(2139X1431 pixel, 2,1Mb)A háttérzene, hogy tudd miről van szó:

A Juno Reactor-ról nehéz nem elfogultan írni. Ez az alsó hangon 14 (sic!) ember 4 kontinens stílusait, kultúráját, zeneiségét és hagyományait ötvözik egy hatalmas pszichedelikus masszává, ami hamisítatlan hangszín, kristálytiszta Juno hangzás. A banda 1990-ben alakult Ben Watkins vezetésével (ha érdekel egy interju amit Damage barátom csinált a mesterrel, csekkold a The Dose utolsó számát), ipari alapokon. Az első nagy hatások az industrial világokból jöttek, keveredve a tribal ütősök samanisztikus mantráival (az első album: Transmission – ’93), ami aztán számról számra, albumról albumra vált egyre egyedibbé és felismerhetőbbé. A nagyközönség persze elérte őket, nem kisebb megjelenéssel, mint az Animatrix és a Martix – Reloaded (a legendás partyjelenet) soundtrackjeivel (Conga Fury, Masters of the Universe, Mona Lisa Overdrive)

Ez a DVD hozza azt a felülmúlhatatlan minőséget, ami Benék sajátja. Ritkán koncerteznek, mivel hihetetlen háttér szükséges egy live felépítéséhez. A színpadi technika vetekszik a Pink Floyd cuccával, az együttes tagjai 4 különböző kontinensről érkezik, a látvány lenyűgöző, az extrák pedig magukért beszélnek. Capoeira bemutató, cirkuszi akrobaták, pirotechnika, kongashow, brazil táncosok és minden amit csak el lehet képzelni.

Node a zene nem kerülhet itt sem háttérben. Tucatnyi dobos, derboukás, kongás képezi a csak a ritmusszekciót. Ezenkívül két vokál (torokének/”rap”), általában egy (néha plusz egy) Dj, billentyű, basszusgitár, szólógitár és hegedű. Valamint alkalomadtán olyan hangszerek, amikről európai ember még nem is hallott. A zene alapvetően industrial / goa hibrid (erősen csattogó elektronikus dobalapok, sok szubbasszus, mindez természetesen négynegyedben), tribal felütéssel. Hangulatban olyan, mintha a mit sem sejtő hallgató betévedt volna egy autentikus voodoo szertartásra, ahol a résztvevők fejhangon kántálva éneklik a varázslatos törzsi énekeket, önfeledten ropják a táncot a tűz körül, néhol mosolyogva, de alapvetően sunyin vigyorogva a tűzbe. A hangsúly azon van, hogy a hangok kavalkádjában elemésztődjön minden ami evilági és a Földhöz köt. Az félreismerhetetlen hang pedig ott jön be a képbe, hogy mindezt nem feltétlenül mosolyogva és dalolva fejezik ki, hanem erőteljesen agresszív és kegyelmet nem ismerő energiával döntik az arcunkba. Egy részen a Massive Attack-re jellemző belassult trip-hop / dubstep sötétség az alap, máskor pedig a retro acidtechno alapokkal variáló Dj hipergyors döngetése, amit megspékelnek egy kegyetlen riffelős torzított szólógitárral és átkozottul gyors dob/kongaszólókkal.

Ha egy mondatban kellene leírnom azt, hogy milyen a Juno Reactor, azt mondanám, hogy pont olyan, mint a Mátrixban a partyjelenet. Neo egy éjszaka véletlenül kapott egy kis ayahuascát, megtalálta egy voodoo sámán, elrabolta, levette a kabátját, adott neki egy sámándobot, odahívta a haverjait, majd megidézték Zeuszt. Zeusz pedig nem örült neki és ennek hangot is adott.

DVD trailer:

tracklist:

01. Intro (00:28)
02. Conquistador I (06:02)
03. Conquistador II (05:02)
04. Giant (04:01)
05. War Dogs (05:43)
06. City of the Sinful (07:14)
07. Mutant Message (06:01)
08. Hotaka (06:12)
09. Pistolero (10:44)
10. Conga Fury (07:33)
11. Ras Buddha (04:43)
12. Zwara (10:08)
13. Masters of the Universe (05:59)
14. Angels and Men (06:53)

(1417 X 1417 pixel)

A háttérzene, hogy tudd miről van szó:

Van itt olyan, akinek nem mond semmit az a név, hogy
Faith No More?

(vigyázat, nosztalgikus visszatekintés!)

