Oct 9, 2009
NINth
Views: [post_view]

Lars von Trier’s Antichrist – viccnek durva

Lars von Trier’s Antichrist

Lars von Trier egy hihetetlenül különös figura filmes körökben. A talán legismertebb alkotása a Dancer in the Dark (Táncos a Sötétben) Björk főszereplésével, ami bevallom őszintén, kimaradt az életemből. Björk alapvetően túl sok nekem még zeneileg is, nemhogy egy filmen keresztül bámuljam a szenvedését (bármennyire is egekig lett magasztalva az alakítás és a film egyaránt). Ezen kívül még a Dogville is az ő nevéhez fűződik. Trier nálam a Riget című sorozatnál lépett a képbe, ami egy kétszer négy részes nagyfilm-sorozat. Magyarul Birodalom néven szerepelt, az eredeti nyelven (dánul) pedig “riüh”-ként kell ejteni (ezt egy dán turistától tudtam meg). Régóta talonban volt, de mikor megtudtam, hogy “olyan, mintha összekevernéd a Twin Peaks-et a Vészhelyzettel, csak még betegebb“, elfogott a kíváncsiság. Nem is csalódtam, sőt. Mai napig érzem a tarkómban azt a bizsergést, amikor eszembe jut az a “gyerek”. Ettől függetlenül bátran merem ajánlani mindenkinek, aki szereti a misztikus-furcsa félhorror filmeket.

Ezekkel a pozitív tapasztalatokkal indultam neki az Antichrist filmnek is. Tudni lehetett előre, hogy nem lesz egyszerű, Trier maga sem normális (szerintem konkrétan orvosi eset), no meg a Cannes-i filmfesztiválon is balhé volt ugye (sokan felálltak és kivonultak a film közben), ami jót és rosszat is jelenthet, nekem mindenesetre pozitívumként jött le. Ehhez képest olyat kaptam, amire nagyon nem számítottam.

Spoilerezni fogok, ezért aki még nem látta a filmet, de szeretné megnézni, az ne olvasson tovább, viszont előre mondom, nem biztos, hogy látni akarod. Ízelítőnek: vér, szex, kínzások, majd mindhárom egyben, durván.


Lars von Trier’s Antichrist

Egyből a kezdő jelenetben meglepően tapasztaltam a full képernyőt betöltő óriási premier plán pöcsöt, ami épp egy hölgy legjobban óvott testrészébe hatol. Node semmi baj – gondoltam én -, művészfilmmel van dolgunk, ennyi simán belefér. Ehhez képest egy picivel később a csúcspont pillanatában a gyanútlanul kószáló apró gyermek szép lassan kisétál az ablakon, hogy szétkenődjön az aszfalton a csendesen alászálló békés hóesésben. Mindezt jónéhány hosszú percen keresztül, lassítva, a biztonság kedvéért. Hát ez azért egy picit durva volt –  gondoltam -, de nem baj, művészfilm. Értem én a kontrasztot, értem én.

Ezt a rettenetes eseményt követően az apa és az anya (természetesen) durva depresszióba esik, gyászolnak és néha hangtalanul, néha torokszakadásig üvöltve hiányolják a csöppséget. Aztán ahogy múlik az idő, az apa besokall, túl szeretne lépni az egészen és élni tovább az életét, ahogy azt egy rendes emberhez illik (a helyzethez mérten), de a sokktól kikészült anya nem tudja megtenni az első lépést, sőt, olyan dolgokat csinál, ami minden mércével furcsa. Maradjunk annyiban, hogy szexuálisan túlfűtött, de egészen elképesztő helyzetekben, a szeretkezést pedig nála baszásnak hívják, sehogy máshogy. Öröm az ürömben, hogy a férj egy terapeuta, ezért eléggé otthonosan mozog a lélek és az agy rejtelmeiben. Meg is próbálja kihozni skizoid főszereplőnket a sivárság és fájdalom mocsarából, ehhez pedig szerveznek egy jó kis túrát a hegyekbe, ahol egy olyan ház van, ami (a jelek szerint) kulcsfontosságú a hölgy kattanásában.

