó, mert nagyon közel áll egy-két interjúvolt illető világnézete az enyémhez. Érezhetően megjelenik a témában a spiritualitás. Lásd.: Nem a lét határozza meg a tudatot, hanem fordítva! Ez egy alapvetően spirituális felfogás, és valószínűleg – mintahogy ez a filmben szereplők néhányánál jól megfigyelhető – a spiritualitással foglalkozó embereknek igen szimpatikus út lehet ez, hiszen sok az “ideológiai” egyezés.
    Bennem is ennek erejével fejtett ki azonnali, lángoló kommentet és heves egyetértés!:) Nameg a felismerés, hogy nem vagyok annyira egyedül, mint amitől tartottam.
    ()ß3

  • Talán néhány év múlva, már én is birtokában leszek annak a tudásnak, aminek segítségével komolyabban tudom pro és kontra elemezni a témát. Egyenlőre még nagyrészt csak az érzelmeim hatnak rám, ha a videóról van szó.:)
    ()ß3

  • Ha komolyabban akartok foglalkozni a témával: korszellem.hu!
    Azért kell a tudás,h a vak embereknek fel tudjuk nyitni a szemét és szembe tudjuk állítani ezzel a rabszolgatartó pénzrendszerrel (akikkel az oldalon is találkozhattok).
    (Annyira jól esett olvasni h több millióan vagyunk:))
    Hajrá gyerekek:)

  • Én személy szerint semmi újat nem hallottam a videóban (sem), tisztában vagyok az ilyen jellegű igények létezésével, és évek óta próbálom magam olyanokkal körbe venni mind baráti, mind akármilyen ismeretségi szinten, akikben az igény a gyakorlatig, a mindennapi életben történő tevékeny létig nőtt, ill. a felé tart.
    Persze nekem is örömet okoz, akárhányszor a médiában (akár így, leginkább jellemzően blog szinten) hangot kapnak az ilyen információk :) , de a lelkesedés úgy látom manapság a legkevésbé sem visz tovább, mint egy ilyen videó elkészítéséig, ahol gyakorlatilag magukat és egymást ismétlik az amúgy szimpatikus fejek, vagy pár “dejóó” kommentig.
    Nyilván az is iszonyat fontos, hogy viselkedésünkkel, (harsányság-mentes) interakciókkal tudatosítsuk, megerősítsük a környezetünket a haladó szemlélet fontosságában, és igen, akinek ez új, és főleg nyitott is rá, annak pláne elengedhetetlen fontosságúak az ilyen alapvető információk, amit köszi Tibi á la HG összegyűjtve megkapunk ;) , de a túlzott lelkesedés és a propaganda ugyanúgy elvakít, mint a gondolkodásra képtelen alaplét.
     
    (itt szeretném kifejezni ambivalens érzéseimet a propagandisták felé, néha elkeseredésemben én is úgy érzem, jobb az egyszerűbb embereknek megmondani, mi nekik a jó, mert maguktól visszabújnának a barlangokba, de mégis, mindenki számít és lehet a propagálást nem tovább butító, hanem HASZNOS SHARING információs jelleggel csinálni /többek között ezért határolódtam el X buddhista közösségtől kezdve a … netes közösségekig sokmindentől/ )
     
    Tessen mindenkinek elgondolkozni azon, mit dolgozik/nem dolgozik/ezen felül mit tesz egy élhetőbb világ érdekében, mi az, amihez ÉRT és amit művelve, KREATIVITÁSÁNAK használatával hasznára vállhat akár a szűk környezetének, akár az adott társadalomnak, akár az egész világnak!

    Így álljatok neki a melokeresésnek, ne először a tucatapró hirdetésekben, Nektek is és mindenkinek jobb lesz trust me.

