[Rec]

Itt van, megérkezett a legújabb kézikamerás horrorfilm, zombikkal (pontosabban ’fertőzöttekkel’) – ezúttal spanyol kiadásban. A történet szóra sem érdemes. Elég annyit tudni, hogy egy cameraman és egy ambiciózus riporternő készül néhány tűzoltó átlagos munkanapját megörökíteni a nagyérdemű számára. Ám az unalmasnak induló este hamar ész nélküli rohangálásba és sikoltozásba torkollik, amikor a helyszínen egy idős asszony támadja meg őket.

A film nagy siker volt számos európai fesztiválon, a trailer és az imdb-n kapott csillagai alapján én is bizakodva ültem le megnézni. De összességébe véve – számomra legalábbis – csalódás volt. Nem azért, mert az ekkora reklámhadjárattal megelőzött filmek eleve csak csalódásra lehetnek ítélve, csupán ugyanazt a színvonalat szeretném viszontlátni a vásznon, ami az előzetesből várható. Ha sikerül egy ilyen ígéretes trailer-t összehozni, akkor vajon a film mitől lesz ennyire gyenge? Tényleg csak a bevétel számítana? Hogy minél többen beüljünk és fizessünk érte? Nem biztos, hogy szeretném tudni a választ.

Szinte végig olyan érzésem volt, mintha a 28 nappal később c. filmet nézném újra, néhány olyan változtatással, mint például a forgatókönyv vagy a kidolgozott karakterek teljes hiánya. Pedig kifejezetten jól indult. A szerencsétlenkedés a kantinban, a riporterlány szenzációhajhászsága emberközeli volt, megvolt a kellő légkör és felvezető hangulat. Elhittem, hogy ez tényleg megtörténhet. De ahogy telt a játékidő, úgy fogyott ki az erő a filmből és csapott át unalmas kliséparádéba. Időhúzós, néhol kedélyes párbeszédek, pánik és bizalmatlanság, vértől csatakos kislány a sarokban. Feszültségnek sajnos nyoma sincs, egy-két hirtelen ablak betörésnél és futkorászásnál többre ne is számítsunk. Nem marad el az örök favorit éjszakai módba állított kamerába szuszogás sem. Amitől már szó szerint a fejemet fogtam az az volt, ahogyan a készítők választ próbáltak adni a fertőzés eredetére. Erre egyszerűen semmi szükség, ilyen típusú filmekre rég nem a történet miatt ül be az ember. Jó lett volna, ha hagynak egy kis teret az ember képzelőerejének.

Szerencsére pozitívumok is akadnak, amik még kárpótolnak is valamennyire a film hiányosságaiért. Az alacsony költségvetés ellenére a látvány egyszerűen csodás: a kép kellően éles és mindig a legmegfelelőbb időben rántják el a kamerát. A smink is rendben van, a sebek és harapások nagyon élethűre sikeredtek. Az utolsó zombitól tényleg a hideg futkosott a hátamon. Színészekre sincs panasz, bár az is igaz, hogy félhomályban hörögni és sikoltozni talán minden Barátok közt statiszta képes lenne.

Ebből a moziból sokkal többet ki lehetett volna hozni. A lehetőségek megvoltak, a rendezők viszont nem éltek vele. Saját bevallásuk szerint a színészeknek direkt nem adták oda a forgatókönyvet és a történetet nagy mértékben az improvizációra alapozták. Ez meg is látszik (sajnos), pedig az alap nem volt rossz. Meglátjuk, hogy az amerikaiaknak mit sikerül kihozni belőle, már az utolsó simításokat végzik a remake-en, ami Quarantine címmel kerül a mozikba még idén ősszel.

[ official movie site ]