Kb. eddig a pillanatig (ez több, mint a film fele) tekintettem a filmre művészi alkotásként, de ami innentől kezdődik, az egy akkora pofon, ami után nehezen áll fel az ember egy ideig. A szó szoros és átvitt értelmében is.

antichrist_eden_coverA brutalitás ott kezdődik, mikor a fent említett hölgy igazán bekattan és nem átall a földön fekvő urának öve alatti részére izomból-lendületből rábaszni egy sok-sok kilót nyomó fatönköt. Elhihetitek nekem, férfiként iszonyatos érzést volt hallani, ahogy reccsen a csont a legérzékenyebb testrész alatt. Node Trier nem elégszik meg ennyivel. A tuskó után újabb borzalom jön, rettenetesebb, mint amit a 26 évem alatt vásznon láttam. Ez a nő ez előkapja a nadrágból a hitvesi szerszámot, majd vadul elkezdi rángatni, egészen addig, míg el nem sül, fehér-vörös vért spriccelve. Talán hihetetlen, de ezek után még jön néhány olyan válogatott fájdalom, amit elképzelni is nehéz, ráadásul übereli az előzőleg taglalt brutális spriccelést (hölgyeknek is tartogat hasonlóan fájó jelenetet). Ez aztán egészen a film végéig tart, némi fiktív történelmi kutatással megspékelve, ami bebizonyítja, hogy a nőket azért verik, erőszakolják, ölik és bántják, mert ők legbelül ezt igénylik és ezt hozzák ki a férfiakból. Most komolyan, mondjon nekem valaki egy olyan indokot, amiért ezt végig kell néznie bárkinek is úgy, hogy nem szadista, mazochista, vagy szimplán elmebeteg.  Jómagam is horrorfilmeken szocializálódtam, imádom a zs-kategóriás szutykokat, amiben minden létező helyszínen csorog a vér és a különböző belső szervek, de van egy nagyon fontos különbség a suttyó gore és az Antichrist között: az első kategória nem gondolja magát komolyan, az első perctől az utolsóig vicc, az Antichrist pedig egy művészfilmbe csomagolt, csodálatosan gyönyörű képekkel gazdagított (sic!) reszelés, ami hajaz a Hostel térdenfúrós jelenetének pőre brutalitására, a művészfilmek naturalizmusával elegyítve.

Miután lepörgött az utolsó kocka is, percekig szótlanul bámultam ki a fejemből, keresve Trier indítékát. Forogtak a fogaskerekek, aztán végül arra jutottam, hogy ez egy nagyon, de nagyon durvára sikerült vicc. Valahol olvastam anno egy interjút Tarantinoval, amikor a Hostelt promózták (és ugye az ő nevével volt fémjelezve). Arra a kérdésre, hogy milyen lesz a Hostel, valami olyasmit válaszolt, hogy ez a horror jövője. Nincsenek kérdések, nincsenek válaszok, öncélú agresszió van. Azóta beigazolódni látszik ez a jövőkép, az amerikai tucathorrorok 80%-ban suta alaptörténettel rendelkező mészárlások, a lehető legmasszívabb formában, amit még elbír a 18-as karika. Azt hiszem Trier ennek az össznépi hentelés özönnek próbált meg a saját nyelvén üzenni: “Agresszió kell, meg vér meg halál meg FÁJDALOM? Nesztek bazdmeg, zabáljátok.” Értemén a poént, de mint ahogy a klasszikus vicc is mondja: “viccnek azé’ durva volt.”

