Browsing articles in "music"
Dec 24, 2007
NINth
Views: [post_view]

Remember 2007 – The Social Music Revolution

2007 elég furcsa egy év volt. Mondom ezt múltidőben, mert 2008 már a frigóban várja az olvadást az ünnepi pulyka helyén. Zenei oldalról nézve unalmas és egysíkú massza volt a lemezpiac, embertelen mennyiségű, de egy kaptafára alkotott soralbumok tömkelege árasztotta el a nagyközönséget, akik egyre kevesebb örömmel tömték mindezt az arcukba (antirespect a kivételnek); a Last.fm a csúcsra tört (The Social Music Revolution!); az mp3-letöltések izzottak millió szélessávon (miközben a legtöbbet letöltött zenék fogynak a legjobban a boltokban is -mint azt az emerikai lemezipar is kénytelen volt beismerni); a hangulatok pedig erősen lengedeztek a legkülönfélébb szélsőségek felé, legyen az mélydepresszió, agresszív gyilok, peaceloveunityrespect, szerelemoverdose, vagy kiszámíthatatlan káoszexperimentalagyrecsegés.
Összeraktam 5-5 albumot 2007-ből ami maradandó nyomot hagyott bennem és lebontottam két részre. Az első az elektronikusabb elszállások, a második pedig az “élőbb” zenék jegyében született, a biztonság kedvéért abc-sorrendben.

TOP ALBUMS

Krill.MinimaNautica

PrometheusCorridor of Mirrors

ShulmanEndless Rhythms of the Beatless Heart

TrentemollerThe Chronicles

Younger BrotherThe Last Days of Gravity (#866)

################################

Black Light BurnsCruel Melody (#844)

ChevelleVena Sera

Machine HeadThe Blackening

PusciferV is for Vagina
UlverShadows of the Sun

################################

Az albumcharton kívül összedobtam két top5 listát is (felhasználva egy picit a last.fm segítségét), hasonló felosztásban, mint az albumoknál. Nem feltétlenül 2007-es trackekről van szó, de nálam mindenképpen az év zenéi voltak. Emlékek mindenről, szerelemtől kisebb halálokon át újjászületésig. No comment, aki ismeri őket az tudja, hogy mik a hátterek, aki pedig nem, az sürgősen pótolja a hiányosságokat.

TOP TRAXX

AndainYou Once Told Me
Djuma SoundsystemLes Djinns [Trentemoller remix]
TiëstoJust be [Carmen Rizzo’s chillout mix]
TrentemollerMiss You / Moan
Younger BrotherPsychic Gibbon

30 Seconds to MarsEchelon
Killswitch EngageThe Arms of Sorrow
Machine HeadA Farewell To Arms / Beautiful Morning
UlverLike Music / Porn Piece Or The Scars Of Cold Kisses
Watch My DyingOhm / Carbon / Háttal Álmodó

Dec 21, 2007
NINth
Views: [post_view]

The Final Countdown

Aki azt hiszi, hogy az Apocalyptica az egyetlen aki csellóval operál, az téved. Történetünkben adott 3 fura figura Lettországból Melo-M néven, háttérben a Liepaja Symphony Orchestra népes csapatával. Picit újraértelmezték a klasszikus visszaszámlálást.

Dec 20, 2007
NINth
Views: [post_view]

Bullet For My Valentine – Scream Aim Fire

Új track bukkant fel a Bullet For My Valentine myspace-én, a Január 29-én várható album előszeleként. Az élesszemű felhasználók ezzel a lendülettel találkozhattak is egy single-lel, ami két számot takar. A Scream Aim Fire (a producer Colin Richardson, aki a Machine Head és a Fear Factory karrierét is egyengette) és az Eye Of The Storm a kétlábdobos ős-Metallica utóérzését hozza, de nem mentes a korai Machine Head (első album) headbanger riffjeitől sem. Furcsa, hogy a második szám nem túl sokban különbözik ettől, elsőre akár még össze is keverhető. Ettől függetlenül kellemes muzsika, nem egyszeri hallgatásra. Nagy örömömre nem vettek vissza a sebességből és nem tolódtak el az emoid hullám tiszavirág előadói közé. Megmaradt a fiatalos vehemencia, de nem csúsztak el veszélyesen a populáris trendek felé. Matt olyan dolgokat hoz ki a torkából, amire az első albumnál nem túl sok példa volt. Hörög, méghozzá olyan hangon, amit még Robb Flynn is elismerő bólintással konstatálna (vagy talán már meg is tette). Kíváncsian várom a teljes albumot.

