Oct 5, 2008
NINth
Views: [post_view]

Infected Mushroom, izraeli domboktól a stadionrockig

Gondolom sokatoknak hangzik ismerősen az Infected Mushroom név. Van akinek először a Classical Mushroom jut először eszébe (pl. nekem), de van, aki a Cities of the Future, vagy épp a még újabb Becoming Insane az első dallam, amit dudorászni kezd miattuk. Jómagam majdnem mindegyik lemezt tükörsimára hallgattam már és azok közé tartozom, akik (bár jobban tisztelik a régi munkásságukat) nem feltétlenül dobálnák meg rothadó paradicsommal Erezék búráját az új albumok miatt, hiába is az a pár durva kompromisszum a sztárságért.

Ha érdekel egy nagyobb kaliberű összefoglalás az Infected életműből és egy eszmefuttatás arról, hogy miként lett a mérgezett gombákból stadionrock (természetesen zenékkel illusztrálva), kattints a továbbra.

A kezdet 1997, az indítás a The Gathering album, ami 1999-ben látta meg a napvilágot. Az egyedi hang már akkor megmutatkozott, de az előadásmód korántsem forrott ki annyira, hogy igazán megmozgassa a psy szcénát. Klasszikus goa trance elemekkel tarkított zene volt ez, amit Erez Aizen zseniális dallamai olyan módon tekertek rá az agyakra, ahogy az sehol máshol nem volt tapasztalható addig. Az ütemekért már akkor is Amit Duvdevani (Duvdev) volt a felelős, a kis kopasz mitugrásznak pedig jól állt a szerep. A szekér kezdett beindulni, jöhetett a következő lépcsőfok.

A Classical Mushroom 2000-ben úgy robbant a pszichedelikus köztudatba, mint egy mérgezett spórákkal teli atomgomba. Szinte az első hangtól az utolsóig tökéletesen megkomponált remekmű ez, amire Erez egy interjúban annyit mondott: “Az egyetlen konceptlemezünk volt” (konceptlemez: egy adott témára, történetre, vagy hangulatra épülő számok összessége, albumba keretezve). No igen, ez hallatszik. Megszámlálhatatlan mennyiségű hang, dallam, effekt és téma pörög-forog körbe-körbe szédítő sebességgel, ismeretlenül is retinába égett képekkel csepegtetve az ember szemhéját. Belülről. Nagybetűs utazás, furcsa, izgalmas, érdekes világokon keresztül, ahol a hercegnőt nem a lovag menti meg a sárkánytól, hanem egy Mozartot dudorászó törpecsapat, mivel nem is sárkányról beszélünk, hanem zongorahúr ujjú alakváltó kaméleonról, aki bőszen bólogat egy fülessel a fején és épp ki akarja lőni magát a világűrbe egy rakétával. Szerencsétlen királylány meg szédeleg a sok gombától amivel a törpék megtömték az arcát.

Node haladjunk tovább, következik a 2001-es B.P.Empire. Az első szám (Never Ever Land [youtube]) önmagában megérne egy külön posztot. Éteri dallamokkal, kukucskáló hangokkal, szembehúzott bézbólsapkával és kapucnival bandukoló ütemekkel definiált kozmikus magány. Ez az a zene, amire legszívesebben kiülnél a Hold csücskére és nézelődnél a horizont felé. A folytatás azonban nem viszi tovább ezt a hangulatot (lsd.: még mindig a Classical az egyetlen amiben volt koncepció), hanem ütemesen csapkod a történetek kusza kavalkádjában, úgy zeneiségben, mint hangzásban, vagy épp üzenetben. Kétharmadnál a másik nagy kedvenc is feltűnik közben Tasty Mushroom [youtube] címmel, de a nagy durranás mindenképpen az utolsó szösszenet, a Dancing with Kadafi [youtube]. Ez volt az a track, ahol valami igazán nagy dolog elkezdődött. Nem csak azért, mert (elméletileg) egy Brian Adams (sic!) gitártéma van benne, de nem is azért, mert Kadafi igazából Erez macskájának a neve, hanem mert egy olyan speciális irányt hozott be a psy zenék sorába, amire addig nem igazán volt példa. Korszakalkotás volt ez, nem kevesebb. Aztán jött a térítés.

A Converting Vegetarians nem tudom, hogy miért nem “érdemelte ki” Ereznél a konceptlemez fogalmát, mindenesetre én igenis annak hívnám. Kőkemény koncepció, méghozzá a következő módon:

1; alkossunk egy dupla lemezt úgy, hogy az első disc megtartja / továbbviszi az eddigi tapasztalatokat, pakolja az ütemet, felvonultatja a psy-trance minden egyes fegyverét az ép elme ellen, de közben könnyen befogadható és hatásos marad. Hadd táncoljon vigyorogva a nép, a lényegi információ úgyis a második lemezen jön. Ezen a cd-n jelent meg pl. az azóta már klasszikusnak számító Deeply Disturbed [youtube], amit lassan az iskolákban is tanítani fognak.

