Dec 7, 2007
NINth
Views: [post_view]

Faith No More – Live at the Brixton Academy (1991)

(1417 X 1417 pixel)

A háttérzene, hogy tudd miről van szó:



Van itt olyan, akinek nem mond semmit az a név, hogy
Faith No More?

(vigyázat, nosztalgikus visszatekintés!)

Hogy, hogy nem, minap a füleim köré került egy 1991-es londoni koncertfelvétel a Mike Patton vezette együttes munkásságából, ami fél hallgatás után már elérte, hogy ne akarjam kivenni a playlistből. Energikus lüktetés, vastag gitárriffek, borongós-apokaliptikus hangulatok és agybeteg bohóckodások váltakozása. Szinte látom ahogy Ray Charles felkonferálja a klipet a régi MTv-n, valami késő esti adásban. Egy generáció lenyomata gondolatokról, szerelmekről, hozzáállásról, fájdalmakról, szabadságvágyról és devianciáról. Az 1985 óta alkotó géniuszok itt már nagyon masszív hallgatósággal rendelkeztek, főleg mivel itt már erőteljesen arcban volt a seattlei grunge hullám, ami elsöpörte az egész világot. Kockás ingek, hosszú hajak, magasszárú (fehér!) Puma cipő és rakenroll. Pont, mint a kissrác a Terminátor 1-ben, amikor a háttérben dübörög a Guns ‘N’ Roses.

Node a Faith No More-t nem lehet ám ennyivel elintézni. Itt sokkal több van a tarsolyban, mint pl. egy Pearl Jam, vagy egy Nirvana esetében (hiába über mindkét csapat a saját kategóriájában). Sokkal kísérletezősbb, progresszívabb ember Patton annál, minthogy rá lehessen húzni a grunge dobozt. Jazz-es, blues-os fennhang, néhol már-már hip-hop / rap ízű megmondások, összetéveszthetetlen énekhang, soksok viszki (igen, csak jéggel, mindenféle lötty nélkül) és vastag szivarok.

Külön öröm számomra, hogy ez a live a Brixton Academy-ben készült. Ez a hely valami hihetetlen energiával rendelkezhet. Olyan nevek koncerteztek ott, mint a Motörhead, az Atari Teenage Riot, Brian May, vagy épp a Machine Head. Sőt, még a (számomra jó kilátásokal rendelkező) minimachinehead növendék Bullet For My Valentine is.

Nosztalgiához tökéletes, de ha valaki még nem ismeri, akkor innen megtudhatja, hogy honnan jöttek a Korn-Slipknot-whatevernumetal-fúziós súlyosságok és a szarul érzem magam, de kiordítom magamból és jobban vagyok tőle, aztán még humorom is van, ha arról van szó életérzés.

Tracklist:

1. Falling To Pieces (4:51)
2. The Real Thing (8:05)
3. Epic (5:02)
4. War Pigs (7:08)
5. From Out Of Nowhere (3:29)
6. We Care A Lot (3:55)
7. Zombie Eaters (6:14)
8. Edge Of The World (5:55)
9. The Grade (2:06)
10. The Cowboy Song (5:19)

2 Comments

Leave a comment

Archive

Mixes for the HarderGeneration