Aug 27, 2008
nolyemi
Views: [post_view]

VELENCEI ÉPÍTÉSZETI BIENNÁLE – Világszintű mátrix-legó

Hogy mi a közös a korallban és a hangyabolyban? Arra inspirálják a világ legjelentősebb nemzetközi építészeti seregszemléjének magyar csapatát, hogy a legelemibb struktúrákból kiötöljék a legfuturisztikusabb, önmagát építő virtuális pavilont. A 11. Velencei Építészeti Biennále multikulturálissá avanzsált magyar különítménye – a doubleNegatives Architecture team – egy algoritmus segítségével megvalósította azt, ami nemrég csupán cyberpunk regények elrugaszkodott lapjain elevenedett meg.

Kiállítás a jövőbe

A kiállítás szóra leginkább jegyszedő nénik meg falon és vitrinben pöffeszkedő tárgyak ugranak be, a Velencei Építészeti Biennále viszont mind fogalmi, mind fizikális nagyságában kiemelkedőnek számít. Az 1980-ban alapított nemzetközi kortárs eseményen a legkiválóbb építészek és alkotócsoportok mutatják meg a sárgaköves utat, mintegy 70 ország górcsövén keresztül. Az évszázados múltú Velencei Képzőművészeti Biennále ikertestvéréről van szó, amivel évente váltják egymást a nemzeti kreativitás ringjében.

Az – idén szeptember 14. és november 23. közt megrendezésre kerülő – esemény polipkarjai a város számos pontjáig elérnek: a Giardini park 29 nemzeti pavilonjának kiállítóit az adott ország jelöli ki a szereplésre, míg az Olasz Pavilonban és az egykor hajóépítésre szolgáló Arsenale csarnokaiban a Biennále által felkért főkurátor rendez kiállítást. A város maradék szabad parcelláit pedig a pavilonmentes nemzetek kiállításaival és egyéb eseményekkel szuszakolják tele az érdeklődők számára (persze aki nem érdeklődik, az sem tudná figyelmen kívül hagyni ezt a gigantikus megmozdulást).

Az aktuális főkurátor, Aaron Betsky pedig feladta a leckét az „Odakint: építészet az épületen túl” szlogennel, hiszen itt már nem a létezőre alapoznak a résztvevők, hanem új víziókat és világokat kísérleteznek ki. A megmozdulás nagyságát reprezentálja, hogy tavaly mintegy 150 ezer ember látogatott el ide, és egymilliónál is több cikk fogant a témáról. A repertoár jövőbe mutató irányvonalai mentén megcsodálhatjuk az installációkkal és kiáltványokkal körített kísérleti, utópista és geometriai ötlethalmazt, ami nem csupán bátorítja, de meg is teremti a következő generációk építészetét.

Virtuális-önformáló magyar pavilon

A magyarok találékonyságához kétség sem férhet, ez esetben pedig immár hetedszer irányították magasztos célokra kvalitásaikat. Jelentős lépés, hogy a Biennále magyar csapata a precizitásból jeles japán és svájci erőforrással kiegészülve hozta létre az idei kiállítás győztes darabját, a Corpora in Si(gh)te elnevezésű hipermodern pavilont. A szójáték utal mindarra, ami a hatásos összképet indukálja: a nézőpontok, a látvány és a technika mestertriójára. A pályázat kurátora Július Gyula képzőművész, a gárda érdemi részét pedig Ichikawa Sota építész, Kobata Kaoru grafikus-designer, Max Rheiner szoftverfejlesztő és Maróy Ákos szoftverművész alkotják.

A kilenc beérkezett pályázat szakmai elbírálása azért hajlott a doubleNegatives Architecture lelkes-vegyes teamjének kiemelésére, mert különlegesség-faktorán túl látványos, technológiailag és progresszíven előre mutató munkáról van szó. Melyik épületről mondható el, hogy a szél, a fény és a levegő adatai alapján építgeti önmagát? Ez az alulról szerveződő folyamat eredményeképp kialakuló struktúra a legelemibb, legősibb mintákat szemlézi ki a természet adottságaiból, és spékeli meg a design- és médiaművészet elemeivel is.

A már 1909-ben megépült szecessziós magyar pavilonra kerül majd ez a virtuális létesítmény, aminek elektronikus érzékelői begyűjtik és jelekké transzformálják a külvilág adatait, de még a látogatók mozgásával is szimbiózisban alakul maga az épület. A mindenfelé elhelyezett kis dobozok tehát folyamatosan feldogozzák a körülöttük zajló eseményeket, majd – ezek értékelése után – maguktól döntenek az állandóan változó Corpora architektúra aktuális látványáról. A videokamerák közvetítette valós kép és a rávetülő virtuális világ a kiállítótérben is jelen van, a kivetítők révén így a közönség is manipulálhatja a hatást.

Itt már nem csupán téglák és fémrudak találkozásáról, kapcsolat-és hagyományépítésről beszélhetünk – ez már a tradíciók bábjának pillangóvá avanzsálása. A hely, ahol összecsap minden materiális Dávid és Góliát, hogy feltérképezve az igények és környezet rohamos változásait, megteremtsék a ’természetes digitális teret’.

