Dec 11, 2007
NINth
Views: [post_view]

Celldweller – Celldweller (LP) (2003)

(600X600 pixel)

A 63-as születésű Klayton (Scott Albert) valami olyan hihetetlen komplex anyagot tett le az asztalra, amitől még most is telítve érzem az agyam. Körbe-körbe mennek a trackek, de még most is kavarog a fejemben több tucat gondolat, amivel megpróbálom összerakni azt, hogy mi is ez tulajdonképpen. A fúzió, mint kifejezés egészen új távlatokban mutatkozik be ennél az embernél, igazi újgenerációs hibrid, vegyítve mindazt, ami jó, kiemelve a stílusok kavalkádjából mindent, amit érdemes. Szó szerint kétpercenként jön be egy olyan húzással, ami felborítja mindazt, amit addig fixen gondolni lehetett, legyen az eszköz egy hegedűszóló, egy acid ízű goa track, vagy éppen egy hörgős numetál zúzda. Ezek után nem is csoda, hogy Klayton nem egy egybandás előadó. Az 1999-ben indult Celldweller mellett (az első kiadás a Celldweller című, 250 darabra limitált 5-számos EP volt) dolgozott még a Circle of Dust, Argyle Park, Angeldust és Klank nevű projektekben is, valamint szerepelt rengeteg nagyobb költségvetésű mozi/játék soundtrackjén is:

FILM/TV/VIDEO GAME CREDITS:

The Hills Have Eyes 2, Superman Returns, Silent Hill, CSI, Redline
Doom, Mr. & Mrs. Smith, Spider-man 2, Catwoman, The Punisher,
The Butterfly Effect, Dirt, Friday Night Lights, One Tree Hill, America’s Next Top Model, Punk’d, The Fast & The Furious: Tokyo Drift, Need For Speed: Most Wanted, Project Gotham Racing 3, Crackdwon, Enter The Matrix, Out of Order, Real World, Road Rules, MTV Cribs, Paycheck, Timeline, Supercross, Bad Boys 2, National Security, Mindhunters, Out for a Kill, Hellraiser: Hellworld, Bring It On Again, Kart Racer, Takedown

Fogjunk meg egy virtuális centrifugát, ami valószínűtlenségi hajtóművel pörög.
Szórjuk bele a következő előadókat:

Tool, A Perfect Circle, Nine Inch Nails, Zeromancer, Godsmack, Massive Attack, Photek, Aphex Twin, Asian Dub Foundation, Korn, Hybrid.

Nyomjuk meg A Gombot.
Egy kör után várjunk vele egy picit amíg összeáll a massza, majd öblítő gyanánt szórjunk rá pár hangsúlyos stílust:

Drum & bass, industrial, ebm, psytrance, numetal, trip-hop, breakbeat, numetal, techno.

Nyomjuk meg újra A Gombot.
Ezek után semmi más dolgunk nincs, mint tátott szájjal bámulni a kifelé röpködő gyöngyszemeket. Pl. Kezdünk egy nagyon finom vonalakból álló mézesmadzaggal, ami után ránkkacsint egy törökkajáldás tuccogó ritmus, mire hirtelen kiemelkedik egy Hybrid-es voodoobreakbeat szőnyeg, amin alakul a Tool-os katarzis pszichedéliametál, amit mesteri szinten tör meg az elektronikus alap. A végére már azt is elfelejtjük, hogy honnan indult a történet, nincs is más, csak a morajló hangulatzuhatag.

fusion of performance art, rave culture, and the raw energy of a rock show

(567X900 pixel)
Nem számokról beszélünk itt, hanem folyamatosan kavargó történetről és hangulatokról. Az aprólékosan kidolgozott elektronikák még az adott stílus szakértőit is térdre kényszerítenék, legyen az egy Photek, a d’n’b történelme, vagy a Massive Attack, a trip-hop koronázatlan királya. Nem kérdezi, hogy mit szeretnénk, hanem tudja. Egyszerűen elénklép, megmutatja
, hogy mire gondol, mi pedig földrezuhant állkapoccsal hallgatjuk a mondandóját. Ami pár embert megriaszthat, az a pár helyen egészen csajozósra sikeredett vokál. Vocoderrel megspékelve erősen Maynard-ra (Tool) hajaz, de amikor a hangszín emelkedik, néha tényleg zavaróan populáris, ami betudható a tévés/mozis és egyéb multiszerepléseknek. (Megjegyzem, engem nem zavar annyira, de hát az én vagyok) A zene viszont mindent visz és ez a legfontosabb.

(734X900 pixel)

Amit érdemes meghallgatni első körben, az a So Sorry to Say. Hosszas kutatómunka után sem találtam normális videót vagy meghallgatható tracket, ezért be kellett érnem egy Final Fantasy videóval, ami alatt a szóban forgó zene megy, vágatlanul:

Tracklist:
1. Cell #1 (0:29)
2. Switchback (5:02)
3. Stay With Me (Unlikely) (3:41)
4. The Last Firstborn (7:41)
5. Under My Feet (3:30)
6. I Believe You (3:26)
7. Frozen (7:00)
8. Symbiont (5:27)
9. Afraid This Time (4:59)
10. Fadeaway (4:47)
11. Cell #2 (0:21)
12. So Sorry to Say (5:33)
13. Own Little World (3:33)
14. Unlikely (Stay With Me) (2:59)
15. One Good Reason (3:53)
16. The Stars of Orion (2:56)
17. Cell #3 (0:32)
18. Welcome to the End (4:00)

(a popperség miatt)
9/10

>> Official Site >> Myspace >>

4 Comments

  • hássz..
    hallgatom májszpész..
    egyre gyepesebb lehetek, bár kitudja, lehet csak a megemésztésre fordított energián múlik minden..
    nekem nem ízlik..
    objektíve belenézve is több köze van a komprumisszum-késszéghez (ami azert nemkis mértékben respect), mint a génihez,.., és mi ugye fordítva szeressük.. : )p
    lsd: Benbácsi előző előtti post.. ;]

  • myspace = promóció

    érdemesebb albumot hallgatni, egyben. ott jön ki, h miről van szó. a tv/mozi miatt alap, h nem fogja a kísérletezősebb trackjeit promotálni ;)

    de az kétségtelen, h popper felütés.

  • Nem is vártam mást :). Popperség vagy nem popperség, szerintem eszméletlen, amit müvel. ha valahogy meg tudom oldani, összeszedem neked a rare trackeket, amit már említettem.
    Csak azért tartom fontosnak, mert, amit említettem (London Dungeon) mellözi a lágykodást, kompromisszummentes hörgövokál.

  • beszereztem pár igen érdekes tracket, meg side projectet. a Criss Angel trilógia pl. iszonyatkomoly, a Mindfreak pedig szintén.

    amin meg a London Dungeon van (ami tényleg egészen példás darab), azon van a Procreation (Angeldust) is. na az is egy masszív darab.

    jó, hogy vannak ilyen zenék. hihetetlen, h szinte minden hangulat egybe van gyúrva. egyik stílushoz se köti magát és szinte abszolut objektív>.

Leave a comment

Archive

Mixes for the HarderGeneration