Browsing articles in "fashion"
Jan 18, 2013
NINth
Views: (352)

Godmachine – Darker Crystal (poster, sold out)

Yeah, obviously sold out already, but still, amazing work!
Godmachine - Darker CrystalGodmachine @ official blog

Jul 25, 2012
NINth
Views: (334)

The Artist (2011) – (A némafilmes)

A most következő filmajánló egészen rendhagyó lesz minden szempontból. Kezdjük ott, hogy egy 2011-es francia némafilmről van szó. Elég furcsán hangzik? És ha még azt is mondom hozzá, hogy életem egyik legjobb filmje? Klikk tovább az infókért.

Jellemzően egy totálisan random embertől kaptam a tippet egy még annál is randomabb helyzetben. Nem is tudom hogyan, de valamiért megmaradt a fejemben, hogy utána kell nézni és valószínűleg ez volt az egyik legjobb döntés, amit az utóbbi években hoztam. Fanatikus filmzabáló lévén egyre kevesebb olyan darab van, ami igazán mélyen megfog, így ami egy kicsit is kiemelkedik a többi közül, már könnyen a topban találhatja magát. Vakok között félszeműként, ugye. Pár év után ez a végeláthatatlan húgymeleg halivudi műanyagtenger annyira eltompítja az ember érzékeit, hogy amikor szembejön egy ilyen brilliáns darab, akkorát tud ütni az agyán, mint amikor először láttuk a régi nagy klasszikusokat, friss szívvel, inputra éhesen, nyitott elmével. A The Artist (A Némafilmes) pedig minden szempontból tökéletes.

Előre mondom, ne nézzetek trailert hozzá. Esküszöm, ha tehetném, minden egyes trailerkészítőt karóba húznék, amiért “ajánló” címen beletuszkolják 2 percbe a TELJES filmet, beleértve az UTOLSÓ JELENET képokckáit is. Hát mekkora ormótlan taplóság már ez? Éppen ezért az utóbbi időben rászoktam arra, hogy nem nézek trailert, csak a film megnézése után, amikor már úgyis mindegy. Itt is jól jött ez az új szokásom, ugyanis a trailer gyakorlatilag a film végével kezdődik, majd szépen végigmegy a másfél óra kb. minden egyes jelenetén. FFUUUUUUUU! Szóval mégegyszer mondom, ne nézzetek trailert, inkább olvassatok tovább, majd nézzétek meg a filmet szűz gondolatokkal.

Amit tudni érdemes: francia, fekete-fehér némafilmről van szó. Igen, jól látjátok, ahogy a poszt elején is írtam, ez egy 2011-es, fekete-fehér némafilm. Ez már önmagában nagyon érdekes színfolt a palettán, de az a temérdek plusz, amit emelett nyújt, gyakrolatilag leírhatatlan. Ha azt mondom, ez a film tökéletes, teljesen komolyan gondolom, a szó szoros értelmében. Tökéletes karakterek, brilliáns színészek, lebilincselő történet, professzionális sztorivezetés, pokoli mélység és könnyfakasztóan grandiózus katarzis. Férfi létemre megkönnyeztem pár jelenetet. Évek óta eszembe sem jutott, hogy létezhet ilyen minőségű mozgófilm, minden értelemben profi alkotás. Másfél óra erejéig megélthető a mozi hőskora, amikor a szórakoztatás nem merült ki egy sorozatgyártott plasztik értéktelenségekben. Amikor a feszültség kézzel fogható volt, az érzelmek átjöttek a vásznon és megríkatták, vagy épp megnevettették a nagyérdeműt, ők pedig tátott szájjal bámulták a vásznat. Nem volt szükség high-tech CGI effektekre, nem kellett 3D, vagy IMAX, helyettük a történet és az alakítás volt előtérben. Ez után egyszerűen képtelenség ugyanolyan szemmel tekinteni a manapság átlagosnak számító filmekre, sőt, valahol blaszfémiának is hat egy lapon említeni őket egy ilyen (klasszikus értelemben vett) remekművel.