Node nincs vége a történetnek. Ezek a srácok már újgenerációs médiások, tudják, hogy rengeteg plusz kell ahhoz, hogy az egyszeri zenehallgató is elmásszon a boltig. Lesz egy speciális CD + DVD verzió is, soksok extrával:

CD (Audio):
01. Scream Aim Fire
02. Eye Of The Storm
03. Hearts Burst Into Fire
04. Waking The Demon
05. Disappear
06. Deliver Us From Evil
07. Take It Out On Me
08. Say Goodbye
09. End Of Days
10. Last To Know
11. Forever And Always

DVD (Video):
* “Scream Aim Fire” music video
* The Making of “Scream Aim Fire”
* Bullet TV
– Welcome to the studio
– Sonic Ranch Cribs
– Night at the ranch (Part 1)
– Night at the ranch (Part 2)
– Quad Pinching
* Photo Gallery


Karácsonyi ajándékként (?) még egy friss és ropogós klip is van a tarsolyban!
(a hangminősége viszont erősen wtf szint)

>> [ official site ] >> [ myspace ] >>

[ az albumkritikám LD50.hu-n ]

Dec 19, 2007
NINth
Views: [post_view]

Chevelle – Well Enough Alone

És igen és igen és igen. Megjött az új Chevelle!

(ha bejön a 30 Seconds to Mars vagy Deftones, akkor kötelező)
((egyébkéntis))

(bővebbet nemsoká)
Dec 15, 2007
NINth
Views: [post_view]

Tool – Vicarious (official video!)

Végül a mai nap megkoronázásaképp megérkezett a Tool – Vicarious klipje, egyenesen Adam Jones (Tool – gitár) arany kezei alól!
A Parabola és a Stinkfist ismeretével ez egy erős 4/5.

Egy kicsit elfogult vagyok ezzel kapcsolatban, ugyanis ez a szám a csontomig égett mióta megvan az album, ez a klip pedig (szerintem) nem igazán adja vissza azt a világot amit a zene és a szöveg kombója képvisel. A végén a katarzis viszont igazi Tool, a pszichedélia és modern ritualitás tökéletes hibrid formája. Nézzétek, nézzétek.

“We all feed on tragedy
It’s like blood to a vampire”

update:
A videót törölték youtube-ról.
Aki ismeri a blogos ftp-t, az most örülhet ;)

(érdeklődni lehet nálam okosan)

Dec 13, 2007
NINth
Views: [post_view]

Daniel Licht – Dexter soundtrack

A háttérzene, hogy tudd miről van szó:


Ismerős valakinek a Dexter című sorozat? Megmondom őszintén, én soha nem is hallottam róla.
Egészen a mai napig. De stílszerűen a háttérzenéje az ami elért hozzám.

Ha a háttérben most futtatjátok a fentebb lévő Voodoo Jailtime című darabot, akkor feltűnhet a finom ambient szőnyegeken lévő ritmusszekció. Igen, itt van az az érdekesség ami miatt ez az album idekerült. Ugyanis azt az ütemet nem a dobok kávájával csinálják, de még csak nem is derboukával, vagy mondjuk faragott fa ütősökkel, hanem emberi csontokkal, amit mai Kolumbia területén talált rituális szertartások közben feláldozott emberek combjából hagytak ránk, egy soundtrack erejéig. (A csontok mellé Daniel felhasznált még autentikus sámándobokat és azték csörgőket, a teljesség érdekében.)