[ Corpora in Si(gh)te: corpora.hu ]

[ dNA: doublenegatives.jp ]

10 Comments

  • Látni kellene, hogy értsem…

  • Az alapja tetszik, mert érdekes formában próbálja szemléltetni a külső behatások rendszerét. Azért kár, hogy ezt már -igaz efféle rendeződés híján- lelőtték. [Bár a nyitott kérdése azért izgatna a dolognak. Ergo miféle értelmét látná a ‘reális térben’ (…), eh, eh.]

  • Mi ott leszünk, megnézzük személyesen. :)

  • Magyarországon ez nem lesz valamikor megtekinthető?

  • Jövőre tavasszal a Millenárison tervezzük bemutatni a Corporát, úgyhogy aki nem tud Velencébe jönni most, az majd ott megnézheti a már továbbfejlesztett változatot..

  • Wow
    Köszönjük az információt és a megszólalást!
    Kíváncsi lennék amúgy majd képekre az élő helyszínről. picit vad a fantáziám és sétálás közben körémépülő lugasokat, meg leülés után rámalakuló buszmegállókat vizionálok. jó flash, de nem tudom, h mennyire reális :))
    Mindenképp meglessük Millenárisban.

  • Ok, kösz az érdeklődést :) JGy

  • Tibi, asszem sikerült megtalálnod a kulcsfogalmat, miszerint a “víziót”. Az ötlet érdekes, innovatív, kreatív meg progresszív, igen. Ellenben a legnagyobb problémám nekem is az vele, hogy -a beszámolóból kiindulva- egy pillanatig sem valós. A vektorosan-fraktálosan összeboruló, egymásban megkapaszkodó, illetve “természetesen” fejlődő, “önmagát alakító” (nem, az idézőjelek nem a szarkazmusnak, inkább a fogalmi bökkenőknek szólnak) épületek terve eszméletlen pöpec (végül is minek Alsómenyéthámozóapátiban a repceföld mellett egy randa, környezetidegen műanyagpavilon, ha hetente csak két ember száll ott buszra), de személy szerint én visszafognám a glóriázást addig, amíg valóban, a két szememmel látom, hogyan mozdulnak az acéllemezek, hogyan alakulnak az üvegbeton elemek és az aerogél támasztékok a változás szelére, egy fikarcnyi sárgasapkás vagy szarukeretes szemüveges egyén beavatkozása nélkül. Amíg reális térben meg nem valósul, nekem inkább valami demoscene-vadhajtásnak tűnik az egész, ami persze, beindítja a fantáziámat, de árnyékot attól még nem vet.
    Egyébként meg – persze, ez már abszolút szubjektíve – sokkal inkább tetszene az egész, ha a természetesség és önállóság idézőjelek nélkül, valóban organikus, élő-szerű formákban, hajlatokban és ívekben jelenne meg… persze, lőjetek le, naná, hogy a Giger-féle alien-telepekre gondoltam először, de a valós világban is létezik hasonló, mint nagy kedvencem, Makovecz Imre munkái. Az ő épületeiben pont az fogott meg, hogy pl. a paksi, vagy a siófoki templom nem mozog, mégis, a faanyag és a formák csodálatos harmóniájának köszönhetően szinte vibrál, lélegzik egész légies tömegük.

    Na, természetesen sok sikert kívánok a kiagyalóknak, és kitartást, hogy ha már kiagyalták, ugyan, néhány év múlva sikerüljön már valamit anyagba önteni az ötletből, mert akkor (tetszik vagy nem, lényegtelen) valóban porba fektetem a homlokom. De az ötlet így is érdekes, megkockáztatom, korszakalkotó.

    PS: Tibi, Rinit nem csábítanád ide, hogy szakavatott véleményt is olvashassunk netán (több építész most hirtelen nem ugrik be)?

  • (a nyitó képről első blikkre persze hogy a final fantasy 7ből jól ismert forgotten city jutott eszembe :DD )

    komolyabbra fordítva a szót, egyáltalán nem tartom lehetetlennek a szinte tökéletes megvalósítást, főleg a napjainkban fejlődő nanotechnológia és az acél bámulatos felhasználási lehetőségeit ötvözve.

    személy szerint nem vagyok egy nagy hi-tech hívő, jobban szeretem a Korovjov által is említett organikusabb formákat. megjegyzem minden elismerésem a készítőknek, mert nem kevés munkaórát és mérnöki tudást igényel(t) a corpora.

    ugyanakkor kiváncsi vagyok, hogy a társadalom számára hasznos “valamivé” tudják-e majd formálni. egyelőre elképzelésem sincs mi célt szolgálhat még “erőfitoktatáson” kívül. persze tudom, hogy nem lehet minden a világon hasznos, csak csupán magamból indulok ki, hogy amibe nagyobb erőt és energiát fektetek(nék), az a “húdejón” kívül más hatást is gyakoroljon a környezetemre, mert különben korán feledésbe merül.

    na csupán ennyit tudok hozzászólni képek és infók alapján, objektívabb véleményt “személyes találkozó” után :)

  • Ja, a legfontosbb infót persze elfelejtettem átadni:
    van egy site, amin közvetlenül a Corporás team post-jaihoz lehet comment-eket fűzni, itt az egész velencei építés doksija fent lesz, a már elkészült katalógus szövegei meg hetente kerülnek az oldalra. Ajánlom organikus témában Wérgida ( Wesselényi-Garay Andor) írását.

    http://www.corpora.hu

    a csapat oldala: http://www.doublenegatives.jp

    kösz a figyelmet: Július Gyula

Leave a comment

Archive

Mixes for the HarderGeneration