Korn – The Path Of Totality (2012) (review)

Kezdhetném, a tipikus mártírbloggeres “ezért most sokan utálni fogtok, de” indítással, node minek, mikor egyrészt nem túlzottan rázna meg a jelenség, másrészt a következő poszt nem fekete vagy fehér lesz, harmadrészt meg elkerülhetetlen a gyalázkodás, amikor egy relatíve kötött stílusú banda fogja magát és tök mást kezd el csinálni. Ha ez a másvalami pedig történetesen egy hipertrendi stílus, akkor 99.99% annak az esélye, hogy pénztárcavastagító manőverrel van dolgunk, amit ki- és leégett sztárok producer pitbulljai nyomnak le a nagyvilág amúgy is vérző torkán. Nézzetek-hallgassatok HD-ben klipes számot (magasan a kedvencem a lemezről, bár a klip annyira nem fekszik), aztán klikk tovább az eszmefuttatásokért.

Infected Mushroom – Army of Mushrooms (full album)

Klikk az alábbi videóra, ha meg akarod hallgatni az Infected Mushroom új, gyakorlatilag pofátlanul és felvállaltan trendi dubstep (igazából brostep, nyelvújító vájtfülű köröknek psystep, rosszmájúaknak psyllex) albumát, amin van egy módszeresen kibelezett és taccsra vágott 2012-es Messenger remix (aki nem ismeri, ne ezzel kezdje, hanem az eredetivel, ami amúgy az utóbbi 15 év egyik legkomolyabb és maradandóbb elektronikus zenei alkotása, több dolog miatt is), egy psy & bass (elnézést) remix a Foo Fighters – Pretenderjéből, meg persze a klipes U R So Fucked, aminél a “je jee jee jeeeee” refrén miatt 37 nyisszantással nyesném le a tökét az ötletgazdának (van egy sanda gyanúm, hogy a kis kopasz volt, nyilván), de mivel botrányosan fülbemászó a dallam, egyszeri hallgatás után sem lehet kivakarni az agyi barázdák közül. A The Rat felhúzása viszont olyan masszív anyag, hogy minden fanyalgás ellenére is többször majdnem felpattantam a metrón, hogy csapassak egy kicsit. Mindent egybevéve az aranykezű Erez már megint kurvajól csinált valamit, a necc pedig ugyanaz, mint Simon “atyaúristen” Posford utóbbi munkáival: az istenadta tehetséget popzenékre pazarolják, amit viszont (természetesen) eszetlen jól csinálnak, így marad a keserédes mosoly, miszerint “igazából zsír ez nagyon, értem én, hogy pénzt is kell keresni, nem is hibáztatok érte senkit, de azért basszák meg, hogy nem maradtak az undergroundban, vagy nem csinálnak legalább egy side projectet az elemi erejű cuccoknak”.

A*S*Y*S – BPM is Dead (2012)

A*S*Y*S (Acid Save Your Soul), aka Frank Ellrich a millenium óta (ami – szörnyű kimondani, de – több, mint 12 éve volt) oszlopos tagja  az acid trance, hardtrance, hard dance szcénáknak, de 1995-ben már tekergette a TB 303-as potijait. Első trackjei még klasszikus acid vonalon mozogtak (pl.: Acid Train), de az idő múlásával az alapok megváltoztak és egyre inkább a “hard” felé kezdtek alakulni, de mindeközben (hála Istennek) nem tűnt el az a brutális savas dallamvilág, ami a mai napig jellemző minden egyes zenére, ami Frank keze alól jelenik meg. Az áttörést egyértelműen az első album, az Acid Save Your Soul hozta meg, amin olyan számok kaptak helyet, mint az Acid Space, Acid Flash, vagy az egyértelmű Prodigy áthallásos No More Fucking Rock&Roll. Ez a három mestermunka már önmagában tökéletes biztosíték lett volna az elektronikus zenei világ térdre kényszerítésére, de az albumon még 10 hasonló kaliberű gyöngyszem található, így emberünk fix helyet kapott a legnagyobbak között.

Klikk után kritika az új albumról, valamint belehallgatás minden egyes trackbe. Continue reading »

Machine Head – Unto the Locust (2011)

Mielőtt bármilyen szinten is belemennék az új Machine Head album elemzésébe, be kell valljam, hogy egy igazi rajongó beszél belőlem, így óhatatlanul is elfogult vagyok a bandával szemben. Ettől függetlenül nem borítja a szemem lila köd, mindenféle fájdalom nélkül le tudom írni például, hogy a metál szcéna talán leggyagyibb klipjeit készítik, a tagok zenei ízlése pedig finoman fogalmazva is túlságosan klasszikus és egyszerű az én világomhoz képest (Judas Priest, Kiss, AC/DC, Iron Maiden ésatöbbi).

Kicsivel több, mint egy hete hallgatom folyamatosan az Unto the Locust albumot, nem akartam hirtelen indulatból vagy meggondolatlanságból írni, főleg mivel az az első hallgatás után azonnal érezhető, hogy itt valami egészen új dolog történik. Klip-ízelítő videó itt lent, bővebb elmélkedés a tovább után.

Continue reading »