Anno Elisabeth Waldo (archeológus-zenetörténész) ugyanis rájött, hogy a csontjainknak van egy speciális, az emberi fülnek kellemes hangzása, amit Daniel Licht ezzel a lendülettel fel is használt a Dexter hátteréhez.

Morbid, morbid, de kifejezetten kellemes muzsika. Olyan emberközeli.

[ forrás: comment.com ]
Dec 11, 2007
NINth
Views: [post_view]

Celldweller – Celldweller (LP) (2003)

(600X600 pixel)

A 63-as születésű Klayton (Scott Albert) valami olyan hihetetlen komplex anyagot tett le az asztalra, amitől még most is telítve érzem az agyam. Körbe-körbe mennek a trackek, de még most is kavarog a fejemben több tucat gondolat, amivel megpróbálom összerakni azt, hogy mi is ez tulajdonképpen. A fúzió, mint kifejezés egészen új távlatokban mutatkozik be ennél az embernél, igazi újgenerációs hibrid, vegyítve mindazt, ami jó, kiemelve a stílusok kavalkádjából mindent, amit érdemes. Szó szerint kétpercenként jön be egy olyan húzással, ami felborítja mindazt, amit addig fixen gondolni lehetett, legyen az eszköz egy hegedűszóló, egy acid ízű goa track, vagy éppen egy hörgős numetál zúzda. Ezek után nem is csoda, hogy Klayton nem egy egybandás előadó. Az 1999-ben indult Celldweller mellett (az első kiadás a Celldweller című, 250 darabra limitált 5-számos EP volt) dolgozott még a Circle of Dust, Argyle Park, Angeldust és Klank nevű projektekben is, valamint szerepelt rengeteg nagyobb költségvetésű mozi/játék soundtrackjén is:

FILM/TV/VIDEO GAME CREDITS:

The Hills Have Eyes 2, Superman Returns, Silent Hill, CSI, Redline
Doom, Mr. & Mrs. Smith, Spider-man 2, Catwoman, The Punisher,
The Butterfly Effect, Dirt, Friday Night Lights, One Tree Hill, America’s Next Top Model, Punk’d, The Fast & The Furious: Tokyo Drift, Need For Speed: Most Wanted, Project Gotham Racing 3, Crackdwon, Enter The Matrix, Out of Order, Real World, Road Rules, MTV Cribs, Paycheck, Timeline, Supercross, Bad Boys 2, National Security, Mindhunters, Out for a Kill, Hellraiser: Hellworld, Bring It On Again, Kart Racer, Takedown

Fogjunk meg egy virtuális centrifugát, ami valószínűtlenségi hajtóművel pörög.
Szórjuk bele a következő előadókat:

Tool, A Perfect Circle, Nine Inch Nails, Zeromancer, Godsmack, Massive Attack, Photek, Aphex Twin, Asian Dub Foundation, Korn, Hybrid.

Nyomjuk meg A Gombot.
Egy kör után várjunk vele egy picit amíg összeáll a massza, majd öblítő gyanánt szórjunk rá pár hangsúlyos stílust:

Drum & bass, industrial, ebm, psytrance, numetal, trip-hop, breakbeat, numetal, techno.

Nyomjuk meg újra A Gombot.
Ezek után semmi más dolgunk nincs, mint tátott szájjal bámulni a kifelé röpködő gyöngyszemeket. Pl. Kezdünk egy nagyon finom vonalakból álló mézesmadzaggal, ami után ránkkacsint egy törökkajáldás tuccogó ritmus, mire hirtelen kiemelkedik egy Hybrid-es voodoobreakbeat szőnyeg, amin alakul a Tool-os katarzis pszichedéliametál, amit mesteri szinten tör meg az elektronikus alap. A végére már azt is elfelejtjük, hogy honnan indult a történet, nincs is más, csak a morajló hangulatzuhatag.