    Danónál pedig sok a pont ;) , azzal a kiegészítéssel, hogy nem csupán a nagybani történelem, inkább “múlt” ismerete és az abbol levont következtetések szükségesek, hanem tanulmányoznunk kell SAJÁT történelmünket, a szüleink életét, utóbbiak ránk gyakorolt hatását, az általunk eddig bejárt utat, döntéseinket, és ezek alapján a rövid/közép/hosszú távúcéljainkat újraértelmezni, és belekezdeni egy jó kiadós alvás után a megvalósításba.
     
    A cikkel kapcsolatban pedig még egy megjegyzés:  ezeknek a csoportoknak a társadalomtól való kvázi! leválása nem véletlen, amíg csak kis csoportokban fejlődik az igény tettekig, addig sok választás más nincs, mint under the ground, vagy távol a városoktól akár mint létközösség (pl foglalt falu, tudok ilyet!), akár mint rendszeres találkozók megszervezése útján alakítani a közeget, de ennek nagyon sok preferenciája van. Az egyes szub közösségek eltérő értékekkel rendelkeznek, és még akkor is, ha a main csapások, fő célok egyek, akkor sem lehet ezt ilyen pici számban úgy összevonni, hogy ahogy a cikk fogalmaz: “ütőképes” csoport legyen.
    Amikor pedig társadalmi szintre jut a dolog, azt hiszem azt nevezzük forradalomnak :P , ami megint egy más tészta.
    (már ami a kultúrális jelleget illeti)
     
    Mi marad addig? Két dolog:
     
    1, Törekedjünk életben tartani ezeket a mikro közösségeket, becsüljük meg a kreatív, jó embereket, segítsünk, és segítsünk hogy rajtunk is segíthessenek, mindeközben tartsuk szem előtt a mindennapi életben az ön- és környezettudatossági szempontokat és éljünk ennek megfelelően.
    Nem vmi forradalmi vagy misztikus szemlélet ez, csak sok melo. ; )p
     
    2, Annak, akinek hivatásánál, pozíciójánál, kapcsolatainál stb fogva lehetősége van érdemi kezdeményezésekre, vagy olyan ötlete van, amihez csak meg kell találni a megfelelő társakat, ne habozzon aludni rá egyet, ahogy fentebb javasoltam, kiadósat, utána kevesebbet fog, de mégéri.
     
    remélem : )

  •  
    egy ilyen közösségben rövid időn belül eléred azt a szintet, ahol már nincs amiről beszélgetni. éppen ezért kell megtalálni egy irányt, amellyel egy konkrét célt valósíthatsz meg. például az információ terjesztése. így jöttek létre a vallások, szervezett társadalmak, és a propaganda …
    vannak kik unják az ilyen és hasonló megmozdulásokat, személy szerint nem unom annak ellenére sem, h nem tudnak újat mondani, mutatni viszont igen. figyelem a kommunikációs eszközeiket, nyelvüket, hatásukat, reakciójukat.. ezek az emberek sem egyformák, nem unalmasak (ismétlem: nem a beszédre gondolok), és érdemes foglalkozni velük (éppúgy a halandókkal is).
    a többit narny elmondta.. hajrá!
    ui.: én is vadászom már egy ideje hasonló “egyedül vagyok” embereket, és bizony lehet találni hozzánk hasonlót az utcán is, csak nyitott szemmel kell járni.
     

  • Szerintem kezdés lehet mindenkinek a környezetvédelem, és a pozitív, barátságos hozzáállás még az elsőre nem szimpatikus emberekhez is. Sőt… még utána is. A haragtartás a legnagyobb problémája a mai társadalmaknak. Mindennek a nyitás és a nyitottság a lényege.
    ()ß3

  • Azon kívül amik itt elhongzottak van egy dolog amire érdemes sztem még figyelni.  Aki valami nagyobba kezd először a saját lelkét rakja rendbe, legyen tisztába azzal nagyjából mire képes, ismerje be magának a rossz tulajdonságait,beszélgessen el magával őszintén a vágyairól. Aki ezt megtette annak több enegriája lesz, magasabb szintű dolgot tud létrehozni.

Leave a comment

Archive

Mixes for the HarderGeneration