Jul 23, 2008
NINth
Views: [post_view]

The holy black and white

Vannak olyan kontrasztok, amik jóleső borzongással futnak végig az ember gerincén. Ilyen egy horizontig üres tér közepén lévő szakadt, öreg, piros pad, vagy egy színtiszta égbolt közepén leselkedő fekete-bordó viharfelhő. Vannak olyan kontrasztok is, amiktől felfordul az ember gyomra. Ilyen például sok vega kampány. Cuki malac és barifejek, “Ne egyél meg minket” felirattal. Néhánytól meg becsavarodik az ember pszichéje, mint a hófehér lapon fekvő, fekete vonalból álló koncentrikus kör. Aztán vannak olyan kontrasztok is, amiknek a hatása a favicchez hasonló. Mire végiggondolod, rájössz, hogy nincs mögötte tartalom, ezért az agyad fogaskerekei hiába pörögnek fel a kellő sebességre, fölösleges a folyamat, ezért hasztalan gurulnak el az alkatrészek. Na ez egy elég fájdalmas verzió.

Aztán vannak olyan kontrasztok is, amikhez a fekete humor hasonlít a legjobban. Mint amikor egy Monty Python filmben zsidóznak. Vagy amikor a halott pasid combcsontjával csapatod a zombikat (by Shaun of the Dead) utolsó vérig. A következő képek valahol ezt a vonalat hozzák számomra. Szélsőséges ellentétekkel fejezik ki a mondanivalót. Eddig tiszta. A problémám ott van némelyikkel, hogy nem tudom elhelyezni őket a túl durva és a művészien szókimondó közti átmenetben.

[ via & more pics @ DRB: Cold War Echo ]

Leave a comment

Archive

Mixes for the HarderGeneration