fusion of performance art, rave culture, and the raw energy of a rock show

(567X900 pixel)
Nem számokról beszélünk itt, hanem folyamatosan kavargó történetről és hangulatokról. Az aprólékosan kidolgozott elektronikák még az adott stílus szakértőit is térdre kényszerítenék, legyen az egy Photek, a d’n’b történelme, vagy a Massive Attack, a trip-hop koronázatlan királya. Nem kérdezi, hogy mit szeretnénk, hanem tudja. Egyszerűen elénklép, megmutatja
, hogy mire gondol, mi pedig földrezuhant állkapoccsal hallgatjuk a mondandóját. Ami pár embert megriaszthat, az a pár helyen egészen csajozósra sikeredett vokál. Vocoderrel megspékelve erősen Maynard-ra (Tool) hajaz, de amikor a hangszín emelkedik, néha tényleg zavaróan populáris, ami betudható a tévés/mozis és egyéb multiszerepléseknek. (Megjegyzem, engem nem zavar annyira, de hát az én vagyok) A zene viszont mindent visz és ez a legfontosabb.

(734X900 pixel)

Amit érdemes meghallgatni első körben, az a So Sorry to Say. Hosszas kutatómunka után sem találtam normális videót vagy meghallgatható tracket, ezért be kellett érnem egy Final Fantasy videóval, ami alatt a szóban forgó zene megy, vágatlanul:

Tracklist:
1. Cell #1 (0:29)
2. Switchback (5:02)
3. Stay With Me (Unlikely) (3:41)
4. The Last Firstborn (7:41)
5. Under My Feet (3:30)
6. I Believe You (3:26)
7. Frozen (7:00)
8. Symbiont (5:27)
9. Afraid This Time (4:59)
10. Fadeaway (4:47)
11. Cell #2 (0:21)
12. So Sorry to Say (5:33)
13. Own Little World (3:33)
14. Unlikely (Stay With Me) (2:59)
15. One Good Reason (3:53)
16. The Stars of Orion (2:56)
17. Cell #3 (0:32)
18. Welcome to the End (4:00)

(a popperség miatt)
9/10

>> Official Site >> Myspace >>

Dec 9, 2007
NINth
Views: [post_view]

Juno Reactor – Live Audio Visual Experience- (DVD) -2007

(2139X1431 pixel, 2,1Mb)A háttérzene, hogy tudd miről van szó:



A Juno Reactor-ról nehéz nem elfogultan írni. Ez az alsó hangon 14 (sic!) ember 4 kontinens stílusait, kultúráját, zeneiségét és hagyományait ötvözik egy hatalmas pszichedelikus masszává, ami hamisítatlan hangszín, kristálytiszta Juno hangzás. A banda 1990-ben alakult Ben Watkins vezetésével (ha érdekel egy interju amit Damage barátom csinált a mesterrel, csekkold a The Dose utolsó számát), ipari alapokon. Az első nagy hatások az industrial világokból jöttek, keveredve a tribal ütősök samanisztikus mantráival (az első album: Transmission – ’93), ami aztán számról számra, albumról albumra vált egyre egyedibbé és felismerhetőbbé. A nagyközönség persze elérte őket, nem kisebb megjelenéssel, mint az Animatrix és a Martix – Reloaded (a legendás partyjelenet) soundtrackjeivel (Conga Fury, Masters of the Universe, Mona Lisa Overdrive)

Ez a DVD hozza azt a felülmúlhatatlan minőséget, ami Benék sajátja. Ritkán koncerteznek, mivel hihetetlen háttér szükséges egy live felépítéséhez. A színpadi technika vetekszik a Pink Floyd cuccával, az együttes tagjai 4 különböző kontinensről érkezik, a látvány lenyűgöző, az extrák pedig magukért beszélnek. Capoeira bemutató, cirkuszi akrobaták, pirotechnika, kongashow, brazil táncosok és minden amit csak el lehet képzelni.

