Dec 16, 2007
NINth
Views: [post_view]

Danó

Tegnap hajnalban véletlenül belefutottam egy Danó nevű illető blogjába, ahol a saját írásait publikálja. Unikum volt az álművész blogok tengerében, el is olvastam mindet jól. Az egyik alkotás annyira megfogott, hogy nem bírom ki, hogy ne osszam meg veletek.

Ismert Ismeretlen

Danó, Nov 11, 2007

Tőlem úgy szakadtál el,
mint a gyermekkor az évekkel
lassan, de biztosan,
búcsú nélkül,
mint aki halni készül,
magamra maradtam,
vakon tévelyegtem én,
a kiutat soká nem lelém,
nélküled zokogva
jártam-keltem
magam által
félig holtra verten;
feloldozás nem várt rám,
kitéptelek minden éjszakán,
de újra ott voltál,
ott susogtál,
mint hajadban a szél,
s – bár csoda vagy anélkül,
hogy bármivé lennél –
feloldozás nem várt rám;
azóta mindent megbántam
és semmit sem,
hisz’ nem volt senki,
aki segítsen,
azóta bőrömön érzem:
nagyot eshet, ki
túl magasra mászik,
aztán egyik nap,
mint a másik,
ólom álom húz a mélybe;
hirtelen egy éve már
– nem tudom, sok? kevés? –
hogy békét nem adtál
– ér ennyit az egész? –
ne menekülj! nem érdemes,
mikor nem hallasz semmi mást,
csak a belülről jövő, mély,
soha el nem múló sikoltást;
szép lenne elszakadni mindentől,
te is tudod, az ember mindent öl,
csatornában fekszünk,
s csak kevesen tekintünk az égre
– ólom álom húz a mélybe –
s magunkba elmerülve,
elmerülve bennem,
ismert ismeretlenben
bár halványan él még az emlék,
a béke halvány lángját őrzöm,
lelkem a kulcs, testem a börtön.

A megváltót magadban keresd,
másra hiába szemed se vesd!

Danó, 2006

Leave a comment

Archive

Mixes for the HarderGeneration