A történetről nagyon röviden: a huszas évek végén, a némafilm korszak csúcsán George Valentin a legnagyobb filmsztár a porondon, imádja a csillogást és hogy a világ körülötte forog, de a magánéletben kevésbé rózsás a helyzet, a felesége (az ő árnyékában) boldogtalan, így a házassága egyátalán nem mondható tökéletesnek. Ekkor a véletlen folytán (szó szerint) belebotlik Peppy Millerbe, aki az első találkozástól kezdve különös helyet foglal el az életében. A lány szintén elindul a színész szakma szamárlétráján, amin nem csak felkapaszkodik az istenként tisztelt George szintjéig, de a hangosfilmek beköszöntével gyakorlatilag riválisok is lesznek, megszemélyesítve a régi és új korszakot.

Ha azt írom, hogy 10/10, nem adom át eléggé a film erejét. Inkább az mondanám, innentől ez jelenti a minőségi etalont.

 

Egy rövid, spoilermentes, de a hangulatot valamennyire átadó jelenet:

The Artist @ IMDB (8.2)

Nov 1, 2011
NINth
Views: (3323)

La Mort: Narcosis T-shirt designs

Londonban, Camden közepén van két srác, aki pólókat árul La Mort fémjelzéssel. Nem akármilyen pólókat, dedikálással ellátott egyedi cuccokat, profi minőségben. Ízelítőnek itt a három legújabb darab, amivel engem egy pillanat alatt rávettek, hogy rendeljek tőlük. Fölösleges minden további szó:

official site @ themourningpress.com
@ Facebook

Oct 28, 2011
NINth
Views: (484)

Rico the Zombie – Go Beyond The Cover

Rick Genest and his inverse metamorphosis

Behind the Scenes

official site: rickgenest.com

Project site: gobeyondthecover.com

Sep 20, 2011
NINth
Views: (458)

Muzik Magazine 1995-2003 – downloadable pdf issues!


Néhány éve Damage adott kölcsön néhány Muzik Magazine példányt, amit Londonból szerzett anno. Gyakorlatilag lehetetlennek tűnt a magyar példákhoz viszonyítani a vaskos, színes-szagos, profi újságot. Embertelen mennyiségű aktuális információval teletömött cucc volt, túlnyomó többségben modern elektronikus zenékre alapozva, lemezajánlóktól klub reviewkon át egészen a partyélet körüli érdekességekig mindenféle témakörrel. Aphex Twintől és Autechretől kezdve Robert Mileson át Sashán keresztül Princeig, Eminemig és Prodigyig mindent bevállaltak, ami érdekelheti a jónépet, de a technikai újítások, Djcuccok, toplisták és minden más is ott volt a tarsolyban, ami a buli- és zenefüggő fiatalsághoz köthető.

Az első naptól kezdve kerestem az újságosoknál, de akárhány és akármekkora helyeken túrtam az olvasnivalót, nem találtam sehol és amikor megkérdeztem, hogy hallottak-e egyátalán róla, bután néztek és nem értették miről van szó. Nemrég aztán eljutott az agyamig, hogy talán weben kellene keresnem az újságosok helyett, így találtam rá a websitera az archívval. Ez az archív egészen lenyűgöző, 1995-től 2003-ig (ami nyilván az újság megszűnésének dátuma) fent van az összes szám, pdf formátumban, teljesen jó minőségben. Így ha kézbe nem is lehet fogni, legalább egyben megvan az egész gyűjtemény, a tartalom pedig priceless, főleg a 90’s epizódok. Klikk a fenti logóra, vagy a posztvégi linkre és kezdhettek vadul tölteni, hogy meglegyen mind.

Download all issues @ muzikmagazine.co.uk

Sep 15, 2011
NINth
Views: (494)

Body painting by Michael Rosner

A testfestés különféle formáival találkoztam már (bulikon “kellékként” és performance elemeként is), de az, amit Michael Rosner testfestő és Time Engle fotós csinál, egészen elképesztő. Mintha a Tool klipek elevenednének meg hús és vér (no meg nézmi festék) formájában. Industrial és goabulikba tökéletes élő dekoráció lehet, van egy tippem miszerint a szervezők nagy többsége a fél karját is odaadná Michaelnek, hogy feldobja a buli hangulatát pár ilyen aliennel. A képek önmagukért beszélnek és hangsúlyozom mégegyszer: a modellek hús-vér emberek!
Continue reading »

