Jan 2, 2010
NINth
Views: [post_view]

Visions of the Cosmos: From the Milky Ocean to an Evolving Universe

Majd’ két éve volt egy kép itt HG-n, ami azóta is mindig eszembe jut, amikor felnézek az égre. Ez volt a We are very very small, ami megpróbálja egy picit megmutatni, hogy a Föld mennyire pici is igazából. Ehhez kapcsolódik a következő videó is, ami egy hihetetlenül izgalmas kiállítás egyik darabja. A poszt címében is említett tárlat középpontjában a keleti vallások (buddhizmus, hinduizmus, dzsainizmus) istenség-központúsága, valamint a nyugati gondolkodás ember-központúsága található. A kiállított darabok gyönyörűek, de erről beszéljenek helyettem inkább a képek (megjegyzem, 3-4.000 pixel szélesek, így ezeket is lehet nyugodtan poszternek használni), a videót pedig kötelezővé tenném iskolában, szigorúan tanító szándékkal. Talán ha az ember egy picit is megérzi, hogy mennyire irgalmatlanul apró pontok vagyunk az univerzumban, kevesebb lenne az egoizmus, a lenézés és az ezekhez hasonló pitiáner emeberi sztárallűr, helyette pedig sokkal több tisztelet lenne bennünk a minket körülvevő világ felé.

A tovább után találhattok még három képet, valamint a FlickR galéria és a hivatalos site linkjét. 

[ photos via & complete gallery @ FlickR ]

[ official exhibition info @ Rubin Museum of Art ]

10 Comments

  • Wow, ez a videó eléggé üt. Sokan még mindig geocentrikus világban élnek, hiába van tudomásuk esetleg arról, hogy mi is van valójában. Merd azt mondani az emberek nagy részének, hogy nem mi vagyunk a világ közepe… hanem inkább csak egy kis jelentéktelen (de végülis értékes – hm ez paradoxon :)) része.

  • hát igen, ezért szoktam és kínomban röhögni, amikor a brit tudós oxigén és víz nyomait keresi egy ekkora és ennyire változatos helyen, hogy életet találjon.
    Sirius:
    Mindenki a saját univerzuma / valósága középpontja, nincs ebben paradoxon. A paradoxon az, hogy van-e kollektív valóság.

  • A paradoxont arra értettem, hogy jelentéktelen, de értékes.
    Igen, tényleg kicsit nevetséges, hogy szinte csak a víziért vannak megbolondulva, de ha belegondolsz kell valami kiindulási alap. Középsuliban is volt, amikor a biosz tanár (és ofő…) mondta, hogy az élet elengedhetetlen feltétele a víz. Akkor mondtam neki, hogy szerintem meg simán nem, max a földi életé. A Földön az a megfelelő oldószer, amely az itteni élet kialakulásához épp megfelelő volt, de ebből nem következik az, hogy máshol is ez lenne.
    Ezért akarok én részben asztrofizikával foglalkozni, bár ez az idegen élet után való kutatás elég ingatag, meg jelenleg nem sok eredménnyel kecsegtet sajnos.
    De igazából a kis zöldek és a nagy szűrkék is itt vannak már, ezt a maunikában meg a balázsban is jól megasszondták, meg csipszet ültetnek az agyadba. hehe :D

  • Egyébként ezzel a kollektív valósággal mire gondolsz? Hogy mindenki ugyanabban a fizikai világban él-e?

