Sep 18, 2008
nolyemi
Views: [post_view]

A CSOKOLÁDÉ TÖRTÉNETE – a barna manna

Az emberiség már 3000 éve talál ideológiát a kakaóbab különféle fogyasztására: volt már fizetőeszköz, vallási szertartás része, hadiétek, gyógyszer, majd maga a hizlaló-szuvasító antikrisztus – végül mára, a jótékony hatásait ecsetelő szakembereknek hála, nem csak a mosókonyha sötét sarkában merünk törni belőle. Íme a kakaó történelmi hányattatásai és górcső alá vett hatásai.

I.e. 1000-ben a maják csodálkoztak rá először az akár 18 méteres Theobroma (magyarul „istenek eledele”) cacao nevű fa termésére Közép-Amerikában, utána pedig az aztékok termesztették, egy hangzatos legendával körítve. Egy azték isten, Quetzalcoátl (nem, nem szaladt meg a kezem a klaviatúrán) ajándékozta a halandóknak a kakaószemet, mielőtt eltűnt a világból – és paradicsomi almaként hagyta ott az ebből készült energetikai és afrodiziákumi keserű-pikáns italt. Az ő tiszteletére hívták cacahualtnak, majd sokoatlnak az akkor még elit kiváltságnak és fizetőeszköznek számító kakaót – sőt, Mexikóban még a XVI. században is a kakaóbab volt a pénzgazdálkodás alapja. Onnan leanderként terjedt szét a világban: Kolumbusz elhajóztatta Európába, és még a teabolond angolok is arannyal fizettek érte. A XVII. századig csak folyékonynak ismert csokoládé első szilárd változatát guanacói apácák készítették Kubából hozott cukorral. Egy századdal később már népszerű csokoládéházak működtek, és 200 évnyi kísérletezés után a mostani finomított csokoládé Lindt kenőgyúrásos technikája nyomán krémesedett meg.

A kakaóbab feldolgozásának első állomása a pörkölés és őrlés, aminek áldásos hatása eredményezi a kakaómasszát – ebből nyerik ki a kakaóvajat, majd a végtermékeket: a kakaóport és a csokoládét. A jó minőségű csoki ezeken kívül csak cukrot vagy vaníliát tartalmazhat, és nem fűzi rokoni szál a mikulás-és nyuszi álruhába bújtatott szintetikus vackokhoz.

Mivel a modern fogyasztó már nem elégszik meg a jóleső „eszem, mert finom” érzéssel, hanem mindenféle GI és kcal zsibong körülötte, aprítsuk ténykockákra ezt is. A csokiellenes tábor transzparensein a fogszuvasodás, hízás, cukor, függőség, illetve a hozzáadott vegyi anyagok okozta fejfájós és allergén tünetek érvei villognak vészjóslóan. A mellette szóló érvek viszont – a mai egészségtudatos fogyasztókért folytatott kutatások során – egyre bővülnek: akadályozza a rákos megbetegedések kialakulását és lassítja az öregedést, hasznos antioxidánsokat tartalmaz, csökkenti a vérnyomást és serkenti a keringést (tehát elkerülhető a szívroham, a szélütés és az érelmeszesedés, nem beszélve potencianövelő hatásáról). Mielőtt még elindulna a kezünk a szekrény belseje felé, további pozitív adalékokkal trenírozom a nyáltermelődést: a csoki serkenti az agyműködést, boldoggá tesz, a benne található flavonol szépíti a bőrt, pakolás formájában meg ráadásul fogyaszt és a narancsbőr ellen is élharcos. Sajnos csupán napi pár kocka az ajánlott mennyiség – azon belül is magas kakaótartalmú étcsokival érdemes összemaszatolnunk magunkat – különben a kocka(has) el van vetve.

2 Comments

  • Ha ezt skydragon meglátja! :]

    szerk:
    Pakolásként fogyaszt? Erről még nem hallottam.

  • nnnyami.. :D

Leave a comment

Archive

Mixes for the HarderGeneration