Lars von Trier’s Antichrist

A képek gyönyörűek, megkapó hangulattal, szokatlan-érdekes kameramozgással, zseniális operatőri munkával. Ha másért nem, ezért érdemes végigülni a 104 percet. Történet? Jól indul, de a végére annyit sem ér, mint egy üres cigis doboz. Szumma? A fölösleges és irdatlan brutalitás miatt az összes pozitívumával együtt kihagytam volna inkább az életemből és nektek is ezt ajánlom. Ha csak nem akarjátok végignézni, ahogy egy meghasonlott nőből kitör a válaszok nélküli Gonosz, hogy minden olyat megtegyen, amit értelmes, civilizált ember alapvetően rémálmában sem tenne.

[ Lars von Trier’s Antichrist trailer @ HarderGeneration ]
[ Lars von Trier’s Antichrist trailer @ IMDB ]

17 Comments

  • Egyetértek. Már az is csodával határos, hogy az első 10 perc után nem kapcsoltam ki, két ilyen végletekig irritáló, alapjáraton is unszimpatikus szereplőt rég láttam bármiben is.

  • na igen, az is igaz, h a két főszereplő eléggé antipatikus, így pedig nehéz jóízűen végignézni egy filmet, főleg ilyet.

  • von Trier nekem is nagy kedvencem volt egy időben, amit mindenképpen ajánlani tudok, az az Európa. Az Idiótákat meg a Táncos a sötétbent moziban láttam, előbbi az emészthető-nézhető, utóbbinál a végén többen kimentek meg sírva fakadtak a moziban.

    A bűn lélektanát egyszer elkezdtem, viszont a nyomatszó hangulata miatt nem bírtam anno végignézni, rá kéne szánni magam újra, mert alapvetően a színvilága nagyon megfogott.

    A Dogvillet meg a Manderlayt még nem láttam, a 3+2 óra terjedelem miatt nem bírtam még rászánni magam.

    Ezt a filmet még nem láttam, azért a spoilert nem olvastam el, bár a bevezető alapján nem is nagyon fogom.

    u.i: beleolvastam a spoiler első bekezdésébe, tuti nem fogom megnézni :)
     

  • szerintem ennél azért sokkal több ez a film..

    engem annyira nem hatottak meg a ‘véres’ részek, persze a tuskó nekem is ugyanannyira fájt :D és az ‘ollózás’ hangjára is lekapartam a falat.  és a többi.

    véleményem szerint -főleg a rettnetesen erős és mocsok jól használt szimbolizmusokkal- iparifúróként behatol oda, ahova máshogy nem igazán lehet; illetve átlag ember, élete során nem sűrűn találkozik effajta tükörrel.

    rock.

  • még nem láttam, elmondásaid alapján szerintem Trier fejében valami olyasmi fordulhatott meg hogy ‘kössük össze a horrort az action-gratuite-tel!’ – amelyek önmagukban szép és jó dolgok, túlzott mennyiségben viszont kezelhetetlenek és elviselhetetlenek, ráadásul még azt a kis/vagy nem kis mondanivalót is semmissé teszik ami eredetileg volt a filmben.
    azthiszem nem is akarom látni,  nekem erre nincs szükségem.
    (a Dogville-t viszont szerintem ha minden értelmesen gondolkodó ember megnézné a Földön akkor a világ egy jobb hely lenne – a filmtörténet egyik legkiemelkedőbb alkotásának tartom, ajánlom mindenkinek.)

  • Ricsi, az igaz, h olyan helyeken matat (egészen profi módszerekkel), ahova nehezen lehetne bejutni máshogyan, de kérdés, h kell-e egyátalán feszegetni azokat a bizonyos ajtókat

    nvyllund, ezek után biztos vagyok benne, h meg fogom nézni a Dogville-t. köszönöm ;)

  • Én talán a Videodrome-on olvastam, hogy az egész film olyasmi, mintha Bergman “Jelenetek egy házasságból”-át továbbgondolták volna. Sajnos azt még nem láttam, de Bergmant ismerve és az általa prezentált horrorokat, Triernek sikerült megcsípni ezt a hangulatot, sőt!
    Minden brutális dacára nekem tetszett, bár tény, hogy utána két napig folyton a csonkítások villantak elő amikor unatkoztam órán. :]

  • utólag is elnézést a három helyesírási hibáért, közben javítottam őket.