Hogy, hogy nem, minap a füleim köré került egy 1991-es londoni koncertfelvétel a Mike Patton vezette együttes munkásságából, ami fél hallgatás után már elérte, hogy ne akarjam kivenni a playlistből. Energikus lüktetés, vastag gitárriffek, borongós-apokaliptikus hangulatok és agybeteg bohóckodások váltakozása. Szinte látom ahogy Ray Charles felkonferálja a klipet a régi MTv-n, valami késő esti adásban. Egy generáció lenyomata gondolatokról, szerelmekről, hozzáállásról, fájdalmakról, szabadságvágyról és devianciáról. Az 1985 óta alkotó géniuszok itt már nagyon masszív hallgatósággal rendelkeztek, főleg mivel itt már erőteljesen arcban volt a seattlei grunge hullám, ami elsöpörte az egész világot. Kockás ingek, hosszú hajak, magasszárú (fehér!) Puma cipő és rakenroll. Pont, mint a kissrác a Terminátor 1-ben, amikor a háttérben dübörög a Guns ‘N’ Roses.

Node a Faith No More-t nem lehet ám ennyivel elintézni. Itt sokkal több van a tarsolyban, mint pl. egy Pearl Jam, vagy egy Nirvana esetében (hiába über mindkét csapat a saját kategóriájában). Sokkal kísérletezősbb, progresszívabb ember Patton annál, minthogy rá lehessen húzni a grunge dobozt. Jazz-es, blues-os fennhang, néhol már-már hip-hop / rap ízű megmondások, összetéveszthetetlen énekhang, soksok viszki (igen, csak jéggel, mindenféle lötty nélkül) és vastag szivarok.

Külön öröm számomra, hogy ez a live a Brixton Academy-ben készült. Ez a hely valami hihetetlen energiával rendelkezhet. Olyan nevek koncerteztek ott, mint a Motörhead, az Atari Teenage Riot, Brian May, vagy épp a Machine Head. Sőt, még a (számomra jó kilátásokal rendelkező) minimachinehead növendék Bullet For My Valentine is.

Nosztalgiához tökéletes, de ha valaki még nem ismeri, akkor innen megtudhatja, hogy honnan jöttek a Korn-Slipknot-whatevernumetal-fúziós súlyosságok és a szarul érzem magam, de kiordítom magamból és jobban vagyok tőle, aztán még humorom is van, ha arról van szó életérzés.

Tracklist:

1. Falling To Pieces (4:51)
2. The Real Thing (8:05)
3. Epic (5:02)
4. War Pigs (7:08)
5. From Out Of Nowhere (3:29)
6. We Care A Lot (3:55)
7. Zombie Eaters (6:14)
8. Edge Of The World (5:55)
9. The Grade (2:06)
10. The Cowboy Song (5:19)

De most komolyan. El tudnátok képzelni egy ilyet a Deák tér közepén?

Vagy egy ilyet az Andrássy úton?

Nyálcsorgatás a teljes galériára a Fun Tuna blogon.

(1500X1500 pixel)

A háttérzene, hogy tudd miről van szó:

Ha röviden kellene Richard Cheese-t jellemzenem, annyit mondanék, hogy egy elmebeteg, mosdatlan szájú rocker / jazzkomikus. Ha kicsit többet is mondhatnék róla, akkor hozzátenném, hogy semmilyen szinten nem ismer tabukat, kíméletlenül kifiléz mindenkit aki a zeneiparban élt, él vagy élni fog. A Nine Inch Nails-től a Radio Head-en keresztül az Alice in Chains-ig, vagy a Black Eyed Peas-ig mindenkit megtalált már a speciális fűszerével, ami minden stílusból idióta jazz-t varázsol. Ha valaki egy kis mosolyt akar csalni az arcára és nem riad vissza a jazz, swing és lounge szavaktól, valamint van (legalább egy kis) humorérzéke, annak nyugodt szívvel ajánlom ezt a zenét. Nagybetűs fúzió és újraértelmezés, csokornyakkendős-fehéringes ökörködés és gin, hideg tonikkal, szívószállal. Házibulik csúcspontja, táncparkettek örökzöldje és hatalmas vigyorgások forrása.

A tracklist önmagáért beszél:

1. “Nookie” / “Break Stuff” (Limp Bizkit) – 2:35
2. “Guerilla Radio” (Rage Against the Machine) – 2:15
3. “Come Out and Play” (The Offspring) – 2:43
4. “Closer” (Nine Inch Nails) – 2:21
5. “Wrong Way” (Sublime) – 2:15
6. “Bullet the Blue Sky” (U2) – 2:55
7. “Creep” (Radiohead) – 2:56
8. “Last Resort” (Papa Roach) – 1:40
9. “Rape Me” (Nirvana) – 1:55
10. “What’s My Age Again” (Blink-182) – 1:23
11. “Smack My Bitch Up” (The Prodigy) – 3:01
12. “Fight For Your Right” (Beastie Boys) – 1:55
13. “Only Happy When It Rains” (Garbage) – 2:03
14. “Suck My Kiss” (Red Hot Chili Peppers) – 0:56
15. “Holiday in Cambodia” (Dead Kennedys) – 1:43
16. “The Rockafeller Skank” (Fatboy Slim) – 2:05

Egy dupla album a hardtrance/harddance mestereitől 2006-ból.