Node a zene nem kerülhet itt sem háttérben. Tucatnyi dobos, derboukás, kongás képezi a csak a ritmusszekciót. Ezenkívül két vokál (torokének/”rap”), általában egy (néha plusz egy) Dj, billentyű, basszusgitár, szólógitár és hegedű. Valamint alkalomadtán olyan hangszerek, amikről európai ember még nem is hallott. A zene alapvetően industrial / goa hibrid (erősen csattogó elektronikus dobalapok, sok szubbasszus, mindez természetesen négynegyedben), tribal felütéssel. Hangulatban olyan, mintha a mit sem sejtő hallgató betévedt volna egy autentikus voodoo szertartásra, ahol a résztvevők fejhangon kántálva éneklik a varázslatos törzsi énekeket, önfeledten ropják a táncot a tűz körül, néhol mosolyogva, de alapvetően sunyin vigyorogva a tűzbe. A hangsúly azon van, hogy a hangok kavalkádjában elemésztődjön minden ami evilági és a Földhöz köt. Az félreismerhetetlen hang pedig ott jön be a képbe, hogy mindezt nem feltétlenül mosolyogva és dalolva fejezik ki, hanem erőteljesen agresszív és kegyelmet nem ismerő energiával döntik az arcunkba. Egy részen a Massive Attack-re jellemző belassult trip-hop / dubstep sötétség az alap, máskor pedig a retro acidtechno alapokkal variáló Dj hipergyors döngetése, amit megspékelnek egy kegyetlen riffelős torzított szólógitárral és átkozottul gyors dob/kongaszólókkal.

Ha egy mondatban kellene leírnom azt, hogy milyen a Juno Reactor, azt mondanám, hogy pont olyan, mint a Mátrixban a partyjelenet. Neo egy éjszaka véletlenül kapott egy kis ayahuascát, megtalálta egy voodoo sámán, elrabolta, levette a kabátját, adott neki egy sámándobot, odahívta a haverjait, majd megidézték Zeuszt. Zeusz pedig nem örült neki és ennek hangot is adott.


DVD trailer:

tracklist:

01. Intro (00:28)
02. Conquistador I (06:02)
03. Conquistador II (05:02)
04. Giant (04:01)
05. War Dogs (05:43)
06. City of the Sinful (07:14)
07. Mutant Message (06:01)
08. Hotaka (06:12)
09. Pistolero (10:44)
10. Conga Fury (07:33)
11. Ras Buddha (04:43)
12. Zwara (10:08)
13. Masters of the Universe (05:59)
14. Angels and Men (06:53)

Dec 7, 2007
NINth
Views: [post_view]

Faith No More – Live at the Brixton Academy (1991)

(1417 X 1417 pixel)

A háttérzene, hogy tudd miről van szó:



Van itt olyan, akinek nem mond semmit az a név, hogy
Faith No More?

(vigyázat, nosztalgikus visszatekintés!)

Hogy, hogy nem, minap a füleim köré került egy 1991-es londoni koncertfelvétel a Mike Patton vezette együttes munkásságából, ami fél hallgatás után már elérte, hogy ne akarjam kivenni a playlistből. Energikus lüktetés, vastag gitárriffek, borongós-apokaliptikus hangulatok és agybeteg bohóckodások váltakozása. Szinte látom ahogy Ray Charles felkonferálja a klipet a régi MTv-n, valami késő esti adásban. Egy generáció lenyomata gondolatokról, szerelmekről, hozzáállásról, fájdalmakról, szabadságvágyról és devianciáról. Az 1985 óta alkotó géniuszok itt már nagyon masszív hallgatósággal rendelkeztek, főleg mivel itt már erőteljesen arcban volt a seattlei grunge hullám, ami elsöpörte az egész világot. Kockás ingek, hosszú hajak, magasszárú (fehér!) Puma cipő és rakenroll. Pont, mint a kissrác a Terminátor 1-ben, amikor a háttérben dübörög a Guns ‘N’ Roses.