    (túl rég írtam utoljára)

  • Soha nem értettem, hogy miért kell minden olyan filmre térdreborulva rásütni, hogy “művészfilm”, amiben pornó és erőszak van. Az Antichristból ki lehetett volna hozni valami igazán művészit is, mert a képi világ és a hangulat tökéletes volt hozzá, csak pont magát a sztorit hagyták ki.  Nem feltétlenül jó ötlet ennyire radikálisan ábrázolni a lélek és az elme hasadását, úgy, hogy közben a lényeg kimarad.  Engem pl kifejezetten idegesített ez a film, és egyre jobban felb*sztam magam, főleg amikor a nő már ezredszerre matatott a férje gatyájában. Ennek így semmi értelme nem volt.
    Nekem ez így túl kevés volt, és valahol túl sok is. A Motel tökéletes hasonlat,  öncélú és felesleges agresszió.  Tudom, hogy a “mai világban” ez megy, és tényleg vannak ilyenek, de ezt sokkal kevésbbé közönségesen is be lehetne mutatni.  Engem pl nagyon megfogott az Eden Lake című film, ami ugyan nem művészfilm, mégis sokkal hitelesebben és megrázóbban mutatja be az erőszakot, mint az Antichrist. Pedig valahol a művészfilmeknek pont ez lenne a lényege.. hogy elindítson bennünk valamit, ami nagyon mélyen van és amiről nem is tudunk, adjon valami pluszt, adjon valami olyat, ami nincs meg a hétköznapi életünkben, megtapasztaljunk egy teljesen más, elvontabb világot, akár úgy is, hogy durva képeket, nyers erőszakot és szexualitást alkalmaz. De tudni kéne, hol a határ, mert ha ezt átlépi a rendező, akkor csak indulatot vált ki a nézőből, nem pedig elismerést, és provokál is.
     

  • Nem kapcsolódik a filmhez, de a Birodalomból láttam az első részt(filozófia fakt..) szerintem borzalmas:) Elég rendesen kielemeztük, de valahogy így sem ösztönzött a többi rész megnézésére.

  • a második évad (az 5. rész) után kezd el felpörögni a sztori igazán, de sztem az egész nagyon durva hangulat. mondjuk persze ez már ízlés kérdése, amiről meg fölösleges vitatkozni :))

  • a bejegyzésben megfogalmazott leírás 10pontos.. viszont a végére a nemajánlás nem kellett volna. szerintem igenis mindenkinek látnia kell a filmet (legalábbi ameddig bírja)..
    lehet h velem van gond, de én a filmtől többet vártam.. nem vagyok mazochista, és nem fedeztem fel még olyan bekategorizálható tulajdonságokat magamban amely indokolná h ilyen filmeken éljek.. de megnéztem másodszor is. és harmadszor is megfogom.. engem lenyűgöz.. gyönyörű, tökéletes audióvizuális világgal, megfelelő mennyiségű őrülettel.. de tudnám fokozni.
     
    ezennel kijelentem, h keresek 2 hd kamerát, operatőröket hozzá, és egy befektetőt.. h überelhessük az Antichrist-ot.