  • Kiindulási alapnak jó a víz, ha feltétlenül ítít vagy kicsi szürke, nagyszemű fickókat szeretnénk találni az NGC4548 kevésbé luminózus karjának csücskén, de ez így nekem nagyon naiv gondolatnak tűnik. Az ismert világegyetem átmérője 94 milliárd fényév a kora pedig kb 13,6 milliárd év a tömegébe nem gondolunk bele, a komplexitásába végképp nem, arra pedig főleg nem, hogy még mennyi mindent nem tudunk róla, ehhez képest nem értem, hogy egy 20-100 éves50-120Kg tömegű szerves molekulakupac, hogyan meri kijelenteni, vagy akárcsak bízni benne, hogy ha létezik még élet vagy bármi ami tudattal rendelkezik az ő kis sárgolyóján kívül, akkor az akármennyire is hasonlít őrá, sőt egyáltalán felismerné-e benne az életet.  Szerintem ha létezik még élet, (márpedig egy ekkora univerzumban elég valószínűtlen, hogy mi vagyunk az egyetlenek) az mind megjelenésében, mind működésében, sőt abban ahogyan az élete az időhöz viszonyul annyira különbözhet a földön megszokottól, hogy még ha elérhető távolságon belül lenne is, képtelenek volnánk életformaként megfigyelni. Itt van két példa, egy egyszerűbb, és egyigen elvont fikció:
    Kezdem az egyszerűbbel: a tengericsillag.
    csórikámal az a helyzet, hogy bár róla tudtuk, hogy él, és állat, és táplálkozik, és szaporodik, és mozog, amikor viszont valakinek először jutott eszébe, hogy 5-10 órán keresztül  filmezze őket, és utána gyorsítva megnézze a felvételt valószínűleg dobott egy hátast, mert nyilvánvalóvá vállt amit addig nem is sejtettek, hogy ezeknek a primitívnek hitt lényeknek bonyolult társas viselkedésük van, csak hát épp teljesen máshogy élik meg ők az időt, mint ahogy a lelkes tengerbiológus.
    a másik példa egy amolyan newage népmese, valószínűleg jelentős mennyiségű enteogén elfogyasztása után pattant ki egy trapéznacis batikolt pólós nagyszakállú forradalmár fejéből valamikor  a hetvenes években. ez pedig arról szólna, hogy kísérteties hasonlóságot lehet felfedezni nagyon kicsi és nagyon nagy és nagyon hosszú és nagyon rövid idő-perspektívából megfigyelt dolgok struktúrája / működése között. röviden: az egyszerű szénhidrogénektől a fehérjéken át, a sejteken keresztül eljuthatunk egészen a komplex és okos emberig aki egyébként még mindig nem más mint megközelítőleg5x10 15 sejt, és aki olyan dolgokon képes törni a fejét, mint az univerzum, meg az élet,  holott az egyes sejtnek fogalma sincs róla (persze, hogy is lenne, nincs agya) , hogy ő valójában egy sokkal nagyobb életforma egyik építőeleme. tehát elképzelhető e, hogy akár a föld maga, egy nagy és komplex, akár tudattal rendelkező életforma, csak időben és tulajdonságokban annyira különbözik a mienktől, hogy ezt így nem tudjuk elfogadni, és ugyanez igaz lehet egy galaxisra, egy kvazárra, egy fekete-lyukra… az univerzumra magára…
    btw félre ne érts, én ebben főleg ilyen formában nem hiszek, ráadásul tele van logikai bukfencel, amiket még évekig lehetne fejtegeni, csak arra akartam rávilágítani, hogy ha azt mondjuk: keressünk életet! akkor döntsük is el, hogy mi az amit életnek hívunk. ha pedig egy ekkora univerzumban mindenképp ragaszkodunk a szaporodik , anyagcserél vagy neadjisten víz/földi hőmérséklet meg hasonló dolgokhoz, hát az bizony szomorú.
     
    kollektív valóság:
    objektívet akartam írni, valószínűleg elgondolkodtam közben. bizonyos fokig kollektív valóság mindenképpen létezik, lásd: univerzum. az objektív valóság léte viszont kétséges, mivel amit megfigyelünk azt a megfigyeléssel mindig torzítjuk (schrödinger macskája), a torzított eredmény viszont a tudatunk része lesz, megfelelő ismétlődésnél a kollektív tudat része, amit innentől az egyén hajlamos sziklaszilárd igazságnak tekinteni, de ezt sem fogom egy kommentben tovább fejtegetni, amúgy is a végtelenségig lehetne. akit érdekel az utánaolvas, gondolkodik rajta.
     

  • A második fikció az nem a Gaiai elmélet, vagy valami ahhoz hasonló?

  • Einstein kimondta, hogy nem lehetséges 2 embernek ugyanazt a valóságot (sőt, ugyanazt az időt sem) érzékelnie, ezáltal csak szubjektív valóságok halmaza értelmezhető. Bár, ha belegondolok, az A valóság amit én látok, és mindenki más úgyis csak a tudatalattim kivetülése :P
    Tudtommal a Schrödinger-tosz az kvantummechanikában játszik, maximum úgy lehet párhuzamot vonni, hogy ha a szemünk amivel érzékelünk, nem létezne ott és akkor ahol és amikor, akkor az anyagi részecskék máshogy mozognának, ezáltal a ‘valóság’-ba beleavatkozunk ebben az esetben is az érzékelésünk eszközeivel (létezésünkkel).
    Korábban én is agyaltam a ‘másik példán’, én ezt úgy fogalmaztam meg:
    Ha egy egér ketrecébe leteszünk sorban számokat ábrázoló müanyag toszokat, hiába van benne rend (1 2 3 4 ..), az egér nem fog fel belőle semmit. Ha mi nem értjük valaminek az okát, értelmét, a logikát az összefüggéstelennek tűnő dolgok között, az még nem jelenti azt, hogy nincs is. Lehet, hogy valami magasabb intelligencia már lát benne rendet. És akkor most felhozhatjuk azt, hogy mit “lát” a kétdimenziós pálcikaember abból, ha a papíron átszúrunk egy ceruzát :]
    Avagy magyarázzuk el a vonalnak, hogy mi a gömb.

  • az elv, hogy a mérés torzítja az eredményt mindenre érvényes,  a legtöbb hétköznapi esetben viszont ráakaszthatjuk az “elhanyagolható mértékben” szállóigét, a Heisenberg-féle határozatlanság (macsek) viszont pont a torzítás mértéke miatt érdekes.
    torzítás alatt mindenki értsen amit akar. kimarkolni egy darabot az objektív valóságból

  • Ahogy néztem a videót, egyfolytába az járt a fejembe, hogy én már láttam valahol hasonlót. Ma végre el is jutott a tudatomig, hogy mi is volt az.
    http://www.youtube.com/watch?v=dvTe1-a6Pdo

  • igenigen, egy igazi old school videó, nagyon zsír :)

Leave a comment

Archive

Mixes for the HarderGeneration