Node a Faith No More-t nem lehet ám ennyivel elintézni. Itt sokkal több van a tarsolyban, mint pl. egy Pearl Jam, vagy egy Nirvana esetében (hiába über mindkét csapat a saját kategóriájában). Sokkal kísérletezősbb, progresszívabb ember Patton annál, minthogy rá lehessen húzni a grunge dobozt. Jazz-es, blues-os fennhang, néhol már-már hip-hop / rap ízű megmondások, összetéveszthetetlen énekhang, soksok viszki (igen, csak jéggel, mindenféle lötty nélkül) és vastag szivarok.

Külön öröm számomra, hogy ez a live a Brixton Academy-ben készült. Ez a hely valami hihetetlen energiával rendelkezhet. Olyan nevek koncerteztek ott, mint a Motörhead, az Atari Teenage Riot, Brian May, vagy épp a Machine Head. Sőt, még a (számomra jó kilátásokal rendelkező) minimachinehead növendék Bullet For My Valentine is.

Nosztalgiához tökéletes, de ha valaki még nem ismeri, akkor innen megtudhatja, hogy honnan jöttek a Korn-Slipknot-whatevernumetal-fúziós súlyosságok és a szarul érzem magam, de kiordítom magamból és jobban vagyok tőle, aztán még humorom is van, ha arról van szó életérzés.

Tracklist:

1. Falling To Pieces (4:51)
2. The Real Thing (8:05)
3. Epic (5:02)
4. War Pigs (7:08)
5. From Out Of Nowhere (3:29)
6. We Care A Lot (3:55)
7. Zombie Eaters (6:14)
8. Edge Of The World (5:55)
9. The Grade (2:06)
10. The Cowboy Song (5:19)

Dec 5, 2007
NINth
Views: [post_view]

Richard Cheese – Lounge Against the Machine (2000)

(1500X1500 pixel)

A háttérzene, hogy tudd miről van szó:


Ha röviden kellene Richard Cheese-t jellemzenem, annyit mondanék, hogy egy elmebeteg, mosdatlan szájú rocker / jazzkomikus. Ha kicsit többet is mondhatnék róla, akkor hozzátenném, hogy semmilyen szinten nem ismer tabukat, kíméletlenül kifiléz mindenkit aki a zeneiparban élt, él vagy élni fog. A Nine Inch Nails-től a Radio Head-en keresztül az Alice in Chains-ig, vagy a Black Eyed Peas-ig mindenkit megtalált már a speciális fűszerével, ami minden stílusból idióta jazz-t varázsol. Ha valaki egy kis mosolyt akar csalni az arcára és nem riad vissza a jazz, swing és lounge szavaktól, valamint van (legalább egy kis) humorérzéke, annak nyugodt szívvel ajánlom ezt a zenét. Nagybetűs fúzió és újraértelmezés, csokornyakkendős-fehéringes ökörködés és gin, hideg tonikkal, szívószállal. Házibulik csúcspontja, táncparkettek örökzöldje és hatalmas vigyorgások forrása.

A tracklist önmagáért beszél:

1. “Nookie” / “Break Stuff” (Limp Bizkit) – 2:35
2. “Guerilla Radio” (Rage Against the Machine) – 2:15
3. “Come Out and Play” (The Offspring) – 2:43
4. “Closer” (Nine Inch Nails) – 2:21
5. “Wrong Way” (Sublime) – 2:15
6. “Bullet the Blue Sky” (U2) – 2:55
7. “Creep” (Radiohead) – 2:56
8. “Last Resort” (Papa Roach) – 1:40
9. “Rape Me” (Nirvana) – 1:55
10. “What’s My Age Again” (Blink-182) – 1:23
11. “Smack My Bitch Up” (The Prodigy) – 3:01
12. “Fight For Your Right” (Beastie Boys) – 1:55
13. “Only Happy When It Rains” (Garbage) – 2:03
14. “Suck My Kiss” (Red Hot Chili Peppers) – 0:56
15. “Holiday in Cambodia” (Dead Kennedys) – 1:43
16. “The Rockafeller Skank” (Fatboy Slim) – 2:05

Archive

Mixes for the HarderGeneration