May 23, 2008
nolyemi
Views: [post_view]

BODIES – a kiállítás /Perverzió tudományos köntösben/ 18+

Bodies - A Kiállítás

A világhírű Bodies című kiállítás után lefitymálóan gondolhatunk vissza a műanyag testszemléltető játékokra, amiket sután rakosgatott össze nekünk a biológiatanár – ezek itt ugyanis egytől egyig hús-vér (vagy amit meghagytak rajta) emberek és szerveik. Az újszerű eljárással tartósított és preparált testek közt bolyongva végigskálázhatjuk az összes szélsőséges reakciót, a lelkes ámulattól a viszolygó undorig. Embriók, kivágott segglyukak és tüdőrák – szombattól a VAM Design Center alagsorában.

Bodies - A Kiállítás

A pincébe érve rögtön elkapott a lovecrafti atmoszféra, a kétes fényekben úszó sötét téglafalak és boltívek között. A kilenc termen keresztül kanyargó kiállítás Dante poklával párhuzamosan mélyült el az egyre lenyűgözőbb részletekben. A kezdeti, bemelegítő stádiumban csontokkal és vázrendszerekkel szoktatták a nézőket ahhoz a gondolathoz, hogy ezek egykor a Kínai Köztársaságban működő Daliani Orvosi Egyetem plasztináció laboratóriumának holttestei voltak. A hivatalos verzió szerint természetes halállal halt ismeretlen személyazonosságú, vagy önként felajánlkozó emberekkel dolgoznak (erről a honlapjukon elolvashatóak az adott iratok), de a rosszindulattal kevert prűd hőbörgés forrásai szerint kivégzett kínai rabokról van szó.

Bodies - A Kiállítás

A kacskaringós utakon az edzettebbeknek következett az idegrendszer, a keringés, majd a belsőségek és a szaporodás szemléltetése, ahol a túlérzékenyek kikerülhették a – szerintem legfantasztikusabb – magzati fejlődés termét. B-kategóriás horrorfilmek mutáns ufó-kísérleteit idézi a sötét terem, ahogy a misztikusan megvilágított hengerekben szinte heti bontásban követhetjük végig – igazán naturalisztikusan – egy kisember fejlődését.

A falakon ismeretterjesztő érdekességek testünk működéséről, a kis átlátszó dobozokban pedig egy-egy gondosan kivágott cizelláltan szilárd forma vagy kocsonya-szerű trutyi, amikről sorra derül ki, hogy a vesénket, szegycsontunkat, lépünket vagy nemi szerveinket szemlélteti. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon csupán attól lesz ismeretterjesztő és tudományos egy levágott kéz, hogy rajta van egy cetli, dőlt betűs latin kifejezéssel? Hiszen még így is magam elé tudom képzelni azt az aberrált lelkületű orvost, aki parázsló tekintettel aprólékosan lenyúz és körbeapplikál egy hullát, virágként kihajtogatja az izmokat, felszeleteli az agyát, majd a kivágott szemöldököt és segglyukat visszaragasztja a húsra. Végül a kezébe ad egy labdát, vagy Rodin gondolkodójaként ülteti le, és íme, a művészi alkotás. Tény viszont, hogy a teljes valójában meghagyott szoborszerű preparációk végeredményben inkább voltak morbid érdekességek, mint felháborító húscafatok.

Bodies - A Kiállítás

A szakmai vonalat dekoratív fehérruhás orvostanhallgatók erősítik, akiknek feladatköre a kérdések megválaszolásán és az ájuldozók ellátásán kívül a „ne, ne érj hozzá és ne fotózd le” szlogen megfáradt hajtogatása. Megtudhatjuk, hogy a kiállításban részt vevő 200 testet ún. polimeres technológiával tartósították, aminek során először a bomlási folyamatot állítják meg speciális vegyszerekkel, majd a vizet lecsapolva acetont öntenek a helyére. Ezt követően egy vákuumkamrában szilikon keverékbe ágyazzák (ami átveszi az elpárolgó aceton helyét) és megkeményítik. Az ereket pedig műanyaggal keményítik meg, és a korróziós eljárás után savval maratják le a nemkívánatos szöveteket.