Sep 15, 2011
NINth
Views: (314)

David Lynch’s Club Silencio in Paris

David Lynch neve akkor égett bele az agyamba, amikor 17-8 éves korom környékén egy szürreális és vad éjszaka folyamán először láttam a Radírfej (Eraserhead) című rémálmot, amiről a mai napig az a véleményem, hogy a történelem legbetegebb és legbizarrabb alkotása, fej-fej mellett a Grandmother című elemi brutalitással. Ez utóbbit meg tudjátok nézni teljes egészében ezen a linken, de ne felejtsétek el, én előre szóltam. A kezdeti sokk után szép lassan, egyenként fogyasztottam a mester műveit és egyre biztosabb voltam abban, hogy az öreggel valami súlyosan nincs rendben (bár a felesége állítja, hogy teljesen normális). David Lynch neve összeforrt a végletekig mély, nehéz, szürreális rémálomvilággal, amit valami annyira egyedi és húsbavágó módon tud megfogalmazni és mozgóképre vinni, mint senki más ezen a világon. Példának okáért: a Shortfilms nevű féligmeddig dokumentumfilm tartalmazza a kisfilmjeit és animációit, egészen a kezdetektől kezdve. Az alkotások között ő beszél egy belógó old school mikrofonba. Miután 10 percig nézzük az öreget egy méterről ugyanabban a pózban, ahogy monoton nyomja a szöveget, egyszercsak egy másodperc töredéke alatt közelebb kerül a kamerába fél méterrel, ezzel egy fél bot egyszerűségével állítva belént az instant szívrohamot. Egyszerűen és zseniálisan.

Az életművét olyan giganikus mérföldkövek alkotják, mint a legendás Twin Peaks sorozat, a Dűne, a Lost Highway (amihez a világ egyik legjobb soundtrackjét sikerült megcsinálniuk), a Blue Velvet (Kék Bársony) és nem utolsó sorban a 2001-es Mulholland Drive (A Sötétség Útja). Ez utóbbiban volt egy éjszakai bár, amit a mester nemrégiben megcsinált teljes életnagyságban Párizsban, Club Silencio néven, a 142 rue de Montmartre cím alatt. Nem aprózták el a dolgot, a hely tartalmaz egy koncerttermet, egy éttermet, egy könyvtárat és egy mozit. Éjfél után bárki meglátogathatja a klubot, feltéve ha van tagsági kártyája, ami nem olcsó. Az alap a regular card, ami évi 780 / havi 65 eurót kóstál, a második szint pedig a premium, ami évi 1.500 / havi 125 euró, illetve van egy külön kártya a 30 év alatti és külföldi vendégek részére, ami évi 420 / havi 35 euró. Amint az az árakból és a színvonalból is érződik, a helyszín felső kategóriás és gyönyörű. A teljes interiőr Lynch elképzeléseit tükrözi, ő találta ki a teljes designt, az utolsó szögig. Őszintén szólva eléggé érződik. Nézzétek meg beljebb a képeket, még a bútorok is elképesztőek. Ha közelebb laknék, biztosan elgondolkodnék egy tagságin, de így maradnak a fotók és a (rém)álmodozás.
Continue reading »

Sep 8, 2011
NINth
Views: (440)

Design By Hümans – cool T-shirts

A DBH egy egészen különleges pólóbolt, hasonlót sem ismertem eddig. Rengeteg különféle tervező munkáit nyomják pólókra, így egészen sokszínű a kínálat, de ettől függetlenül valahogy egységes az egész, tippem sincs, hogy hogyan csinálják. Annyira megtetszett néhány darab, hogy egyet próbaképp meg is rendeltem a Hard Rain nevű designt (egy sorral lejjebbi kép), nagyjából 3 nap alatt (!) megérkezett a tengerentúlról, FedEx-szel. Pár napja jött meg és gyönyörű!


Continue reading »

Sep 4, 2011
NINth
Views: (290)

100 years of East London style in 100 seconds (music: Tristin Norwell, director: Jake Lunt)

8 nap múlva nyílik a Westfield Stratford City 2011, ennek apropóján készült ez az apró vidámság, ami végigveszi 100 év angol divatirányzatait. Dance!

Archive

Mixes for the HarderGeneration