2; Vegyük sorra a legismertebb stílusokat (pl. soft/hard rock, disco, hip-hop, pop, etc) és tekerjük meg őket a speckó Infected -féle hangzással, hogy mindenki rákattanjon a goára, vagy épp az Illető együttesre, egyéni stílustól függetlenül. Ha a Dancing with Kadafi masszív volt, akkor ez már nehézsúly. Már az első (címadó) track is komoly mennyiségű vigyort és meglepett arckifejezést hoz maga után, de rögtön utána az Elation Station [youtube] egy olyan minőségű zsírral kenegeti az ember lelkét, hogy arra már nehezen lehet szavakat találni.

A Converting talán az egyik legkomolyabb munkájuk volt az évek alatt, ez tagadhatatlan, viszont itt kezdődött el az a folyamat, ami miatt ma már szinte semmi közük sincs régi önmagukhoz. Egyre könnyebben lehetett emészteni a zenét, egyre több ember ismerte meg őket, ezért egyre gyorsabban szaladt a szekér. És még nem állt ám meg.

2004, I’m the Supervisor. A harcos Infected ellenes hangulat első komoly kiváltója, nagyrészt nem ok nélkül. A J.Viewz -féle Muse Breaks remix [youtube] és a Cities of the Future [youtube] meghozta a Deeply Disturbed-höz képest is kategóriákkal szélesebb körű médiamegjelenést. Az eredeti hangzás természetesen nem veszett el, de a könnyű befogadhatóság a minőség rovására ment. Míg egy előző albumon 80% elismerő bólintás mellé jött 20% fejcsóválás, itt éppen fordított az arány. Kétségtelen viszont, hogy ezzel jó erősen megfogták a nagyközönség Istenének lábát. Beindult a popszakma, izzanak a turnék és persze gyűlnek a rajongók. 3 év telt el ebben az örömmámorban, aztán újra megmutatták a mérgezett esszenciát.

A Vicious Delicious 2007-ben került a boltok polcaira. Az indító track (Becoming Insane) és a hozzá készült videó gyakorlatilag letarolta a psy-közeli toplistákat és lassan annyi ember kezdte el hallgatni a bandát, mint egyszeri tüccdiszkós a rockzenét, miután kijött a Mennyország Tourist klipje.

Teljesen elhagyták azt a psy zenészekre jellemző “kényszert”, hogy minden track alapja szigorúan 4/4 (dumm-dumm-dumm) darálás legyen, sokkal inkább jellemző lett a minimálisan tört ritmusú alap, a néhol befigyelő masszív elektromos gitár és a rockzenékre jellemző hangsúlyos vokál. Na ezzel el is érkeztünk arra a pontra, ami szerintem a legneccesebb a 2008-as Infected Mushroom-ban.

Valószínűleg soha sem fog a fejembe férni az, hogy egy ember, aki nem tud énekelni, miért teszi mégis. Aki hallotta valaha Duvdev hangját live közben, pontosan tudja, hogy miről beszélek. Gyakorlatilag egy külvárosi karaoke bár szintjén mozog az ember, irritáló affektálással és hangszínnel. Ez az albumokon nem okoz problémát, hiszen erre vannak kitalálva a legkülönfélébb effektek és vocoderek, de Duvdev valamiért semmi ilyesmit sem használ fellépéseken. Az én tippem az, hogy sérti az önérzetét, ráadásul azt gondolja magáról, hogy ő igenis jól énekel. Pedig nem. Nagyon nem. Félelmetes, hogy senki sem szólt még neki arról, hogy ez így minden, csak nem bevállalható. Érthető, hogy a rockzene és a showműfaj felé kezdtek húzni, hiszen nagyságrendekkel hatalmasabb pénz van benne, mint egy szimpla underground goa projektben, de ezzel a váltással együtt elveszett egy olyan hang is, ami abszolút egyediként csengett az tucatgyártott psy tömegzenék között.