A közönségreakciók vegyesek: kuncogás, fintorgás, ijesztő somolygás, és az elmaradhatatlan tudálékos férj, amint álmélkodó hitvesének magyaráz („tudod szívem, hát így működnek ezek a dolgok”). A különböző betegségek, mint a tuberkolózis, a tüdő-és emlőrák sokkoló látványa viszont elég homogén arcjátékot és homlokráncolást eredményezett. A kíméletlenül elénk tárt csontok és húsok mellett azonban akadnak művészileg is elvont alkotások, mint például a korallzátonyra hasonlító, színesre festett-világított tüdőhörgő, illetve személyes kedvencem, egy ember váza csupán pirosan csörgedező vérerekből. Közelről szemlélve testünk olyan, mint a természet, ahogy indaként körbefonják csontjainkat az inak, izmok, vagy ahogy sok millió levélként és virágként ágazódnak el csatornáink dróthálózatai.

Amint az utolsó teremben végignéztük egy párizsi vastagságúra felszeletelt ember keresztmetszeteit, majd a bőrünket szőnyegként kiterítve, máris értesülhettünk porhüvelyünk adományozásának kritériumairól. Akik pedig reszkető kézzel várták, hogy lehessen valamit nyomkodni is, egy pultnál érzelgősen végigcirógathatják egy agy redőit, vagy megszorongathatnak egy tartósított vesét. Végül a grafománok megoszthatják gondolataikat a Nagy Vendégkönyvben, a shop részlegben pedig csontvázas pólót, zoknit és egyéb halál felesleges kütyüt vásárolhat a nagyérdemű.

A különféle hatásvadász ismeretterjesztő-nevelő ideológiák mögött azonban halványan felsejlik látomásom Dr. Moreau szigetéről, és félve gondolok bele, hogy a tudomány – profitorientáció – kreatív perverzió veszélyes hármasának laboratóriuma még mit rejtegethet.

Bodies - A KiállításBodies - A KiállításBodies - A Kiállítás

2008. május 24-től december 31-ig

VAM Design Center

Király utca 26. | 1061 Budapest

[ hivatalos magyar website ]

8 Comments

  • Az egyiptomi papok irigykednének, ha látnák ezeket a jól elkészített “múmiákat”.

    100 év múlva talán az első emberi génmanipulációk eredményeit mutatják így be… ha megérjük ^^

  • Érdekesen fogod meg a kérdést. Igazándiból a “magam elé tudom képzelni azt az aberrált lelkületű orvost, aki parázsló tekintettel aprólékosan lenyúz és körbeapplikál egy hullát…” résszel nagyon nem tudok egyetérteni, lévén az orvos is csak orvos, mint a vadász vadás, a hentes hentes, a zöldséges zöldséges, az asztalos meg megváltó. Na jó, ez utóbbi csak a poén, de szerintem érted a gondolatmenetet.
    Egy orvos, sebész, főleg kórboncnok mestersége, mindennapi kenyerek a holttestek felnyitása, belső szervek igazgatása, rutinszerű megjavítása, mint az autószerelőnek, aki menti még, ami menthető, ami meg nem, abból még kiemeli a használható alkatrészeket. A szebbeket akár félre is teszi. Vagy ha úgy érzi, kicsit kipofozza, lecsiszolja, lefesti, ráaggat egy “múlandóság” cetlit, nesze neked, dada. A perverzió, morbiditás szvsz ettől elég messze van.

    Amit viszont az ismeretterjesztés-kreativitás mázába kandírozott súlyos tőkehajhászásról írsz, nagyon érdekes, valahol nekem is ez motoszkált a szinapszisaim közt a kiállítással kapcsolatban, csak valahogy nem tudtam magamnak konkrétan megfogalmazni. Amikor először láttam a plakátot, rögtön az a (számomra) szép emlékű 99-es előadás-kiállítás jutott eszembe (a tisztaság kedvéért az évszámra, illetve Hermann Nitsch nevére azért rá kellett gugliznom), amiből akkor több hetes, országos botrányt kavartak a médiában az állati belsőségek hasonlóan naturalisztikus bemutatása ill. felhasználása miatt. Aztán Szőllősi Géza (rá már nem, lévén pécsi gyökerű srác, nem is beszélve arról, hogy a szívemcsücske Taxidermiában dolgozott együtt Pálfi Gyurival, mint “special art designer”), akinek installációi, díszletei már kevesebb port vertek fel, de az emberek még mindig -a jó magyar néphirig-hagyományhoz hűen- undorkodva-felháborodva fanyalkodtak rajtuk, vásznon és kiállításon egyaránt. Aztán pár éve beütött a hiperkiállítás, hiperkoncert, hiperbemutató-trend, s láss csodát, a Bodies is épp olyan prosztókultusszá bírt válni, mint eddig a Monet, a Picasso-Klimt, a Van Gogh, a Leonardo, no meg mint a Titanic. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezeknek a kiállításoknak nem volt helye és értéke… épp csak a helyi értéke csavarodott ki olyan furán, hogy a büszke nyárspolgár és unatkozó tini a karján hagyott Sziget-jegyhez hasonlóan ezekre való ellátogatása (és NEM érdeklődése-megtekintése, ne is beszéljünk az “Öccsém, láttad a Jeget? Tudod, amelyikben élesbe’ szétkúrják a csajszit…” hozzáállásról) fényében kezdte mérni önnön, és környezete kuttúráccsági faktorát, ami ékesen jelöli a beléjük fektetett néphülyítő reklámhadjárat és péártevékenység hatékonyságát.
    Kenyér és cirkusz.
    Gyöngyök és disznók.