Fáradhatatlan energiatöltet, lánctalp basszusok, égigemelő dallamok és kegyelmet nem ismerő visszarántások. Amiről a Dark By Design megismerhető, az az ipari menetelés bassline és a meglepő stílusokból kiemelt remixalapok.

Az első nagy nyakonvágást a “Girls & Boys” című electroclash vokállal csajosított őrület követte el, aztán mire elértem a “Shogun Of The Dark” ninnyahardstyleig, már rég meg voltam győzve. Node amikor a szerényen Stfu-nak nevezett megalázás hardtechno után közvetlenül Corey Taylor hörgött az arcomba, még nekem is elakadt a szavam. Régesrég várom már, hogy egy ilyen kaliberű csapat nyúljon a Slipknot-hoz, de mindeddig váratott magára a minőségi újraértelmezés. (Hogy a Korn hulladék remixeit ne is említsem) Itt viszont minden megvan ami egy elementáris őrjöngéshez kell. Slipknot agresszió, hardstyle nyelven bemutatva. Még Corey is megirigyelhetné ezt az szintet. (headbangeltél már elekronikus zenére? meglepő élmény és kifejezetten áldásos a hatása)

Hard partyarcoknak kötelező darab, fúziós dolgokra fogékonyaknak szintén.
__________________________________
tracklist:

CD1
1. Dark By Design – Welcome (2:47)
2. Dark By Design Vs Steve Hill Feat. Alexis Hart – Hypnotized (2:13)
3. Kain Marco – The Storm (5:34)
4. Dark By Design & SMG – Lost In The Dark (4:33)
5. Dark By Design – Freedom (6:34)
6. Kain Marco – Is Anybody There? (5:15)
7. Dark By Design Vs Steve Hill – Girls & Boys (5:21)
8. NFX (Dark By Design & Alex Kidd Remix) – No Go Go For Launch (6:05)
9. Dark By Design – Shogun Of The Dark (5:45)
10. The Organ Donors Vs Alex Kidd (Dark By Design Mix) – Boot It Up (4:22)
11. Dark By Design – Stfu (5:19)
12. Dark By Design & McBunn – Hate (6:09)
13. Dark By Design & Alex Kidd – Money Shot (5:47)
14. Dark By Design & SMG – Walking In The Air (6:55)
15. Dark By Design & Alex Kidd – Something Bad (4:39)
16. Dark By Design (Dark By Design’s 06 Mix) – Severe Punishment (3:20)

CD2
17. Dark By Design – Intro (0:59)
18. Tony De Vit – The Dawn (3:30)
19. Od404 – 9 Bar (7:02)
20. LOX Vs Dark By Design – Strapped In (6:42)
21. Gaz West Vs Foxy – Cloudwalking (5:01)
22. Gaz West – Playing With Fire (6:24)
23. Heavens Cry – Till Tears Do Us Part (4:52)
24. Kain Marco – My Angel (6:08)
25. Avaline – Stay (6:22)
26. Dark By Design – boot it up (6:45)
27. Dave Joy – STFU (5:40)
28. Marc Dawn – Pure Thrust (5:53)
29. Avaline – Money shot (1:05)
30. DJ Scot Project – O (6:45)
31. Hennes & Cold – The Second Trip (1:19)
32. Dark By Design – Severe punishment (5:24)

Milyen lehet a látvány David Lynch lelki szemei előtt, mikor a Radírfej forgatása közben elnyal egy A4-es méretű LSD-t?
És ha megspékeljük azzal, hogy közben rákattan egy gameboy-ra és bennragad a játékban? Mindezt papírmasékkal, animációval, elmebeteg babákkal és sok vérrel nyakonöntve?

Talán ilyen:

A Fűnyíró Ember megkapta élete első nintendóját és azt választotta a 8bit-es horror helyszínének.
Értelmetlenek a szavak, a képek magukért beszélnek.

(a képek felbontása nem rossz, klikk és mentés ha érdekel valamelyik)

>> OFFICIAL SITE >> MYSPACE >> YOUTUBE >>