Venetian Snares – Detrimentalist (2008)

A kanadai Winnipegből származó Aaron Funk neve biztos garancia a tökéletes minőségre és nem mellesleg arra a hihetetlenül szétesett-szétcsúszott ütemkavalkádra, ami minden Venetian Snares albumot jellemez. Nagyon nehéz szavakat találni arra, amit ez az ember a hangokkal művel. Játszi könnyedséggel darabolja fel emberi szemnek láthatatlan méretű egységekre a hangokat, hogy aztán fénysebességgel rendezze át újra és újra a ritmusokat, az éppen aktuális hangulata szerint. És én mondom, ennek az embernek nagyon labilis a hangulata.

A tovább után pár szösszenet az albumról, megpakolva a borító masszívan nagy képeivel (mint itt a nyitókép), valamint a személyes kedvencemmel, a “Miss Balaton” című zsenialitással, by youtube.

Aaron 1998-ban jelentette meg az első hanganyagát Greg Hates Car Culture címmel, amit saját kezűleg terjesztett, kazetta formátumban  (ebből később limitált, 500 példányos bakelit is készült). Ezután még két hasonló anyag következett, aztán 2000-ben megjelent az első hivatalos album. A címe már akkor sem volt egyszerű:  printf(“shiver in eternal darkness/n”)

17 évesen indult a fanatizmus, mikoris az utcákat járva minden (számára) érdekes hangot kazettára rögzített ami elé került, hogy aztán otthon agyonvagdosva a szalagokat, új értelmet adjon a zajoknak, s végül összeállítson belőlük egy olyan egységet, ami már neki is megfelel. Magas a léc, de neki sikerült. Néhány extrém példa is akad a hanggyűjtésre, mint pl. a Nymphomatriarch lemez, amiben feltűnik a barátnőjével, méghozzá szex közben felvett hangokkal. Na ez a nem semmi.

Azóta megszámlálhatatlan mennyiségű bakelit, kislemez, album és különféle megjelenések kerültek napvilágra (bár talán itt a holdvilág lenne ildomosabb jelző), fáradhatatlanul ontja magából a betegebbnél betegebb muzsikákat. Külön érdekesség nekünk magyaroknak, hogy Aaron kifejezetten szereti Magyarországot. Huzamosabb ideig élt Budapesten, mivel (ahogy ő mondja) nagyon jó táptalaj és múzsa a zenéihez ez a miliő ami itt van. Őszintén szólva azóta sem tudom eldönteni, hogy ezt bóknak vehetjük-e, figyelembe véve azt a pusztító energiát, ami a zenéiből árad.

Ebből a magyar behatásból egy egész album készült: Rossz Csillag Alatt Született. Ezen ott lapul (többek közt) a kultikus Öngyilkos Vasárnap (Gloomy Sunday) is, de a legismertebb talán a Szamár Madár elnevezésű gyönyörűség. Ha ez a cím számodra újdonság, akkor kötelező tananyag:

Venetian Snares – Szamár Madár

Sokan sokféle módon próbálták megfogalmazni a Venetian Snares stílusát. Természetesen akadnak olyan standard jelzők, amik óhatatlanul előkerülnek vele kapcsolatban, mint pl. az IDM (intelligent dance music), breakcore, drill n bass, glitch, hardcore, experimental, etc. Node egyik szó sem írja le pontosan azt a végtelenül szétesett, mégis tökéletes harmóniában lévő ritmuskáoszt, ami Aaron védjegye. A kortárs kollégák (Aphex Twin, Squarepusher, Autechre, WISP, etc) talán jobban tudják körvonalazni azokat a matematikai képleteket, amiket emberünk mesterfokon művel. Csak ő nem papírral és számokkal, hanem zenével.

Az új album is bőven kínál meglepetéseket. Old school jungle és hardcore ritmikákkal osztja a népet, miközben újra és újra felbukkannak a már-már reggae-ragga vokálok, hogy aztán a lemez végére két magyar nótával is megajándékozza a hallgatót. Nem viccelek, a Miss Balaton ritmusképlete konkrétan egy keringős tripre emlékeztet (akár a szó szoros értelmébe véve), amin gyönyörű hegedűszó kíséri a groteszk báli hangulatot. Ha nem hiszitek, hallgassátok meg itt alant, nem fogtok csalódni (maximum kellemesen).

Fölöslegesek már a szavak, szóljon inkább helyettem a zene.

Venetian Snares – [Detrimentalist 2008] (tracklist)

#01- Gentleman
#02 – Koonut-Kaliffee
#03 – Sajtban
#04 – Kyokushin
#05 – Eurocore MVP
#06 – Poo Yourself Jason
#07 – Circle Pit
#08 – Flashforward
#09 – Bebikukorica Nigiri
#10 – Miss Balaton

Venetian Snares – Miss Balaton

[ official site ]
[ official Myspace ]

[ Venetian Snares @ Last.fm ]