    Pedig tényleg érdekes az ötlet, a megvalósítás (eddigi információim szerint) pazar, és véleményem szerint igenis, művészeti tárlatként, művészeti alkotás(ok)ként (is) figyelemre érdemes a projekt. Számomra nagyon szépen, természetes, magától értetődő könnyedséggel beszél a tárgyszerűség, múlandóság, egyszerűségében-is-végtelen-bonyolultságú EMBER és létezésének/életének vetületeiről. Eddig halogattam, de most már juszt is megnézem valamikor. Meghoztad a kedvem :) Pusz.

  • azért egy ilyet: http://www.bodiesbudapest.hu/hu/ hiányoltam a cikkből, gondolom nem csak nekem hozta meg a kedvemet :)
    mások kedvéért: jegyek 2500 (diák hétköznap) -tól 3900 (felnőtt hétvégén) -ig; dec. 31-ig van nyitva.

    ;)

  • zsírság, aszittem vizsgákkal pont lecsúszom róla, nyáron mikor a legoldottabbak a saját szöveteim is valszeg “bekukkantok”.. :]p

  • dee: jogos, jogos, a nagy rohanásban kifelejtettem :$
    de már javítva :]

    Korovjov: az az első Herrmann Nitsch link elég masszív o.o

  • Korovjovval ebben teljesen egyetértek:
    “Aztán pár éve beütött a hiperkiállítás, hiperkoncert, hiperbemutató-trend, s láss csodát, a Bodies is épp olyan prosztókultusszá bírt válni, mint eddig a Monet, a Picasso-Klimt, a Van Gogh, a Leonardo, no meg mint a Titanic. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezeknek a kiállításoknak nem volt helye és értéke… épp csak a helyi értéke csavarodott ki olyan furán, hogy a büszke nyárspolgár és unatkozó tini a karján hagyott Sziget-jegyhez hasonlóan ezekre való ellátogatása (és NEM érdeklődése-megtekintése, ne is beszéljünk az “Öccsém, láttad a Jeget? Tudod, amelyikben élesbe’ szétkúrják a csajszit…” hozzáállásról) fényében kezdte mérni önnön, és környezete kuttúráccsági faktorát, ami ékesen jelöli a beléjük fektetett néphülyítő reklámhadjárat és péártevékenység hatékonyságát.
    Kenyér és cirkusz.
    Gyöngyök és disznók.”

    (Akiket meg tényleg, úgy igazán érdekel az anatómia, tudják nagyon jól, hogy helyileg hova és kihez kell menni érdekességekért. :P)

    Mindegy, megyünk majd, sokan, remélem kellemesen csalódom majd. Előítéleteim über-kiállításokkal kapcsolatban mindig vannak. :)

  • konstruktív bizalmatlansági hozzábüfi: aki elmegy, fogyaszt, és ha mellé azt fikázza amit eszik, akár bele is kóstólhat 1-1 alkotásba, ők már úgysem veszik zokon, énis rosszul vagyok a kommercial gigahabtól, de ha sztem vmi nem olyan vagy jajj olyan akkor nem nézem meg és kész, pl hiába volt szinte egyetlen bm bandaként a dimmu 2éve metalcampen én fogtam magam és szépen elmentem szunyálni mert.. ;)

Leave a comment

Archive

Mixes for the HarderGeneration