  • A film vedelmeben: (elnezest elore de nincsenek ekezeteim). Eloszor is ez a film harom olyan esszencialis emberi erzelemrol szol amellyel eletunk soran mindannyian szembe kell neznunk, legalabb egyszer (grief, pain, despair). Sot, napjaink tomegbetegsegeben a depresszioban ez a harom erzelem szinte folyamatos. Az persze lehet egy strategia mindenaron elkerulni ezeket es sokan meg is usszak, de ha valaki nagyito tukor ala teszi es belulrol megmutatja, az szerintem mindenkinek meger masfel orat az eletebol. De a film tartalmilag es vizualisan is ennel sokkal tobb es tobb szintje van. Tul az operatori munkan, a tortenetben benne van a ferfi-noi konfliktus kezeles kulonbsege, van benne egy nagy adag kulturtortenet, eleg jo pszichologiai illusztracioja az indulat attetelek es biztos van nehany szemelyes momentum is, plusz amit minannyian beleolvasunk szemelyes elmenyeinkbol. Mindezek szepen parhuzamosan haladnak egy szimbolikus sik alatt (amit a sorban megjeleno allatok illusztralnak), geometriai precizitassal szerkesztve, lassan fokozodva,. Tehat azert mert sokan nem ertjuk, beleertve magamat is, attol meg a filmnek lehet hogy van ertelme es butasag eleve elvenni a megertes lehetoseget a filmtol es a potencialis nezoktol. Valoban a film sokkolo, mint minden jo film. En kulonben sok parhuzamot velek felfedezni a Taxidermia es e film kozott, tehat ha valaki szerette az elobbit akkor nagy valoszinuseggel tetszeni fog ez is. Tobben a horrort feszegetitek. Az kozhely hogy mara a kozonseg telitodott a verrel es a szetrobbano koponyakkal es az ilyen jelenetek nem valtanak ki belolunk zsigeri reakciokat, pedig az egesz mufajnak eredetileg ez volt a celja. Most itt van egy film ahol ezt nagyon szemelyes kozelsegben, a teljes erzelmi kontextusaban, teljesen indokoltan (mert egy gyermek elvesztese azert nem semmi), raadasul fantasztikus operatori bravurral, meg tudja mutani ugy hogy nem a lesz belole horror klise, es sikerul is mert a nezo bevizel a fajdalomtol, ezt nevezitek oncelunak? Az a velemenyem a film se nem durva se nem vicc. Valosag szike alatt.
     
     

  • Gyerekek, ennek a filmnek semmi köze a horrorhoz, vagy úgy általában a műfajisághoz. (Ez egy “szerzői” film, illetve attól még hogy vér meg fájdalom van egy filmben, attól az még nem lesz horror.) A Taxidermiával való párhuzam-vonás már közelebb áll a valósághoz, lévén a két film hatásmechanizmusa tényleg rokonítható bizonyos részeiben egymáshoz… ellenben NAGY BETŰKKEL felhívnám mindenkinek a figyelmét az utolsó jelenet végén olvasható szösszenetre, miszerint “Dedicated to Andrei Tarkovsky”. Nekem ez volt az a mondat, amire kb. a film közepe óta vártam, ami helyére illesztette számomra az egészet (előtte azt hittem, hogy a fazon a rá jellemző pofátlansággal bizony lenyúlja a nagy elődöt, ellenben a felvállalt közösség, intertextuális-hommage-idézet-akármi jelleg visszabillentette a respektemet).
    A fanyalgást persze megértem, nyilván nem egy könnyen emészthető darab a film, mégis, akinek van hozzá kedve, ajánlanék némi előtanulmánnyal (Bergman: Szűzforrás-Suttogások és sikolyok-Jelenetek egy házasságból [tényleg van benne valami], Dreyer: Jeanne d’Arc szenvedései és Tarkovszkij összes, kiemelve a Tükröt és az Áldozathozatalt) ismét nekifutni. Merthogy bár tényleg nem egy eget rengető jelentőségű fimről beszélünk, azonban a puncivagdosásnál és bokafúrásnál lényegesen több van benne. Persze a szó tiszta értelmében vett “szórakozást” ne várjon tőle senki, arra tényleg ott a Motel vagy finomabban a Martyrs (már akit ez szórakoztat)… Amúgy szerény véleményem szerint a prológus úgy gyönyörű, ahogy van, a “borzalmat” én egészen máshoz kötném.
    CHAOS REIGNS! m/

  • […] – Itt. – Szerintem […]

  • Hogy lehet letölteni ezt a filmet?

  • ezeket a kérdéseket sose értem.

    amugy innen

Leave a comment

Archive

Mixes for the HarderGeneration