A duóból komplett együttessé alakult projekt közepe és agya továbbra is Erez, aki már 16 évesen zenéket csinált és szorgalmasan csépelte a zongora billentyűit. Főként az ő nevéhez fűződik a Messenger [youtube] című tökéletesség is, ami a mai napig az egyik legkomolyabb alkotás (számomra) a psy-közeli zenék között. A turnékon Erez és Duvdev mellett Tommy Cunningham (az amerikai koncerteken gitározik), Erez Netz (ő a többi jelenésnél gitározik), valamint Rogerio Jardim, a brazil dobos alkotják az együttest. Ezek a koncertek ma már sokkal inkább hasonlítanak a stadionrock és gigashow kategóriára, mint az elektronikus partyzene megjelenési formáira és valahol ebben is látom az Infected Mushroom jövőjét. Elektronikus rockzene a lehető legkülönfélébb embereknek, hatalmas koncertek és még nagyobb világsztárság. Ebben keményen benne van a keze a profi managementnek is (annál a csapatnál vannak, akik pl. Slash-t is turnéztatják). A (némileg kiherélt) Led Zeppelin-nel és a Black Eyed Peas-szel közös koncert után már semmin sem lepődöm meg.

A lényeg talán az, hogy vagy így, vagy úgy, de egy olyan speciális zenét tudhatnak magukénak, amilyet senki más. Olyan könnyedséggel és profizmussal keverik egybe a különböző stílusokat, hogy az mindenképpen irigylendő dolog. Kíváncsian várom a -talán már nem is olyan távoli- új lemezt, egészen valószínűnek tartom, hogy masszív gitárdöngetések várnak majd minket a dallamok mögött. Egy egészen véletlenül hozzám került (ha ha ha) új track (Sa’eed) arról árulkodik, hogy Duvdev még mindig nem hajlandó énektanárhoz menni, viszont a konga és a gitár kellemesen hangsúlyos.

Addig pedig hallgassatok meg néhány érdekességet a Youtube segítségével. Az első videó egy igazi különlegesség 2000-ből, amikor Erez mindössze 20 éves volt, Duvdev feje pedig nem csillogott még (annyira) az izzadtságtól. A második videóban az a zene hallható, amiről pár sorral feljebb én is beszéltem (Sa’eed). A harmadikban látható, hogy mire képes a (psy) popszakma és a showbiznisz vállt vállnak vetve. Az utolsó három felvétel pedig még friss és ropogós, 2008-ból. Igen, ilyen ma az Infected Mushroom.

Infected Mushroom (live @ Costa Rica, 2000)

Infected Mushroom – Sayid (Sa’eed) @ Live! Tel-Aviv 23.11.07

Infected & Mayumana – Shakawkaw (live show)

Infected Mushroom+Led Zeppelin
Becoming Insane + Babe I’m Gonna Leave You
Tijuana Mexico 2008

Infected Mushroom – Converting Vegetarians + In Front Of Me @ Monterrey 2008

Infected Mushroom – Muse Breaks + Extra @ boulder 2008

[ Infected Mushroom @ official site ]

.

6 Comments

  • Jó kis poszt, tsak sajna nekem már el is ment a kedvem az Infectedtől kicsit az átböngészés után. Bár a Vicious Delicious albumot pontosan mostanában, de amúgyis kimondottan szívesen hallgatom.

    Apropó kérdés, amire még nem kaptam választ (najó egyet) :
    miért van az, h Izráelből ennyi (jó) psy zene jön ki ?

  • Duvdev-nek tényleg szólhatna valaki, hogy gáz a hangja live, de valószínűleg senki nem fog, amíg ennyire megy a szerér. Egyik nap még Japánban vannak, másnap Brazíliában, harmadnap otthon zenélnek…
    Nem csodálom, ha “kicsit” megszédültek a sikertől.

  • LeHeL: ezen már én is gondolkodtam párszor és arra jöttem rá, h az erős vallásosság nyíltabb szemléletet okoz, ezért jóval befogadóbbak a pszichedelikus dolgokra, miközben a partyélet nem kicsit pörög ugye, ezért a kettő együtt hozhatja azt, h ennyi psy előadó van. no meg nem utolsó sorban nagyon jó idő van ott általában, ezért többet vigyorognak :D

    a sok napsütés mindenképpen kedvez az ilyen zenéknek :]

  • biztosan kell legyen vmilyen más magyarázatnak is.
    mintpéldáulaz, hogy zsidóók :p :)

  • amiről beszéltünk azon kívül és azzal együtt enyi:

  • ha jah is úgy akarja akkor csütörtökön megyek St. Pöltenbe (ausztria) BeatPatrol fesztiválra, ahol a headliner nem más mint ed rush és infected m. a nulladik napon… ezeket a gagyi rock videókat nézegetve lehet ed rush-ra megyek. ott nem kell csápolni meg tapsolni a ritmusra… :S übergááááááááááááááz

Leave a comment

Archive

Mixes for the HarderGeneration